A Malfoy család ellenőrzése november 14-ére, a Parkinson családé 21-ére volt kitűzve.
Draco eléggé izgult miatta. Valamennyire megnyugtattam, de teljesen nem sikerült. Pansy is izgult, de az nem érdekelt.

Nem tudom mi ütött a tanárokba, de a bál utáni hétvégére kimenőt engedtek Roxmorts-ba. Rögtön írtam anyának, hogy jöhetnek, vissza is írt, és egyeztettünk, hogy mikor és hol. Úgy lesz, hogy először elmesélem anyának és majd esetleg utána találkozhat Draco-val. Nem mintha még nem látta volna, de úgy, mint a barátom (!!!), nem. Egyébként a lányokkal leszek, mert a kapcsolatunk Pansy miatt még mindig nem publikus. Így kénytelenek vagyunk várni, amíg valami ki nem sül a házkutatásból. Illetve házkutatásokból. Merthogy mindkettő számítani fog. Na mindegy.

A héten más érdekes dolog nem történt; csupán csak annyi, hogy Draco mesélte, hogy Pansy-nak gyanús lett, hogy most mindig elkerül a suliban napközben, még egy pillanatra sem néz rám. (Jó, nagyon óvatosak voltunk. Túlságosan is.) Mikor számon kérte rajta ezt, Draco csak annyit mondott, hogy betartja, amit neki ígért. Nos, ennek két következménye is van. Az egyik már bekövetkezett: Pansy ezután a beszélgetés után egy nappal megkereste Draco-t, és a házkutatással kezdte nyaggatni. A másik következmény még nem következett be, de Pansy (sajnos) nem annyira hülye, hogy ne jönne rá pár napon belül: a házkutatásukhoz Draco-nak és nekem is közöm volt. Ha rájön, arra is rá fog, hogy együtt vagyunk. De ahhoz, hogy ez kiderüljön még meg kell látnunk, hogy mi lesz a házkutatások eredménye.

Vissza Roxmorts-hoz.

Azon a szombaton szépen, normális időben keltem fel. Helen már ébren volt, Betty még nem. Aztán egy órán belül megreggeliztünk és elkészültünk, így már indulhattunk is. Az előcsarnokban láttam Draco-t, de csak egy pillanatra, épp hogy csak intett, tovább mentünk.
Hamar leértünk a faluba. Voltunk sok boltban, vettünk mindenfélét. Aztán találkoztam anyával és Jasmine-nel. (Helen-ék addig elmentek máshova, hogy egyedül lehessek a családommal.)
-Sandjaaa!!!-rohant felém a húgom. Szorosan megöleltem, aztán anyát is.
Ezután elmentünk sétálni, de kicsit az eldugott utcák felé, mert titkos témákról volt szó és nem akartam, hogy bárki meghalljon bármit is.
Anya nagyon örült nekünk Draco-val, és megértett minket teljesen. Azt mondta írjak meg neki majd mindent, mire mondtam, hogy jó.
Aztán anya és Jessie fölmentek apához a kastélyba (ne kérdezd hogy, mert nem tudom. Apa valahogy ,,becsempészi" őket), én pedig visszamentem megkeresni a barátnőimet. De szembe találkoztam Draco egyik haverjával, Blaise Zambini-vel.
-Kiscsillag! De jó, hogy látlak!-fogta meg a karom, nem túl kedvesen.
Kipréseltem magamból egy sziát, de olyan szinten utálom ezt a gyereket, hogy fúúúú! Nagyon!
-Mit akarsz?
-Ja, csak annyit, hogy leszel-e a csajom?
-Öhm... nem.
-Mi az hogy nem?-háborodott fel, és megszorította a kezem. Ami azért fájt nagyon, mert a fájós csuklóm volt az.
-Tudod, bírlak, meg minden...-igazából nem.-...de... az a helyzet, hogy nem úgy.
-Ohó! Csak nem van valakid?-lesokkolódtam. Miből gondolja?
-Nem, csak nem szeretnék a csajod lenni! Világos?-kirántottam a kezem a szorításából (igaz, rohadtul fájt) és elfutottam.
Rühellem őt! Annyira bunkó!
Megtaláltam végül a lányokat, és a nap hátralévő része nagyon jól telt.
Viszont a Blaise-s dolognak lett következménye.
Este a klubhelyiségben üldögéltünk, beszélgettünk, jól elvoltunk.  Aztán Balise egyszercsak felállt egy székre, és üvöltve figyelmet kért.
-Emberek! Hé! Figyeljetek rám! Szeretnék mondani valami fontosat!-miközben ezeket kimondta rám nézett.
