Ami egykor szép emlék volt,
Ma könnyem előcsalja.
Amin akkor kacagtam,
Ma éjjel azon zokogtam.

Egyszer, régen, mikor erre gondoltam,
Kacagva a hasamat fogtam.
Ma egyetlen jele érzelmemnek,
Hogy könny mardossa szememet.
Hiába szép az emlék, ha darabokra zúz,
S helyében nem marad más, csak kongó, üres kút.