- Elnézésüket kérem a várakozásért, de muszáj volt konzultációt kérnem orvos társaimtól, hisz ilyen még nem történt meg a praxisom alatt!

Na itt már a frász kerülgetett.

Velem van a baj, vagy a babával? Vagy esetleg mindkettőnkkel? Lehet rajta segíteni? Vagy belehalunk? Az agyam számtalan kérdést vetett fel, s megannyi lehetőséget kombinált magának.

Szemem már könnyben ázott, s arcom lepedőhöz hasonló színre váltott. Szédülés, s rosszullét kerülgetett. Már nem is hallottam miről beszélnek körülöttem. Csak kapaszkodtam az egyetlen biztos pontba, férjem karjaiba, aki mellettem állva próbálta nyomon követni, mi is történik velünk. Szaggatott légzésem vonta magára a figyelmét, s mikor rám nézett, ijedten kiáltotta el magát:

- Doktornő, Lana rosszul van!

Az orvosom seperc alatt termett mellettem, s elkezdett megvizsgálni.

- Lana 씨 (ssi) meg tudja mondani, hol fáj? El tudja mondani mi a probléma?

- Doktornő, - suttogtam, mert a félelem elszorította a torkomat - mekkora a baj? Meg fogunk halni? A babával van baj? Kérem mondja meg!

A doki egy pillanatra döbbenten figyelt, majd nagy sóhaj után letette a kezéből a műszereket, s megfogta a kezemet:

- 조성합니다 (joseonghamnida; sajnálom) Lana 씨. Bocsánatot kérek, elfelejtettem, hogy ön még nem tudja mit láttam, így felesleges aggodalmat okoztam önnek! Nincs semmi baj a babával, és önnel sem. Csupán szokatlan, hogy csak a terhesség végén vesszük észre, hogy nem egy magzat van.

- Tessék?! - kiálltunk fel szinkronban a párommal.

- "A" magzat, elöl helyezkedett el a hasfalnál, s mindvégig tökéletesen kitakarta "B" magzatot. Olyannyira, hogy még a szívverésük is egyformán működött, s emiatt nem szúrtuk ki a másik szívhangot. Most is csak azért sikerült, mert elmozdultak, hogy beforduljanak a szüléshez.

- Akkor már értem, miért lettem akkora mint egy ház. Meg voltam győződve, hoyg csak az apjára ütött méretben.

- Nos, ez majd kiderül! - mosolygott a doktornő.

- Akkor ezek szerint, minden rendben van velük, - tisztázza a dolgokat Seonghwa - csak "annyi", hogy egy helyett két babánk lesz?

- Röviden ennyi, igen. Esetleg szeretnék tudni a nemüket? Az alapos vizsgálat miatt, szinte biztosra meg tudjuk mondani.

- Igen, szeretnénk! - válaszoltunk megint egyszerre, majd Hwa még hozzátette:

- Elég meglepetést okoztak odabent ezek ketten már így is.

A doki nevetve kezdte el mutogatni a monitoron, hogy ki-kicsoda, és mekkora, ki takart ki kit, stb...

- Nos, akkor lássuk a nemeket. "A" magzat minden bizonnyal kisfiú, ugyanis elég egyértelműen kirajzolódik a külső nemiszerv - s itt lefixálja a képernyőt, amin a mi szakavatatlan szemünk is kiszúrja a lényeget.

- "B" magzat pedig lehet, hogy azért volt olyan szégyenlős, s bújt meg a háttérben, mert ő egy kislány. Látják, ott vannak a petefészkek, illetve a külső nemiszerv is egyértelműen kislányra utal. Egyébként mindkét magzat makkegészséges. Teljesen fejlettek, életképesek, így bármikor úgy dönthetnek, hogy bizony kívül már tágasabb. Már az is csoda, hogy így a harminchatodik hétig kihúzták odabent. Mondanám, hogy maradjon mostmár itt Lana 씨, de tisztában vagyok vele, mennyire nem szereti a kórházakat. Így most hazaengedem. Ha beindul a szülés, kérem hívjanak! Éjjel-nappal elérhető vagyok.

- Úgy lesz doktornő! - bólintottunk megint egyszerre.

- Már hamarabb is meg akartam jegyezni, de csodálatos az az összhang, ami önök között van! Szerintem ezzel is simán meg fognak birkózni.

- Köszönjük!

- Akkor majd szóljanak, ha itt a célegyenes. Addig is pihenjenek, szükségük lesz rá!