Rossz volt az egész! Egy pillanat alatt kellett döntenem: vagy megvárom, hogy milyen hülye dolgokat fog kitalálni, hogy megszivasson, vagy most azonnal lelépek mielőtt elkezdi. Az utóbbit választottam. Hátrálni kezdtem, hogy kimenjek a klubhelyiségből. A többieknek nem tűnt fel, csak Helen vette észre.
-Sandra, te meg hova...?
-Sshhh!
Megfordultam, hogy kifussak az ajtón, de ekkor:
-Szóval van egy kijelenteni valóm és Sandra Piton, ez neked szól!
Felszisszentem és megfordultam.
-Gyere ide!
-Hagyj békén, megmondtam!
-Jajj már, csak egy díjat szeretnék neked átadni.
-Mégis milyen díjat?
-Gyere és meglátod.
-Nem akarok!
Ismét megfordultam és már nyitottam az ajtót, amikor Balise megint megszólalt:
-Sandra drága, ha nem jössz ide...
-Akkor mi lesz?-csattantam fel és visszafordultam felé.-Megversz? Úgyis csak azt tudod csinálni!
-Lányokat nem verünk.
-Még jó hogy!-forgattam meg a szemem.
-De lehet, hogy megváltozik ez az elvem, ha nem jössz ide.
A többiek erre felhördültek.
-Még csak november eleje vagy. Nem akarok több balhét, ezért odamegyek. De ha egy ujjal is hozzámérsz, tuti biztos, hogy felpofozlak!-a többiek felröhögtek.
-Jól van-egyezett bele Balise.-Nem érek hozzád! Gyere már!
Odamentem Balise-hez és felmásztam mellé az asztalra. Egy pillanatra találkozott a tekintetem Draco-éval, aki elég furán nézett rám, de aztán el is kaptam a fejem, hogy ne legyen gyanús.
-Szóval Sandra, ezennel átadom neked a képzeletbeli hazudozós díjamat! Saját kezűleg készítettem-mondta ünnepélyesen és úgy csinált, mintha nyújtana felém valamit.
-Te tök hülye vagy?-néztem rá ledöbbenve, mert egyáltalán nem értettem, hogy ezzel mire megy ki a játék.
-Jár a díj neked, amiért ilyen jól hazudsz!
-Te tök hülye vagy!-helyesbítettem.
-Na ne már! Vedd el!
-Mégis miért kapom ezt a díjat?
-Mert jól hazudtál!
-Vagyis....?
-Vagyis mi?
-Vagyis mit hazudtam, miért és hol, mert én ilyenre nem emlékszem!?-mondtam dühösen.
-Jajj, hát tudod te azt!
-Nem, nem tudom!
Balise ekkor hozzám lépett és olyan halkan, hogy csak én halljam, a fülembe súgta:
-Tudom, hogy jársz valakivel!
-Te kis...!
Fogtam magam és lemásztam az asztalról.
-Látod? Nem is tagadod!
-Ha csak egyszer, ha csak mégegyszer hozzám szólsz, én nem tudom mit csinálok veled, de tuti biztos, hogy nem fogsz neki örülni! Ajánlom, hogy hagyj békén, mondjuk... örökre!
Mostmár tényleg kimentem a klubhelyiségből és elindultam a folyosón. Nem tudtam hova megyek, csak azt akartam, hogy minél távolabb legyek a klubhelyiségtől.
Sajnos Balise és a haverjai utánam jöttek.
-Miss Piton! Állj csak meg!
-Hagyjatok már!
Futni kezdtem, de követtek és (ismét) elkapták a fájós csuklóm.
-Eressz már el!
-Valld be, hogy hazudsz!
-Miért érdekel ez ennyire?
-Csak és kész!
-Nem válaszolok! Mondtam, hogy engedj el!
-Nem!
Azt hittem megpofoz, de ,,csak" a földre lökött.
Aztán hirtelen megjelent Draco.
-Zambini! Mégis mit csináltok?-a földön fekve csukott szemmel is tudtam, hogy mennyire dühös.
-Malfoy! Mi közöd hozzá?
-A haverjaim vagytok, de lányokat miért bántunk?-a fiúk azt hihették, hogy nyugodt, pedig valójában nagyon is dühös volt.
-Csak unatkoztam. Miért érdekel? Ez csak egy lány!
-Micsoda bunkó vagy!
Picit felemeltem a fejem, hogy lássam a történéseket. Draco nem egyedül jött. A többi fiú osztálytársam és mardekáros fiúk is ott voltak, bár nem hittem, hogy ezek mind Draco-val vannak.
De nem volt sok időm ezen agyalni, mert alighogy Draco kimondta, hogy ,,de bunkó vagy!" neki rontott Blaise-nek. A többi fiú is beszállt a verekedésbe, ki itt, ki ott.
