Háttérinfó: multiverzum-elmélet

Műfaj: kaland, sci-fi (/fantasy)

XX (14-18) szülei egy vállalkozást akarnak indítani, de ahhoz el kéne adni a házukat, mert még nincs elég pénzük hozzá. Elköltöznek egy szegényebb vidékre, ahol az eredeti ház árának töredékéből tudnak venni egy újat, és így már meg tudják alapítani a céget. Az új házat elkezdik felújítani, XX mindenkinél jobban szereti az új lakhelyét, azt mondja, valamire emlékezteti, talán kiskorában álmodott egy hasonló házról. Nemsokára beköltöznek, amikor XX felfedez egy titkos részt a házban. Majd még néhányat. A legfurcsább az egészben, hogy ezek a járatok, ajtók, nem vezetnek sehová, semmi értelme nem volt, hogy elrejtették őket. De nem szól róla senkinek. Már ott laknak egy ideje, amikor egyszer az udvaron XX elkezd hallucinálni a kertben, nem messze az egyik földszinti titkos résztől. A saját életét látja, de teljesen máshogy alakultak a dolgok. Aztán ugyanoda megy, ahol a hallucináció elkezdődött, és vége lesz. Egy másik dimenzióban járt, egy alternatív idővonalon, de ezt csak később tudja meg. A titkos részekhez közel felfedez hasonló helyeket, ahol ha elsétál, elkezd "hallucinálni", azaz másik dimenziókba tud átmenni. A gyengébb ajtókkal "csak" a térben és/vagy az időben tud utazni, de ebben a dimenzióban marad. A közepesen erős ajtókkal más idővonalakra, de a miénkhez hasonló dimenziókba tud menni. A legerősebb dimenziókapukkal teljesen más valóságokba érkezik (kb mintha más bolygókon lenne, és a lények se olyanok, mint itt). Először senkinek nem szól erről, fél, mit szólna hozzá a családja, és a közösség, amibe csak nemrég sikerült beilleszkednie. Azonban a titkait egyre nehezebb megtartani. Sok dologra amit lát, és amit mások látnak, csak a kapuk adhatnak magyarázatot. Egy idő után néhány embernek beszámol azokról, amiket látott, átélt. Megmutatja nekik, hol vannak a kapuk, de senki más nem tud átmenni a kapukon, csak ő. Elhiszik, hogy van ott valami, mert XX eltűnik egy időre, de nem hiszik el, hogy másik dimenziókba járkál, mert az "hülyeség", meg "lehetetlen", meg "baromság". Már több ideje ott laknak, mikor felfedez egy újabb titkos részt a padlásban, az ehhez tartozó dimenziókaput pedig néhány héttel később, amikor nagyon rossz kedve van, és nem lát más kiutat, mint az öngyilkosságot. Le akar ugrani a tetőről, de helyette egy, a miénktől nagyon különböző valóságban találja magát. Először azt hiszi, hogy meghalt, és az a túlvilág, aztán eszébe jut a padláson levő titkos rész, és rájön,  hogy ez megint egy párhuzamos dimenzió. Azonban ez minden eddiginél jobban különböző, sehogy sem találja a visszautat. Ráadásul az ottani lények is teljesen mások, és fejlett társadalmuk és technológiájuk van. A legtöbbjük nem örül XX-nek, fél, vagy undorodik tőle, mert más. Vagy csak meg akarja enni, mert ilyesmivel még nem találkozott, és kíváncsi az ízére. Egy család féle szoros baráti közösség fogadta be. Egy ideig sikeresen titokban tartották, hogy náluk van, de XX amikor csak tudott, az átjárót kereste, úgyhogy nem sokáig maradt rejtve a jelenléte. A társadalmon élén álló egyedek is felfigyeltek rá. Kevés idő múlva már a dimenzió minden lakosa tudta, hogy valaki idegen -egy dimenzióvándor- a bolygón van. Abban a dimenzióban néhány ezer éve terjedt el az élet, régi feljegyzések alapján egy  fejlettebb dimenzióból. XX-t megkérdezték, mit tud erről, de nem emlékezett semmi ilyesmire, csak dèja-vuje volt, mikor mondták neki. Megmutatták neki az írás egy digitális változatát, a betűk olyanok voltak rajta, mintha a mieink tükörképei lennének. XX-nek a kézírás stílusáról/hangulatáról eszébe jutott a régi álma, amiben a mostani házukat látta, de az álmában se történt semmi, ami erre a történetre utalt volna az utazóról, aki a saját dimenzióból továbbvitte az életet más valóságokba is. Következő éjszaka a múltat álmodja. Az igazságot a saját, és az univerzumok múltjáról. Először csak egy valóságban volt élet. Viszont az élet túl intenzív volt ahhoz, hogy csak egy valóságban legyen jelen. Sikerült kilyukasztaniuk a dimenzió szövetét, viszont a kultúrájuk, a társadalmuk "széttört" a megváltozott körülményeknek köszönhetően. Kénytelenek voltak átmenni másik valóságokba, de senki nem tudott keresztülmenni a Kapun, csak egy nő. Magával vitte az életet, hogy más társadalmak, más technológiák is kialakulhassanak, aztán segítsenek az ő haldokló dimenziójában levő életformáknak életben maradni. A terve sikerrel járt, az emberei a legerősebb dimenzióban telepedtek le, hogy mégegyszer ne törhessen össze a valóságuk, és több átjáró se okozzon problémát. Ez a mi dimenziónk. Az összes többi valóságot összeköti, ez egyfajta csomópont, mert a többi dimenzióban csak egy Kapu van, a mi dimenziónkba. Az átjárókat egymáshoz közel hozták létre, aztán házat építettek köré, eltitkolt folyosókkal és szobákkal. Ezután az átjárókat és a házat felépítő emberek memóriáját kitörölték, hogy senki ne tudja, hol vannak, csak a nő, aki alapból át tudott menni a dimenziókon. A házat idővel elfelejtették az emberek, csakúgy mint a saját eredetüket a többi valósággal együtt. A nő azonban tovább élt, mint bárki más, több ezer évig. XX nagyon beteg volt, amikor a dimenzióvándor meghalt. A nő képessége a halálával átáramlott XX-be, néhány emlékével együtt, -akkor látta álmában a házat, ahova később költöztek- azonban az emlékei nagyrésze a tudatalattijában ragadt és nem fért hozzájuk. XX az új képessége miatt gyógyult meg. Az átjárók azért nem a titkos részekben voltak, mert  a valóságok áramlása kicsit arrébb lökte őket, mikor a dimenzióvándor meghalt, és XX megkapta a képességét és az emlékeit. Miután felébredt, XX elmond mindent, amit látott. A lények segítenek neki megtalálni az átjárót, és hazajut. Vagy, ha van ötleted, hogy folytatódjon, és megírod, nyugodtan írhatod máshogy is a végét.

Jegyzet: úgy képzeltem el, hogy nyári szünetben játszódik, de persze ez nem muszáj, hogy így legyen.