Mellettetek ülök, nézlek Titeket,
Távoliak vagytok, idegenek.
Millió fényévre ragyogtok,
De ismerlek benneteket.

Egyformák vagytok,
Mégsem hasonlítotok,
Fehér köpenyetek mögött
Már nem ragyogtok.

Elemek százaiból épültök,
Akárcsak én, ki nézlek titeket,
E világban mellettetek
Még sincs idegenebb.

Figyelem, ahogy mozdul az Ég,
És figyelem, hogy alakultok,
A változás szüntelen,
Mégis maradtok.

Messze egymástól,
Ég saját fényetek,
Egymásról mit sem sejtve,
Élitek életetek.

Jól tudom, mit láttok:
Ragyogó pontokat,
Kik rátok nagyon
Hasonlítanak.

Magányosak vagytok,
Nincs fénylő társatok,
Mégis, e világban,
Soha egyedül nem maradtok.

Nézitek egymást, tanultok,
Egyre többet okosodtok,
Így néz benneteket mindenki más,
És ismeri fel titkotokat ő,
A Csillagász.