Ősidők óta pörög az óra,
Homokszem homokszemre hullik,
Finom kis üvegszerkezet,
Csak számlálja a perceket.

Tegnap több volt,
Ma már kevesebb,
A holnap, jaj,
Mit rejteget?

Napról napra, éjről éjre,
Finom por kerül vissza a helyére.
Reggel a Sors megfordítja,
És pörög az óra, újra.

Tegnap több volt,
Ma már kevesebb,
A holnap, jaj,
Mit rejteget?

Ritka kincs, és sötét átok,
Mindenkinek jut e világon.
Csendben, magunkban őrizzük,
Nagyrészt csak fecséreljük.

Tegnap több volt,
Ma már kevesebb,
A holnap, jaj,
Mit rejteget?

Mint a tenger, annyi homokszem,
Halkan pereg, észrevétlen.
Szól az ember:
„Nekem semmim sincsen!"

Tegnap több volt,
Ma már kevesebb,
A holnap, jaj,
Mit rejteget?

Kapzsi, de pazarló véle az ember,
Bármire elköltjük, könnyelműen,
De ha Barátunk kéri kérve,
Egyszerűen szólunk: Elfogyott, vége.

Tegnap több volt,
Ma már kevesebb,
A holnap, jaj,
Mit rejteget?

Pedig minden ember gazdag,
Mindig ott az esély,
Hogy most az egyszer okosan
Használjuk a Reményt.

Tegnap több volt,
Ma már kevesebb,
A holnap, jaj,
Mit rejteget?

Remény, bizony, és új Esély,
Mindig elfogy, és újra kél,
Főnix a hamvából,
Az Idő a legöregebb barátod.