Tehetetlen embertömeg hajtogatja sírva:
„Egyedül mit sem érek, de a Föld nem bírja!"
Egymagában, ugyan, mit érhet egy civil?
Akarata a leginkább az, ami túlontúl kicsi.

Lesz még nap, sok ezer,
De megéled-e? Ezt kérdezem.
Napról napra kisemmizzük,
Holnapra oda a legnagyobb kincsünk.

Minden egyes szívószál, nejlon és más után:
„Ez csak egyetlen darab, nem oszt-szoroz már!"
Pár percig haszna van, az élet kényelmes,
Aztán sok-sok évig törleszti a Föld e kegyet.

Lesz még nap, sok ezer,
De megéled-e? Ezt kérdezem.
Napról napra kisemmizzük,
Holnapra oda a legnagyobb kincsünk.

Van bútor, sok pénz, mahagóni asztal,
Pálmaolaj, kókuszolaj, meg kőolaj.
Táncolunk kincsek növekvő halmán,
De fentebb ritkább az oxigén, bizony ám!

Lesz még nap, sok ezer,
De megéled-e? Ezt kérdezem.
Napról napra kisemmizzük,
Holnapra oda a legnagyobb kincsünk.

Fa, az lassan nem marad, de nem baj az,
Fűteni úgy sem kell, olyan már a CO2-pajzs.
Mit nekünk, hogy a jegesmedvék éhen halnak?
A jégsapka is nyilván a fülünkre van.

Lesz még nap, sok ezer,
De megéled-e? Ezt kérdezem.
Napról napra kisemmizzük,
Holnapra oda a legnagyobb kincsünk.

Boldogan élvezzük a Föld nyújtotta luxust,
Miközben egyre, egyre többet akarunk.
Minden nappal picit többet veszünk,
A jövőből kölcsönzünk, de vissza nem tesszük!

Lesz még nap, sok ezer,
De megéled-e? Ezt kérdezem.
Napról napra kisemmizzük,
Holnapra oda a legnagyobb kincsünk.

Nem csak egy szívószál, meg nejlon tasak!
Ez a holnapodat meghatározó műanyag-had!
Gondolkodj, cselekedj, és tudd, mikor mit teszel,
A jövő rajtad is múlik, és még száz, meg százezreken!