Halk kopogás hallatszott az ajtó felől, majd MinHa kukkantott be óvatosan.

- Szabad? Már mindenki nagyon izgatott idekint! - emlékeztet minket arra, hogy bizony a családunk többi tagja odakint várakozott.

Megigazgattam magamon a hálóinget, mert nem akartam villantani a fiúk előtt, majd jeleztem, hogy bejöhetnek.

Betódultak MinHa után mind a heten, izgatottan körbeálltak minket.

- Sziasztok, ismerjétek meg családunk legfiatalabb tagjait. Ő a fiunk Ji-Ho, ő pedig a húga, Ji-a.

Mosolyogva csodálták meg a babákat, adták át gratulációjukat, sőt San egy-egy plüsst, Woo pedig egy kék, és egy rózsaszín lufit is hozott a kicsiknek.

Kis ideig hagytuk, had babázzanak, majd Seonghwára néztem, aki vette a jelemet s a fiunkat Hongjoong kezébe adta. Én pedig a mellettem álló barátnőm kezébe adtam a lányunkat.

Ők ketten akkor kezdtek randizni, mikor MinHa szinte hozzánk költözött, hogy ne legyek egyedül, míg a srácok dolgoztak. A sok együtt töltött időnek, vacsoráknak, s annak, hogy Hong sosem hagyta egyedül hazamenni, meg lett az eredménye. Immár három hónapja hivatalosan is egy párt alkotnak.

- Hong, sok éve vagy már barátom és testvérem! - szólt Hwa a megilletődött társához - Ott voltál mellettem akkor, mikor szárnyaltunk, és akkor is, mikor a mélyben voltam. Most arra kérlek, hogy legyél a fiam és a lányom mellett is, mint a keresztapjuk.

- MinHa, szeretnénk, ha ebben te lennél a segítségére, mint keresztanya. - folytatom meglepett barátnőmre nézve - Szeretnénk, ha ott lennétek nekik, ha mi nem tudunk, s szeretnétek, terelgetnétek, támogatnátok őket, mikor szükségük van rá!

-Természetesen, csak ha vállaljátok. Tudjuk, hogy ez nem kis felelősség, s mi nem akarunk semmit sem rátok erőltetni! - fejezte be a férjem.

Minden szem a meghatott párra szegeződött, ők pedig karjukban egy-egy csöppséggel gondolkozás nélkül rábólintottak.

- Köszönjük, hogy ránk esett a választásotok, igyekezni fogunk jól helyt állni ebben a megtisztelő szerepben, amit örömmel elfogadunk! - tolmácsolta mindkettejük nevében Joong a választ.

A csapat tagjai hangos ujjungással gratuláltak.

Viszont az ikrek nem díjjazták a szokatlan zajt s keserves sírással jelezték, hogy nekik most nyugalomra van szükségük.

Így miután mégegyszer gratulált, hazaindult a banda, egyedül Seonghwa maradt mellettem, s ketten próbáltuk megnyugtatni, visszaaltatni a kicsiket.

Gyorsan leteltek a kórházban töltendő napok, s egyhamar otthon találtuk magunkat az ikrekkel.

Az első héten még Seonghwa is itt volt velünk, s ott segített ahol tudott. Altatott, fürdetett, pelenkát cserélt.

Bizony, nem ijedt meg a nehezebb feladatoktól sem.

Mikor Ji-Ho a  háta közepéig összetojta magát, én pedig  épp Ji-a-t etettem  szemrebbenés nélkül vitte el lefürdetni.

Nála jobb apukát elképzelni sem tudtam volna.

Mikor újra el kezdtek dolgozni, napközben egyedül voltam az ikrekkel, s rendesen el is fáradtam. Főleg, hogy még nekem is regenerálódnom kellett. Este mikor hazaértek, hiába volt fárasztó napjuk nekik is, ragaszkodott hozzá, hogy ő altassa el őket. A hintaszékben ülve, mellkasára fektetve ringatta el a kicsiket, miközben altatót énekelt nekik.

Addig nekem volt időm letusolni, megvacsorázni. Majd befeküdtem az ágyunkba, s onnan hallgattam én is szerelmem gyönyörű hangját, míg engem is elnyomott az álom.

Seonghwa

Újra indult a napi gyakorlás.

Új comeback -re készültünk.

Hol a táncteremben, hol a stúdióban töltöttünk hosszú órákat.

Imádtam a munkámat, hisz mindig is ezt akartam csinálni. Imádtam az ATINY-t is, s igyekeztem mindig a legjobbamat nyújtani nekik, boldoggá tenni őket.

Este viszont a családom volt az első. Hiába voltam fáradt, semmi pénzért nem hagytam volna ki az érzést, mikor a kicsik rajtam szuszogva aludtak el, míg énekeltem nekik. De nemcsak ők, sokszor Lana is álomba merült, mire befejeztem.

Nem csodáltam, hisz napközben egyedül kellett megbirkóznia az ikrekkel. Sokszor láttam, mikor hazaértünk, hogy kimerült. Féltem, nehogy az egészségére menjen. Hisz neki ez még a gyermekágyas időszak volt, sokat kellett volna pihennie, hogy mihamarabb regenerálódjon a szervezete a szülés után.

Próbáltam rávenni, hogy fogadjon segítséget, de nem akart. Bíztam benne, hogy szólni fog ha nem bírja, s nem várja meg, míg baj lesz.

Két hétig nem is volt semmi gond.

Aztán MinHa-tól jött egy üzenet:

Baj van. Gyere haza! M.

Gyors szóltam Hongjoong-nak, hogy haza kell mennem.

