Két hét múlva

A rendőrség elfogta a telepen a két lányt.

A kórházban kellett fényképről azonosítanom őket. Kapásból kiszúrtam őket a tíz képből.

Súlyos testi sértés, emberrablás és még pár dolog miatt végül tíz év letöltendőt kaptak.

A turné az események miatt félbeszakadt, de amint vége lett a tárgyalásnak, mentünk tovább.

Aminek kifejezetten örültem.

Nem volt semmi kedvem tovább itt maradni. Túl sok volt a rossz emlék.

Féltem, hogy megint rémálmaim lesznek.

De a csapatnak hála megúsztam. Mind leültek velem négyszemközt, hogy ki tudjam beszélni magamból a történteket. Eleinte nehezen ment, de később már könnyebben megnyíltam, s nem kellett harapófogóval kihúzni belőlem a történteket, s az azzal kapcsolatos érzéseimet. Nagyon jól esett a figyelmességük, s tényleg sokat segített, hogy odafigyeltek rám.

De ami a legnagyobb segítség volt, az a meglepetés, ami várt ránk.

Még a kórházban derült ki, hogy bővül a családunk. Először fel sem fogtam, kellett pár perc, míg megemésztettem.

Várandós vagyok.

Azután elfogott a kétségbeesés, hogy a támadás miatt, mi van, ha sérült a magzat is.

De az orvos megnyugtatott, hogy alaposan kivizsgáltak minket, minden rendben van, teljesen egészséges.

Hogy megnyugtasson, hozott egy hordozható Uh. készüléket.

Könnyes szemmel figyeltem a már láthatóan babaformájú foltot a képernyőn. Ő a mi kisbabánk. Az erőteljes szívhang megnyugtatta aggódó lelkemet.

Látóterem sarkából láttam, hogy Seonghwa is a szemeit törölgeti. Boldog mosoly terült el az arcán.

- Annyira megkönnyebbültem, hogy minden rendben van veled... veletek! - pillant a kijelzőre - Azt hittem elvesztettelek! Most pedig, nem csak visszakaptalak, de ajándékot is kaptam melléd.

- Akkor örülsz neki? - kérdezem, hisz még csak szóba sem került eddig a babatéma.

- Ez nem kérdés, Jagi! Ez az egyik legboldogabb pillanat az életemben! - hajol oda hozzám egy csókra - Köszönöm, ennél szebb ajándékot nem is kaphattam volna születésnapomra!

- De hisz nem is most van a szülinapod! - nézek rá nevetve - Addig van még egy hónap legalább!

- Nem baj, ő akkor is itt lesz! - simít a pocakomra lágyan - Így akkor is az ajándékom lesz.

Nekem is erőt adott a felépüléshez, így elég gyorsan szabadultam a kórházból. El lettem látva jótanácsokkal, vitaminokkal, s elengedtek.

A fiúkkal madarat lehetett volna fogatni, mikor közöltük velük, hogy "nagybácsik" lesznek.

Persze azóta egy tapodtat sem mozdulhatok anélkül, hogy valamelyikük ne lenne a sarkamban.

Hongjoong félbe akarta hagyni a turnét a történtek után.

Nagy nehezen sikerült meggyőznöm, hogy én jól vagyok, s nem lesz semmi bajom, ha maradunk az eredeti elképzelés szerint. Ne az ATINY-t büntessük a két lány hibáiért.

Nem mellesleg a rajongók felháborodtak a történteken, s több platformon is kifejezték támogatásukat felénk.

Így tovább mentünk a következő állomásra, s minden ment tovább normális kerékvágásban.

Annyi változott, hogy mindenhova mentem velük. Úgy alakították a napirendet, hogy a programok az időközben felbukkanó reggeli rosszullétek után kezdődjenek, vagyis olyan 10 óra körül indultunk neki rendszeresen.

A turné végére én és a WC-kagyló szoros barátságot kötöttünk.

Sokszor napközben sem maradt meg bennem semmi.

Alaposan legyengültem.

A hormonok, az örökös vendégeskedés a fehér porcelán-trón mellett, s úgy alapból a szoros ütemterv alaposan kimerítettek.

Ahol csak bírtam, elaludtam.

Egyik este fürdővizet engedtem magamnak, s kimentem a szobába a pizsamámért, de valahogy menetközben elterültem az ágyon s elaludtam. Arra keltem, hogy verik az ajtónkat, majd Seonghwa rohan oda hozzám, hogy minden rendben van-e.

Hirtelen nem tudtam elképzelni, mi ez a nagy felhajtás.

- Jagi, biztos, hogy jól vagy? - kérdezte újból aggódva a párom.

-Persze, de mi történt? Miért ilyen feszült mindenki?

- Drágám a fél emelet, s az alattunk lévő szobák is vízben úsznak. Megijedtem, hogy történt veled valami.