-Hé hé! Hagyjátok abba!-ültem fel, de persze meg se hallottak.
Aztán mégis abbahagyták, de hogy miért? Nos, valamelyik idióta durván ellökte Draco-t, aki hátra esett és beverte a fejét. A verekedés azonnal lefagyott.
-Ti hülyék, mit csináltatok?!-ordított fel az egyik, aki engem védett.
Draco a földön feküdt, ájultan (?!).
Odaszaladtam hozzá. A feje vérzett és nem volt magánál.
-Draco! Ne! Gyorsan, hívjatok már egy tanárt!-üvöltöttem a fiúkra. Valaki elrohant én viszont a sokktól lerogytam Draco mellé a földre.
-Most mit csináljak?-néztem a többiekre.-Miért kellett ezt, most komolyan?! Melyikőtök volt?
-Aú!-Draco magához tért.
-Ne, semmi baj, mindjárt jön egy tanár! Ne mozdulj!
-Mi történt?
-Nem tudom, majd elmesélik ezek itt-a kezem remegett, de megfogtam Draco kezét és megszorítottam.
-Jön McGalagony!-jött vissza a fiú, akit tanárért küldtem.
-Látod Draco? Minden rendben lesz!-néztem rá, de megint elájult vagy valami ilyesmi.
De a következő pillanatban McGalagony professzor és még pár tanár fordult be a sarkon.
-Mi történt már megint?-nézett ránk.
-Most az egyszer tényleg nem tudom, tanárnő!-mondtam és még mindig remegtem a félelemtől.
Madame Pomfrey is megjelent, csakúgy mint Flitwic professzor és apa is. (Na ennek nem örültem!) Csak egy futó pillantást vetett rám, amiben semmi jó nem volt, aztán rögtön segített Madame Pomfrey-nak Draco ellátásában.
10 perccel később már a gyengélkedő előtt álltam a folyosón, és arra vártam, hogy bemehessek Draco-hoz. Közben eléggé agyaltam azon, hogy hogyan tudnék úgy odamenni, hogy ne legyen semmi se gyanús. Főleg úgy, hogy tudtam azt is, hogy Pansy is 10 percen belül itt lesz.
-Nem jön ide senki más rajtunk kívül ma-szólalt meg a srác, aki segített Draco-nak és irtó kedves volt.
-Ezt most miért mondod?
-Mert az arcod alapján valami ilyesmin gondolkodsz. Szóval nem jön.
-Akkor jó. Várj! Honnan tudod?
-Onnan, hogy nem engednek ki senkit a hálókörletéből.
-Remélem igazad van!
Kis csönd.
-Egyébként... irtó hülyén érzem magam, de nem tudom a neved-néztem a fiúra kínosan, mire elnevette magát.
-Joe vagyok, osztálytársad.
-Ez most komoly?-egyre hülyébben éreztem magam.
-Ja. Tavaly megbuktam, mert beteg voltam előtte sokáig és aztán a tanárok úgy döntöttek, hogy inkább ismételjek egy évet. De nem baj, úgysem szerettem az osztályom. A tietek jobb. Meg fiatalabb is vagyok, szóval igazából talán inkább a ti korosztályotok a nekem megfelelő ,,környezet".
-De akkor is! Hogyhogy nem vettem észre, hogy van egy új osztálytársam?!
-Első nap az első órán az apukád bemutatott, mint ,,új diák"...
-Ja, akkor én a gyengélkedőn voltam.
-Meg elég csendes vagyok, inkább tanulós tipus. Meg nagyon nem voltak barátaim még. Draco-val is csak az elmúlt pár napban lettünk jóban. De azóta nagyon. Szóval mindenről tudok-kacsintott rám. Meglepődtem.
-Mi mindenről?-tetettem a hülyét.
-Hogy jártok-súgta oda nekem, így tuti nem hallotta senki.
-Ó! Igen?
-Aha. Draco szerint nagyon rendes és szép lány vagy-ezen elmosolyodtam.-És nagyon dühös magára amiért rajtad csattant a Pansy-s ügy.
-Szóval mindenről tudsz?
-Ja, jóformán.
-Jó tudni, hogy Draco-nak van egy olyan barátja is, akit én is kedvelek-mosolyogtam rá.-Eddig csak az ilyen Zambini-félékkel volt mindig...
-Ne is mond! Az a gyerek kész katasztrófa!-mondta Joe is, aztán együtt kezdtük szidni őket.
De a következő pillanatban kinyílt a gyengélkedő ajtaja és kiszólt Madame Pomfrey:
-Bejöhettek, ha akartok! De 10 perc!
