1999 Október 25-ére sütött le a nap. Luna Lovegood, vagyis kissé több, mint egy éve már Luna Piton a legkisebb Piton sírására ébredt fel. A kis Arkas, mint tegnap ( mikor hazahozták a kórházból) másodperc pontossággal követelte a reggelijét, pontosan hajnali ötkor. Gyorsan kikelt az ágyból férje, Perselus mellöl, s átment három napos fiúk szobájába, hogy megetesse a kis csöppséget.

A kisfiú az Arkas Piton nevet viselte, és 1999 október 22-én éjjel fél 11-kor jött a világra, két órás vajúdás után. A 38. hétben. 3078 grammal és 45 centivel jött a világra. Luna még az esküvője napján sem volt annyira boldog, mint mikor a kezében tarthatta kisfiát. Az aprócska kisbaba, még Perselust is elvarázsolta, ő szokta általában elaltatni, mesélni szokott neki, és csak hallgatta, ahogy az Ő kisfia szuszog a karjában. Luna szívét megmelengette a tudat, hogy férje és ő mindig egy hullámhosszon vannak.

Gyorsan felemelte Arkast a kiságyból, majd halkan beszélni kezdett hozzá.

- Nincs semmi baj! Sssss, nincs semmi baj! Itt van anya, nyugodj meg! Sssss! Megméredzkedünk, rendben? Aztán ha apa felkel megmondjuk neki, hogy mennyit nőttél, oké?

Luna elővette a pálcáját, s meglengette, mire számok jelentek meg a fiatal asszony előtt.

- Nagyot nőttél, kicsim! 3092 gramm és 45 centi. Lassan már négy kiló leszel. Három nap alatt 14 grammot nőttél.

Hirtelen egy apró kopogást lehetett hallani, mire a fiatal asszony megfordult. Az ajtóban férje állt mosolyogva.

- Úgy látszik, hogy ma is időben követelte magának a reggelit - mondta a férfi, miközben odasétált Lunához és Arkashoz.

- Igen, pont olyan akaratos, mint az apja. Nem gondolod, Perselus? - kérdezte Luna egy gúnyos mosoly kíséretében.

A férfi ránézett a feleségére, és közelebb lépett hozzá.

- Az akaratosságot tőlem, de a szépségét egyértelműen tőled örökölte, Luna.

- Ez bók akart lenni, drágám? - húzta fel a szemöldökét Luna.

- Ahogy vesszük! - mondta Perselus, majd átvette feleségétől a félig beájult kisfiút.