A konyhába érve körbenézek gyorsan, mi a felhozatal. Szerencsére sokféle hozzávaló van a hűtőben.

Végül carbonara spagettit készítek. Ez elég gyorsan kész van és laktató is. Csinálok mellé egy kis salátát is, zöld salátalevélből, uborkából, paprikából, paradicsomból, rukkolából.

Az illatokra lassan elkezdenek a sziget köré gyűlni a tagok is. Amikor a tésztát szűröm le, már mind a 8 éhes szemekkel követi a mozdulataimat.

Gyors összekeverem a pastát a szósszal, majd a konyhasziget közepére, a saláta mellé rakom.

A pult alatti polcokról gyorsan előkerülnek a tányérok, evőeszközök. Kiveszem a hűtőből a még korábban lereszelt sajtot a tésztához.

Szedek mindenkinek egy emberes adagot, magamnak pedig egy kisebbet.

- Minden nagyon jól néz ki! - dicsér meg Seonghwa - Köszönöm, hogy elkészítetted helyettem a vacsorát!

- Ez a legkevesebb - mosolygok rá, majd zavartan a tányéromat kezdem piszkálgatni.

- Mind köszönjük az ételt Lana! - szól a kapitány - Nos, akkor együnk! Jó étvágyat!

Senkit sem kell biztatni, lelkesen tüntetik el az eléjük tett menüt. Szerencsére hatalmas adagot csináltam, így jut bőven mindenkinek.

El is feledkezem az evésről, ahogy elnézem őket. Akkor ocsúdok fel, mikor San rámszól:

- Te miért nem eszel Lana? - mire persze rögtön mindenki engem néz. Kicsit sem jövök zavarba! Ááá...!

- Csak olyan jó volt nézni, ahogy boldogan eszitek, amit főztem. Végre újra hasznosnak érzem magam, s nem plusz tehernek - felelem a kezemmel az ölemben babrálva.

- Még mindig nem értem, honnan veszed, hogy teher vagy nekünk? - néz rám kérdőn Yeo.

- Nagyon örülünk, hogy itt vagy velünk! - csatlakozik hozzá Woo is.

- Nem kell ahhoz semmit sem tenned, hogy elfogadjunk, mert ez már megtörtént! - mondja a maknae.

- Bár nagyon finomat tudsz főzni! - kacsint rám nevetve Yunho.

Erre mindenki nevetésben tör ki, ami rám is átragad, s velük kacagok én is.

- Így már sokkal jobb - néz rám boldogan Mingi - a vidám Lana sokkal szebb!

Erre Hwa szúros szemmel néz rá, de a magas rapper csak nevet rajta. Nem értem...

- Na most már egyél, mert teljesen kihűl! - mondja a szobatársam.

Mindenki visszafordul a tányérjához.

Mire minden elfogy, az elégedetten s álmosan szuszogó fiúk lassan elmennek aludni.

Nekiállok elpakolni. Hwa marad segíteni, hiába erősködök, hogy menjen ő is fürdeni, aludni.

- Ketten gyorsabban végzünk! - mondja határozottan, kénytelen vagyok ráhagyni.

Így egymás mellett ténykedünk, míg vissza nem állítjuk a konyhát az eredeti állapotába.

- Köszönöm mégegyszer, hogy megfőztél helyettem! - mondja már a szobánkban, majd nyom egy puszit a homlokomra, s elvonul fürdeni.

Meglepetten nézek utána. Ez már megint mi volt? Meg az a nézés az asztalnál is....

De nem tudok sokáig ezen töprengni, mert lefárasztott a mai nap, s végül elborulva az ágyon elalszom.

Seonghwa

Mire végzem a zuhanyzással, Lana az ágyról félig lelógva az igazak álmát alussza. Ő is kifáradt a nap végére. Elég késő van már.

Félrehajtom a takarót, s az alvó lányt óvatosan, nehogy felébredjen, a helyére fektetem. Arcából finoman kisöpröm lelógó haját.

Gyönyörű!

Az viszont zavar, hogy Mingi is észre vette Lana szépségét!

Nem akarom, hogy más is úgy nézzen rá, ahogy én. Magamnak akarom őt!