- Én fürdeni készültem, megengedtem a vízet, aztán... - kapom szám elé a kezem, majd elsírom magam - én elaludtam!
Annyira szégyellem magam! - zokogok tovább.

- Semmi baj drágám. Az a lényeg, hogy te, illetve ti jól vagytok. Minden más csak apróság! - nevetett fel megkönnyebbülten.

- Ez egyáltalán nem vicces, - néztem rá duzzogva - tönkre tettem a szállodát, most biztos kihajítanak minket!

- Nem fognak kidobni, majd elnézést kérek, s kifizetem a kárt.

- De hisz ez rengeteg pénz lehet! - esek kétségbe.

- Nyugodj meg, nincs akkora baj, csak fel kell mosni, egy két dolgot megszárítani, apróság - próbál lecsillapítani - Egyébként is, nekem minden pénzt megér, hogy jól vagytok. Mikor megláttam, hogy a mi szobánkból folyik ki a víz, nagyon megijedtem, hogy történt veletek valami.

Kopogás szakítja félbe a társalgásunkat. Hongjoong lép be a menedzserrel, s a szálloda igazgatójával.

- Minden rendben? - kérdezi a csapat kapitánya.

- Igen, hála az égnek, csak egy kis baleset történt! - válaszol Seonghwa - A várandósság miatt kimerült és elaludt, miután fürdővizet kezdett engedni magának.

Majd az igazgatóhoz fordult.

- Elnézését kérjük! - hajolt meg illedelmesen - Sajnálom, s szeretném kártalanítani! Kérem nevezze meg kárt, s a menedzserem gondoskodik róla, hogy rendezve legyen.

- Erre semmi szükség! - feleli a középkorú férfi - A takarítók már feltöröltek, s a hotelben nem esett jelentős kár. Örülök neki, hogy a kisasszony jól van, s nem esett semmi baja.

- Köszönjük szépen a nagylelkűségét! - hajolunk meg mindketten.

- Egyébként a feleségem egyszer ugyanígy járt, mikor az első gyermekünket várta! - kacsint rám mosolyogva a férfi.

Majd jó egészséget és sok boldogságot kívánva elment.

- Örülök, hogy minden rendben van. Azért ha lehet ne sűrűn áztassátok el a szállásainkat! - jegyzi meg a menedzser meglepetésemre nyugodtan, mosolyogva.

Meg voltam győződve, hogy most rendesen ki leszek osztva, s hazazavar.

Nem bírtam tovább ezt a sok érzelmi váltakozást, s megint sírva fakadtam.

- Valami rosszat mondtam? - nézett rám ijedten a férfi.

Szipogva ráztam meg a fejem.

- Semmi baj Hyung, ez csak a várandósság egyik tünete. Azt hiszem be kell vásárolnunk zsebkendőből - nevetett fel a párom, de közben a hátamat simogatta nyugtatólag.

- Értem. Kaptatok egy száraz szobát. Itt a kulcsa. Ne nagyon pakoljatok ki, mert holnap az utolsó koncertetek után utazunk haza. Pihenjétek ki magatokat! Jó éjszakát!

- Aludjatok jól! - köszönt el Hongjoong is, majd kettesben hagytak minket.

- Gyere szerelmem. Bepótoljuk azt a fürdőt, aztán eszünk valami finomat.

- Csirkét ennék, meg zöldséges tésztát.

- Érdekes párosítás - nevet ki.

- Nem tehetek róla, de még álmodtam is róla. Annyira kívánom!

- Rendben. Szerzünk neked valahonnan tésztát meg csirkét. Menjünk nézzük meg azt a tiszta szobát!

Azzal megfogta a bőröndjeinket, amik szerencsére megúszták a fürdőt, mert még az egyik ágy tetején várták, hogy kipakoljak belőlük.

Seonghwa leadta a rendelést.

Amíg vártunk, addig elmentünk lefürödni.

De most csak egy gyors közös zuhanyt vettünk.

Épp végeztünk, mikor a futár meghozta a rendelésünket.

Élvezettel estem neki a finomságoknak, még úgy is, hogy tudtam reggel valószínűleg viszont fogom látni.

De most annyira jólesett, hogy egyszer még bele is nyögtem az egyik falatba.

- Lana, ha ilyen hangokat adsz ki, nem állok jót magamért! - sóhajtott fel Hwa, s tekintete szinte perzselt.

Hasamban elindult az a bizonyos bizsergés, s elhatolt egészen a lábam közé. Újra nagyot nyögtem, bár most nem az étel miatt. Seonghwa felkapott s a hálószobáig meg sem állt.

- Teszek róla, hogy ezeket a hangokat miattam add ki Jagiya! - csókolt meg, s az ajtót becsukva magunk után, kezdte el valóra váltani az ígéretét.