Idejét sem tudom mikor volt normális karácsonyom.

Családdal, közös étkezéssel, karácsonyfával, ajándékokkal. Szeretettel, nevetéssel, együtt töltött meghitt pillanatokkal.

Nem is tudtam mindez mennyire hiányzott, míg bele nem csöppentem a Park család karácsonyába.

A házba belépve már megcsapta az orrom az a tipikus karácsonyi illat. Fenyő, citrusok, fűszerek, s a vacsora keveredő illata.

Miután levettük a kabátokat, Mr. Park a nappaliba vezetett minket, míg Mrs. Park egy elnézést kérés után a konyhába sietett ellenőrizni a készülő vacsorát.

A nappaliban egy gyönyörűen feldíszített fa adta meg az alap hangulatot, mellette pedig a kandallóban tűz ropogott.

A kanapén elhelyezkedve kezdtünk bele a beszélgetésbe, csak felszínes, ismerkedős témákat érintve.

Mrs Park is gyorsan csatlakozott hozzánk, tálcán pár bögrével egyensúlyozva.

Seonghwa felpattanva sietett édesanyja segítségére, kivette a tálcát a kezéből, s elhelyezte a középen álló kis asztalon.

Egy-egy bögre forró csokit vettünk a kezünkbe, majd újra elhelyezkedtünk, s folytattuk a beszélgetést.

Kérdeztek pár dolgot rólam is, de nem érintettünk érzékeny témákat, úgy éreztem szándékosan kerülik azokat.

Mikor Mrs Park kiment újra ellenőrizni a vacsorát, Mr. Park pedig a kandallóval foglalkozott, odahajoltam Seonghwa-hoz, s rákérdeztem:

- Mégis mennyit tudnak rólam a szüleid? Olyan mintha már régóta ismernének, s óvatosan kerülik azokat a témákat, amik nekem kínosak lennének.

- Bevallom Jagi, mindent elmondtam nekik. A banda mellett bennük bízok a világon a legjobban. Sokat segítettek tanácsaikkal, mikor szükségem volt egy kis támogatásra a nehezebb napokon.

- Annak ellenére is, hogy ismerik a múltamat, ilyen kedvesek velem? Mintha nem egy idegen lennék számukra! Nekem ez olyan furcsa, de egyben olyan jó érzés. Mintha szeretnének.

Az utolsó mondatomat, valószínűleg meghallotta a konyhából visszaérkező anyuka, mert odalépett hozzám, megfogta a kezem, s így válaszolt:

- Már miért ne szeretnénk drágám? Egy csodálatos személyiség vagy, aki szereti a fiunkat teljes szívéből! Megannyi próbát kiálltál az életedben, ideje, hogy végre egy normális család részese legyél. Úgy fogunk szeretni, mintha a saját lányunk lennél. Hisz már az is vagy! - simít végig mosolyogva az ujjamon lévő gyűrűn.

Eddig bírtam tartani magam, meghatódva kezdtem el pityeregni. Seonghwa az egyik oldalról, anyósom a másikról ölelve vigasztalt.

Apósom, aki eddig csak hallgatott, most még hozzátette:

- Kislányom, remélem nem zavar, ha így hívlak, Isten hozott a családunkban! Hálásak vagyunk, hogy szereted, s boldoggá teszed a fiunkat!

Nem hittem a fülemnek. Olyan volt az egész, mint egy csodás álom. Meg is csipkedtem magam, hogy biztos legyek benne, ez a valóság.

- Köszönöm szépen! - válaszoltam illemtudóan - Ez nagyon sokat jelent nekem! Igyekszem majd, hogy ne okozzam csalódást.

- Jagiya - simogatta a hátam Seonghwa - Te nem tudsz nekem csalódást okozni, amíg velem maradsz! Szeretlek!

S egy lágy csókot lehelt ajkaimra. Pirulva húzodtam el.

- Na de Seonghwa, ne a szüleid előtt! - toltam arrébb szégyenlősen nevetve.

- Ne zavartassátok magatokat drágám, ez teljesen természetes, ha azzal vagy együtt akit szeretsz! Igazam van szívem? - mosolygott a férjére, s láttam rajtuk, hogy még mindig nagyon szeretik egymást.

A karácsony nagyon szépen telt. Kellemes estét töltöttünk együtt.

A legszebb ajándékot kaptam: újra lett családom!

Mr. és Mrs. Park olyan szeretettel fogadtak be a családjukba, mintha csak a saját szüleim lettek volna.

Seonghwa

Eomma és Appa szeretete begyógyította Lana törött szívének egy részét, mikor szülői szeretettel befogadták a családba.

Az est folyamán csatlakozott hozzánk a bátyám is a családjával. Az unokahúgom egy öt éves, imádnivaló energiabomba.

Rögtön kinézte Lanát magának, ahogy megérkeztek, s az este folyamán úgy tapadt rá, mint egy matrica.

Lana élvezte a kislány ragaszkodását, örömmel járt a kis hercegnő kegyeiben. Kacagásukkal megszínesítették az estét. Jó volt szerelmemet ilyen önfeledten boldognak látni.

- Csodálatos lány, szerencsés vagy öcskös! - jött oda hozzám a bátyjám, s együtt néztük, ahogy a lányok azt a LEGO babaházat próbálták összerakni, amit én vettem az unokahúgomnak karácsonyra. Teljesen belemerültek a folyamatba, kizárva a körülöttük lévő világot.

- Tudom hyung! - feleltem büszkén mosolyogva.

A nap végén, valamikor késő este

- Hogy érezted magad Jagiya? - ölelem magamhoz.

- Nagyon jól. Mint egy álomban. Tiszta vörös a karom, mert folyton csipkedtem, hogy igaz-e. Az a kislány elrabolta a szívem egy részét. Egy tündér. A bátyádék is nagyon kedvesek voltak. A szüleid pedig, - itt már elcsuklik a hangja - mintha csak az enyémek lettek volna. Ah, Seonghwa, én olyan boldog voltam ma este! Ez volt a legjobb karácsonyi ajándék, amit kaphattam!

Mosolyogva puszilom homlokon a mellkasomon fekvő lányt.

- Örülök neki, hogy boldog vagy! De azért nekem lenne még egy kis meglepetésem számodra.

- Ahh, nem kellett volna, hisz már megajándékoztuk egymást otthon!

- De ezt akkor nem tudtam odaadni, mert itt volt a családi széfbe bezárva.

Azzal az éjjeli szekrényen fekvő kis ékszerdobozért nyúltam, s odaadtam életem szerelmének.

- Ez a szett egyike azoknak, amik még a nagymamámé voltak, aki anyukámnak adta őket, mikor édesapám eljegyezte, most pedig ez a darab a tied Jagi. A sógornőm is kapott egyet, mikor hyung megkérte a kezét.

- Köszönöm! - suttogja csillogó szemekkel.

- Szeretlek szerelmem! - lehelek lágy csókot puha ajkaira.

- Én is szeretlek Oppa! - súgja bele a számba mosolyogva.

Mindenkinek boldog karácsonyt, és egészségben, sikerekben, vidámságban gazdag boldog új évet! 🎄🎁🥳🎇