Emma!
Amint mondtam hazautaztam. Sajnálom hogyha megbántottalak nem ez volt a célom, de nem tudtam mást tenni. Eluralkodtak rajtam az érzelmek. Elkellett volna mondanam hogy nem csak barátként nézek rád. Elkellett volna mondanom hogy mit vált ki belőlem amikor megölelsz vagy csak ha a közelemben vagy. Szerettem volna ha nyugodt körülmények között tudunk lenni ahol bevallhattam volna érzéseimet irántad. De elszúrtam. Nyilván bánt téged az amit veled tettem és ez engem megőrít. Bánt a tudat hogy ott hagytam azt a  lányt aki mindig mellettem volt. És akit mindennél jobban szeretek. Mekkora hülye vagyok. De ezek után...nem tudnék úgy a szemedbe nézni hogy ne kapjon el a sírás. Igen. Emma. A sírás. Sosem fogok más lányt szeretni. Csak téged. Sajnálom. Vigyázz magadra! Üdv.: Boldogtalan srác G.

Amint elolvastam a szöveget egyből a telefonomért nyúltam, hogy felhìvjam G-t.
Kicsörgött egy párszor de egyszer csak kinyomták. Próbálkoztam nem is egyszer de Jack mindig kinyomta. Elegem lett. Felrohantam anya szobájába és nyomban felébresztettem.

-Mi a baj??-kérdezte álmosan.
-G elment mert eszméletlenül összevesztünk-mondtam hadarva a szavakat.
-Mi? De mégis min?-érdeklődött de válasz helyett kezébe adtam a levelet. Némán olvasta a sorokat és egyszer csak szomorúan rámnézett.
-Utána szeretnél menni, igaz?
-G nagyon fontos nekem és nem hagyhatom hogy kisétáljon az életemből.-kezdtem el sírni de anya letörölte a könnycseppet arcomról.
-20 perc múlva legyél kész a kocsinál, kiviszlek a reptérre.
-Köszönöm anya-öleltem át majd rohantam a saját szobámba hogy egy kis táskába belerakjak pár ruhát. Nem tőrödten azzal hogy összehajtsam hanem csak belegyűrtem őket. Nem sokkal később amikor beültem anya mellé a vezető üléshez egy hatalmasat sóhajtottam.

-Remélem megtud nekem bocsátani-mondtam mire anya enyhén elmosolyodott.
-Megfog, de ne feledd hogy elsőnek magadnak kell bevallani mit is érzel Jack iránt-mondta mire egy csomó dolog átvillant az agyamon.
-Félek hogy tönkremegy a barátságunk.
-Ha nem tisztázod az érzéseidet akkor fog tönkre menni. Emma ez most csakis rajtad múlik-parkolt le a reptéren és puszit adott arcomra-ügyes legyél.
-Rendben köszönöm-feleltem majd rohantam a repülőhöz hogy elérjem. Szerencsére volt nálam útlevél ezért simán felengedtek a járműre. 2 órát utaztam és végig azon gondolkoztam mit fogok mondani. Féltem hogy Jack elutasít és hogy annyira megutált.

Amint leszálltam a géről egyből a csomagomért mentem, amit szerencsére hamar megis kaptam. Taxit hívtam és kértem hogy vigyen el Gilinskyék házához. A végösszeg nem volt sok mindössze pár dollár.
Kifizettem majd kiszálltam az autóból és szembe álltam Gilinskyék nagy házával. Lábaim remegtek, gyomrom liftezni kezdett de bekopogtam az ajtón....
Molly nyitott ajtót.

-Úristen Emma!-ölelt meg barátnőm.
-Szia Molly-öleltem vissza.
-Te hogy hogy itt vagy?-kérdezte mosolyogva.-Annyira örülök neked.
-G-vel kell beszélnem, borzasztóan összevesztünk-hajtottam le a fejem.
-Igen mesélte, ezért jött máris haza,most fent van alszik szobájában-mondta kicsit szomorúan.
-Mi a baj?-kérdeztem.
-Semmi csak nem szeretném hogy megszakítsátok a kapcsolatot én annyira szeretlek titeket-mondta majd újra megölelt.
-Mindent megteszek azért hogy ne legyen vége-mosolyogtam rá bátorìtóan,mire bólintott és behìvott a lakásba.

-Anyukád, és David merre vannak?-kérdeztem.
-Éjjel nappal dolgoznak-legyintett.
-Értem.

Molly és én rengeteget beszélgettünk a nappalijuk kanapéján. Egészen addig amìg Gilinsky le nem jött a lépcsőn, és fürkésző tekintettel engem nézett...