Azzal már itt sincs. Mi pedig emésztjük az elmúlt percekben megtudtakat.

- Ne félj Jagi, megoldjuk! - simít végig a hátamon Seonghwa, de úgy érzem, ezzel magát is ugyanúgy próbálja megnyugtatni. Rászorítok a másik kezére, amivel egymásba kapaszkodunk, mióta felgyorsultak az események.

- Tudom, hogy meg fogjuk oldani. Elvégre már ötöt felneveltél. Mit neked még két gyerek! - veszem poénra a történteket.

- Igaz, azután az öt után, már gyerekjáték lesz! - nevet fel.

Mikor hazaértünk, még be sem léptünk az ajtón már sorban állt mindenki, hogy megtudják mi volt odabent.

- Olyan sokáig elvoltatok, már azt hittük elindult a szülés, de ahogy látom még egyben vagytok! - jegyezte meg Hong.

- Igen, még egyben! - zuhanok bele a nappaliban álló fotelbe - Csak volt egy kis váratlan fejlemény, aminek a kivizsgálása némi időt igényelt.

- De azért minden rendben van veletek, ugye? - kérdezi aggódva Sannie.

- Elmondod nekik? - nézek a férjemre mosolyogva.

Letelepszik mindenki körénk, s tőlük szokatlan csendben várják, hogy a hyung-juk elmondja mi történt.

- Nos, ugye ez volt a szülés előtti utolsó vizsgálat, megnézték, hogy a baba befordult-e rendesen, s minden rendben van-e vele. Eddig nem is volt semmi szokatlan, ám a doki egyszercsak elrohant, majd nemsokára néhány kollégájával jött vissza, s nagyon izgatottan vizsgálták a képernyőt. Majd mikor Lana kiborult a bizonytalanság miatt, végre megtudhattuk, mi volt a nagy izgalom oka.

- És elárulod végre nekünk is, vagy húzod még az idegeinket? - szólt közbe a maknae.

- Épp most kezdtem volna bele, de lehet most már nem is mondom el!

- Ne már Hyung! - kiáltották szinte egyszerre, én meg kacagva figyeltem őket.

Próbálták a legidősebbet meggyőzni, Jongho-t pedig körbekergették a nappaliban, hogy minek kellett neki közbeszólni. Végül kiffulladva terültek ki a szőnyegen.

- Bocsánat Hyung! Nem fogok többet közbeszólni - lihegi a kergetőzéstől kifáradt vokalista.

- Rendben. Befejezem! - s míg mindenki kifújta magát, ő elmesélte, mit fedeztek fel az orvosok. A banda megnémulva hallgatta végig.

- Akkor ez azt jelenti, hogy végig kettő baba volt odabent? - értelmezi a hallottakat Yeosang.

- Igen.

- És azt tudjátok, hogy fiúk vagy lányok? - teszi fel a következő kézenfekvő kérdést Yunho.

- Nos, akiről mindvégig tudtunk, ő kisfiú. Akit olyan gondosan bújtatott előlünk, pedig egy kislány.

- Már most milyen gondos testvér, hogy így őrizte a húgát! - szól közbe Mingi.

- Így is fel lehet fogni! - nevetjük el magunkat.

- Viszont van itt egy kis gond! - rontok bele a jó hangulatba - Mikor megegyeztünk, hogy maradunk, akkor még csak egy babáról tudtunk, s már akkor is aggódtam, hogy kihathat a csapat életére, de így, hogy most már ketten vannak, újra felmerült bennem, biztos jó ötlet-e, hogy itt lakjunk veletek?

Nagy csend lett, amit egy fél perc múlva Hongjoong tört meg.

- Amit legutóbb mondtam a témával kapcsolatban, az most is áll. Az, hogy egy vagy két baba, már nem oszt vagy szoroz. Egy család vagyunk, s a problémák esetén sem fordulunk el egymástól, hanem támogatjuk egymást. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy a babák problémák, mielőtt félreértitek, hanem, hogy bármilyen váratlan esemény miatt, nem fogjuk visszavonni a szavunkat. Amúgy is, most majd még inkább el kell majd a segítség nektek. Állunk rendelkezésetekre. 8 makes 1 team!

- 8 makes 1 team - kiáltotta utána mindenki, én pedig meghatottan mosolyogtam rajtuk.

- Akkor, most, hogy már sikerült mindent megbeszélnünk, elviszem a kis családomat aludni, hosszú volt ez a nap mindannyiunknak.

- Aludjatok jól! 잘자!

잘자요! 🌙 🌠✨⭐🌟