Mivel mára amúgy is végeztünk, s csak egy kis gyakorlás maradt volna, mind hazaindultunk. Így nem kellett taxit fognom.

Otthon egy aggódó MinHa fogadott, kezében két síró csecsemővel.

- Mi történt? Hol van Lana? - kérdeztem rosszat sejtve.

- Odabent. Rosszul lett. Belázasodott. Hívtam orvost, hamarosan itt kell lennie neki is! - tájékoztatott minket, miközben Hong átvette tőle az egyik kicsit.

Ekkor Yunho jött be, háta mögött az orvossal. Köszöntöttem, s bevezettem a szobánkba, ahol Lana feküdt kimerülve, láztól csapzottan.

Az orvos megvizsgálta, majd adott neki injekcióban egy adag lázcsillapítót.

- Tejláza van. Ez a frissen szült anyukáknál elég gyakori. Ha a csecsemő nem szívja ki a tejcsatornákból a tejet, az  becsomósodik és begyullad. Szigorú ágynyugalom, meleg borogatás az érintett területen, sok folyadék. A kicsik pedig minél gyakrabban legyenek mellen. Próbáljanak ki különböző pózokat, hogy a begyulladt részről is kiszívják a tejet. Ha ez nem megy, le kell fejni, mert ha nem sikerül, akkor nagyobb baj lehet, s az már műtétet jelent! - vázolta fel a helyzetet az orvos.

Majd folytatta azzal amitől tartottam:

- Illetve nagyon kimerült. Nem tudom eszik-iszik-e rendesen. Most nem elég, ha bekap pár falatot, mert a tejtermelés elszívja az összes tápanyagot a szervezetéből. Írok fel vitamint, de egyen rendszeresen, napi ötször, és minimum két liter folyadék naponta, de inkább három.

- Megértettem. Köszönöm szépen, hogy ilyen gyorsan ideért.

- Tudom, hogy maguknak nem egyszerű, de az első hat hétben az anyukának nyugalomra van szüksége. Ha egyedül van a két újszülöttel, akkor nem hiszem, hogy ez teljesül. Még eggyel sem könnyű, de itt ketten vannak, és más igényekkel. Hiába ikrek, ők sem teljesen egyformák. Ha mindezt egyedül kell megoldania az anyukának, magára szinte semmi ideje sem marad.

- Megértettem. Sajnos nincs tapasztalatom. A háztartás gondjait ugyan levettük a válláról, de nem sejtettem, hogy a kicsik gondozása is ennyire kimerítheti. Ígérem, hogy találunk valami megoldást.

- Nyugodjon meg, ez szinte rendszeresen előfordul az első gyereknél. Ezt ugyanúgy meg kell tanulni, mint minden mást az életben. Nem lesz baj, csak most más a fontossági sorrend - vereget vállon a doki mosolyogva - vigyázzon rájuk! Az ikrek most nyugodtan kaphatnak egy adag tápszert, hagy aludjon Lana, míg hat a lázcsillapító. A következő etetésnél már próbálják úgy csinálni, ahogy mondtam. Ha bármi van, hívjanak! Jó éjszakát! Maradjon, magam is kitalálok!

- Köszönöm mégegyszer! Jó éjszakát!

Elment a doki. Én pedig leültem az ágy szélére a feleségem mellé. Kisimítottam egy nedves tincset a homlokából, majd ellenőriztem a testhőjét. Hála az égnek már nem volt annyira forró.

Nem sokkal később Joongie és MinHa jött be két alvó csöppséggel.

- A doki mondta, hogy adjunk nekik tápszert enni. Bele is aludtak, amint jóllaktak. Behoztuk őket az ágyukba - mondja a lány.

- Lana hogy van? - kérdezte a barátom.

- Már jobban. Elindult lefelé a láza.

Majd elmondtam, mit mondott az orvos.

- Hong, valamit ki kell találni! Anyámék sajnos nem tudnak feljönni Szöulba, mert apám elesett, s szintén gondoskodásra szorul. Abban a hitben voltam, hogy elég, ha megoldjuk, hogy Lanának ne kelljen a kicsiken kívül semmivel sem foglalkoznia. De annyira lekötötték, hogy még rendesen enni sem tudott, s kimerült a szervezete.
Tudom, hogy nem a legjobb az időzítés, de nekem most ők az elsők.

- Nyugodj meg hyung, találunk megoldást. Még nem lett beharangozva semmi sem. Talán egy hónappal el tudjuk tolni. Megyek beszélek a menedzserrel.

Félórával később elégedetten jött vissza.

- Eltoltuk a comebacket. Addig is itthon gyakorolunk. Plusz betesznek addig minket különböző tv- illetve rádióműsorokba. Ezekbe nem kell majd mindenkinek szerepelni, így valaki mindig itthon lehet. Ráadásul segítséget kapunk, menedzser hyung gondoskodott napi egyszeri meleg étkezésről, amit egy étteremből fognak kiszállítani ebédre. A többit majd megoldjuk közösen.

- Köszönöm Joongie. Ez sokat jelent nekem. Hyungnak is hálás vagyok.

- Nincs mit Hwa. Egy család vagyunk. 8 makes 1 team, tudod.

Szerencsére az orvos tanácsait követve Lana gyorsan helyrejött.

Itthonról dolgoztunk, így mikor szükség volt rá, be tudtunk segíteni az ikrek gondozásába. Illetve ügyelni tudtam, hogy szerelmem rendesen egyen.

Így mire eljött a comeback, teljesen megerősödött, s kivirulva várt minket haza a fellépés után.