-Köszönjük!
Draco az egyik ágyon feküdt a feje be volt kötve, de ébren volt.
-Draco!-szaladtam oda hozzá és leültem az ágya szélére.
-Sandra! Jól vagy?
-Ezt inkább én kérdezem.
-Túlélem-mosolyodott el és megfogta a kezem.
-Sajnálom! Ez miattam van!-mondtam halkan, és egy könnycsepp csordult ki a szememből.
-Dehogyis! Ez csak és kizárólag Blaise hibája!-nyugtatott Draco. Tök kedves volt.-Amúgy ők hol vannak?
-Nem tudom. Csak én meg Joe vagyunk itt.
-Ja, heló!-lépett oda Joe is, aki eddig Madame Pomfrey-val beszélgetett.-Hogy vagy?
-Túlélem. Mikor mehetek ki?
-Azt mondta a javasasszony, hogy pár nap.
-Ne már! De péntekig igen?
-Nem mondott konkrétat.
-Ott kell lennem a házkutatáson!
-Nyugi Draco!-nyugtatta Joe.-Pár nap és rendbe jössz.
Ekkor azonban belépett a helyiségbe McGalagony professzor nyomában apával. Gyorsan felálltam Draco ágyáról, és a földet kezdtem bámulni.
-Tanárnő...-kezdtem, de McGalagony félbeszakított.
-Piton kisasszony, az elmúlt fél órát azzal töltöttem, hogy kihallgattam a hallgatag, fárasztó diákokat, szóval most jobb, ha nem szól hozzám.
-Bocsánat!-fúrta az oldalamat a kíváncsiság, de nem mertem megszólalni. Joe viszont igen.
-Tanárnő, vagy akkor tanár úr, mi lett a végeredmény?
-Büntetőmunkát kapnak majd-mondta apa.-De mivel a kisasszonyt-ezt a szót furán mondta, elvégre a lányáról beszélt.-és magát még nem hallgattuk meg, nem végleges. De most úgy vélem alkalmas a helyzet arra, hogy elmondják maguk is, hogy mi történt!
Joe kezdte. Elmondtott mindent ahogy volt. Hogy mit csinált Blaise a klubhelyiségben, hogy aztán utánam jöttek, hogy folyamatosan csesztettek engem (ezt nem pont így fogalmazta), és végül a verekedést. Joe azt mondta, hogy ők kezdték, nem akart hazudni és nem akarta beköpni a magatehetetlen Draco-t.
-De... McGalagony professzor, a verekedést Draco kezdte-Joe erre nem számított, így elakadt a szava.-Draco ütött először, de csak azért, mert engem védett. Engem. Miattam csinálta. Én tehetek az egészről.
-Sandra... már nem azért, de veled csak csinálták; nem az áldozat a bűnös.
Erre nem tudtam mit mondani, csak lehajtottam a fejem.
-Nos, még mindig tartom a büntetőmunkás álláspontomat-mondta McGalagony.-Zambini és társait illetően. A pontlevonás nem lenne helyes, hiszen egy házba tartoznak.
Végül megszületett a végeredmény: Zambini-ra és társaira büntetőmunka vár, velünk nem lesz semmi. Draco szerdán már kijöhet a gyengélkedőről, szóval minden tök jó. A baráti körömhöz csatlakozott Joe, akit mindenki rögtön meg is kedvelt; Betty még azt is megjegyezte, hogy milyen helyes. :D
Pénteken lesz a Malfoy család ellenőrzése. Bár iszonyatosan aggódom miatta, de Draco szerint nem lesz semmi. Pedig tudom, hogy ő is izgul. Aztán majd meglátjuk mi lesz, és Pansy hiába röhög hangosan rajtunk, tudom, hogy ő még jobban fél. Van is neki miért. :D Komolyan, annyira gonosz, hogy megérdemli! És majd meglátjuk ki nevet a végén!

Sziasztok! Nos, lenne egy bejelenteni valóm. Még négy résszel ezelőtt írtam, hogy ugye nem lesz benne a Trimágus Tusa és hogy az igazi Mordon a sötét varázslatok kivédése tanár. Nos, igen. Igazából azóta rájöttem, hogy meg tudnám írni úgy is a könyvem, hogy úgy van, ahogy eredetileg, de már mindegy, mert a Tusát fura lenne beleírni. Viszont. Nem akarok spoilerezni, de lehet, hogy a Mordon mégis gonosz lesz. Remélem nem fog bezavarni titeket ez a változtatás, habár még nem biztos. Mindenesetre remélem tetszett ez a rész; puszilok mindenkit és...
Boldog Húsvétot!🐰🌷🌿💛

By: J.