Bár még nem tudom, ő hogy érez ezzel kapcsolatban. Jó lenne tudni, hogy kölcsönös-e az érzés?

Mert azt hiszem, én beleszerettem.

Ezekkel a gondolatokkal bújok be az ágyba a lány mellé.

Az éjszaka közepén halk zajra kelek. Nem vagyok valami jó alvó, a legkisebb nesz is zavar. Ez pedig nem is volt olyan kicsi.

Az ágy mellettem üres, szóval valószínűleg Lana a hang forrása.

Kitámolygok a szobánkból, s látom, ahogy a konyhában ügyködik. Halkan magyaráz valamit mérgesen magának, s az ujját szájába veszi, majd fájdalmas kifejezés ül ki az arcára.

Rögtön odarohanok hozzá.

- Mi történt? - kérdezem aggódva, de valószínűleg nem vette észre, hogy jövök, mert ijedten ugrik egyet.

- Basszus! Seonghwa, te miért nem alszol?

- Én is ezt akartam tőled kérdezni! - nézek rá aggódva.

- Megint rosszat álmodtam, de nem akartalak felkelteni, mert már így is nagyon kimerült vagy! Így kijöttem, hogy csinálok nektek a holnapi próbára valamit, de ahogy kivettem a tepsit, megégettem magam.

- Mégis mióta vagy te fent?

- Kábé két órája...

- De hisz akkor alig aludtál három órát! - mondom kicsit mérgesebben, mint szerettem volna. Meg is ijesztem.

- Nem tehetek róla! - teszi fel kezeit védekezőn - De azt sem akartam, hogy megint miattam virrassz.

- Már tegnap is mondtam, hogy nem zavar! - sóhajtok fel valamivel finomabb hangon.

- De annyira fáradtak voltatok nap végére! Muszáj kialudnod magad, menj csak, ne foglalkozz velem!

- Nem tudok nem veled foglalkozni! - nézek lágyan a szemébe.

Közelebb lépek hozzá, s magamhoz ölelem.

- Nem tudok nem veled foglalkozni, mert kedvellek! Törődni akarok veled! Már akkor is tetszettél, mikor nem is ismertelek, csak virtuálisan. Mint már mondtam, mindannyiunkat lenyűgöztél, de arra csak most jöttem rá, hogy én fokozatosan belédszerettem. Ráadásul drágám, gyönyörű vagy! Minden férfi boldog lenne, ha melletted lehetne!

- Ezt most biztos csak álmodom! - rebegi zavartan, s nem mer a szemembe nézni.

- Ez nem álom Jagiya! - s hogy meggyőzzem, finoman az álla alá nyúlva felemelem a fejét, majd lehajolok s finoman szájon csókolom.

Kipirulva, zavarban fészkelődik az ölelésemben.

- Mi a gond Jagiya?

- Semmi!

- Ezt nem hiszem, látom a tekintetetben, hogy zavar valami! - erősködök.

- Csak sosem hittem volna, hogy ez egyszer tényleg megtörténik... - válaszol szinte suttogva - ...bár sokszor álmodoztam róla. De nem hittem, hogy helyes nekem így éreznem. Hisz én egy senki vagyok. Most sem vagyok biztos benne. Sokkal jobbat érdemelsz nálam!

- Nálad nincs jobb számomra, hidd el! Ne alacsonyítsd le magad! Ha másnak nem is, de nekem hidd el, hogy fontos vagy nekem! Senki más nem tud így rám hatni, csak te Lana! Engedj az érzéseidnek, merj érezni!

- Én is régóta kedvellek, csak félek Seonghwa! Nem bírok újabb veszteséget elviselni.

- Nem is kell! Én mindig ott leszek melletted! Vigyázok rád, ígérem! Csak maradj mellettem, adj nekünk egy esélyt!

Bármi is történjen. Meg fogom védeni. Ha kell önmagától is. Nem hagyom, hogy többé bármi baja essen!

Végül mikor megnyugszik, együtt megyünk vissza aludni.

Az ágyba bebújva magamhoz húzom, és adok neki egy utolsó jóéjt csókot.

Hamarosan pedig mindketten békésen elalszunk.