Két nap telt el az ominózus lúzersegítő akcióm óta, Mike azonban máris fejleményekről számolt be - izgatottan kért tőlem találkozót iMessage-en és bár továbbra is izzadságtól csöpögve, de egy új Calvin Klein pólóban feezítve mesélte óriási lelkesedéssel, hogy Olivia mellé ült informatika órán és bár a szavaiból azt vettem ki, inkább csak kihasználta a srác informatika tudását, Mike ettől is szárnyakra kapott és végre nem csak úgy céltalanul himbálódznak a tökei, hanem a markába vette őket és kezd is valamit velük.

Persze ez nem jelenti azt, hogy hátradőlhetek - ugyanis a többi ügyfelemmel is foglalkoznom kell a hétvégén, például Daniel kitartóan jár a kondiba három hete, minden áldott nap küldi a képeket, amire külön felhívtam a figyelmét, hogy fölösleges, de állítása szerint ez magának is egyfajta dokumentációként szolgál, és hát végső esetre ki vagyok én, hogy a pénzéért cserébe ne kelljen két másodpercig egy gilisztát bámulnom a képernyőn?

A hétvége iránt érzett hatalmas szeretettel átitatva nyitom ki az egyetem bejárati ajtóját az utolsó órám végeztével. Mélyet szippantok a friss levegőből, majd a karórámra pillantok, ugyanis az élet egy saját cég egyedüli főnökeként és menedzsmentjeként nem fenékig tejfel. Daniel egy óra múlvára van beütemezve, és mivel Mike-kal ilyen jól halad a dolog, a két régebbi ügyfelemnél pedig lassan lejár az egy hónapos időszak, úgy döntöttem, fogadok egy új jelöltet, aki semmiféle információt nem adott meg magáról, csupán hogy este hatkor a Beerpoint bárban találkozzunk, az első boxban vár majd rám, fekete baseball sapkában. Igazából ehhez az illetőhöz végre reménykedve álltam, hiszen ritka, hogy egy esetlen kis srác ennyire konkrétan adja meg az első találkozó körülményeit.

A kocsimat hamar megtalálom a parkolóban, őszintén, büszke is vagyok a járgányra, a többi egyetemista kocsija emellett tragacsként hat. Belehuppanok a bőrülésbe, hagyom, hogy elnyelje a fenekem majd olyan finoman és szeretettel markolok a kormányra, mint egy csaj hátsójára sem. Óvatosan gördülök ki a parkolóból, majd villámgyorsan hajtok haza, hogy rendbe szedhessem magam a Mike-kal való találkozó előtt.

Mikor tíz perc múlva hazaérek a lakásunkhoz, Taylor-t nem találom otthon, azonban csörömpölés és fenséges illatok csapnak meg a konyhából. Ledobom a cipőm és a farmerdzsekim majd az említett helységbe sétálok.

Természetesen Hailey forog a sütő körül, fülén fejhallgató és decens hangerőn üvölt belőle egy számomra már ősrégi Kesha szám. Farmerba bújtatott lábai topognak a zene ütemére, feneke jobbra-balra leng, szabadon lévő kezével pedig mondhatni aranyosan kalimpál a levegőbe. A hűtőnek dőlve, karba font kézzel szemlélem az ingyen műsort, számra csalafinta mosoly húzódik.

A lány hirtelen pördül egyet irányomba, majd mikor feltűnik neki a jelenlétem, eltátja a száját és azonnal nyakába húzza a fülest, majd leállítja telefonján a zenét.

Arca pirosas színt ölt, majd végül elvigyorodik.

- Ugyan, miattam ne hagyd abba - rajzolok köröket a levegőbe kezemmel. - Igencsak figyelemre méltó volt, jelentkezned kellene az America's got talent-be.

- Neked mostmár hobbidá válik, hogy a leglehetetlenebb helyzetekben kapj el? - utal a múltkori félmeztelen átöltözős incidensre. Hajából egy tincset füle mögé simít, láttatni engedve így az egész fülgerincén átívelő fülbevalóját. Bár nekem a mediterránabb típusú, barna hajú lányok jönnek be, el kell ismerni, Hailey egész angyalszerű ezzel a hajkoronával. Elrugaszkodom a hűtőtől, majd közelebb lépek a sütőhöz.

- Mi jót csinálsz? - érdeklődöm.

- Bundás virslit - vonja meg a vállát. Taylor-ral mindig ezzel ettük degeszre magunkat a versenyeink után. - Tudom, hogy ez volt a kedvenced, mikor még fociztál - mondja halkan, mintha nem akarná, hogy eljusson a fülemig és megsértődjek.

Legyintek egyet.

- Beszélhetünk róla, nem gáz - ingatom meg a fejem. - Azok az idők már elmúltak, ez van.

Hailey elhúzza a száját, majd a kínos csend elkerülése érdekében visszahajol a lábos felé.

Észhez kapok, hogy fél óra áll rendelkezésemre Mike előtt, így intek egyet a csajnak, majd az emeletre sietek, beiktatok egy gyors zuhanyt, egy ruhacserét majd befújom magam az elmaradhatatlan parfümömmel.

- Én mentem - köszönök el sietve Hailey-től, majd valóban igyekszem a találkozómra.

•••

- Szóval folyton beszélünk - áradozik Mike, aki már az eleje óta ezt az egy információt ölti ezer féle csomagolásba és adja elő úgy, mintha újdonság lenne.

- Mike - szakítom félbe mosolyogva. - Szuper, hogy végre rájöttél, a kommunikáció elengedhetetlen egy csaj becserkészéséhez, de ideje lenne rátérni arra, mi legyen a következő lépés, nem?

- De, igazad van - bólogat a srác.

- Szóval - dőlök hátra a székben, majd az ujjaim közé kapok egy sültkrumplit. - El kell érned, hogy kikerülj a barát zónából. Persze ez nem fog egyik napról a másikra menni. Előbb ebben a helyzetben kell helyt állnod, légy a támasza, hallgasd meg, de ne válj a lelki szemetesládájává! Néha mondd, hogy most nem érsz rá és várasd meg a válasszal.

- Dehát én mindig ráérek neki! - hüledezik.

- De ezt neki nem kell tudnia - könyöklök rá az asztalra. - Mike, szerinted a nők nem taktikáznak? Dehogynem! Millió könyv áll a rendelkezésükre, amikben el akarják hitetni velük, mire gondolnak a pasik! Nekünk van ilyen a csajokról? Nincs! - világítok rá. - Ezért hidd el nekem, hogy játszanak az idegeinkkel!

- Ha megváratom, akkor mi lesz? - billenti oldalra a fejét.

Kacagva adom meg neki a választ.

- Ha azt látja, hogy nem vagy mindig elérhető számára, jobban fogja értékelni azokat a perceket, amiket csak neki szentelsz a beszélgetésben. Mégha nem is tetszel neki jelenleg, nem tart vonzónak, ha játszol vele, egy idő után az egója fel akarja hívni magára a figyelmet és teperni fog utánad. Lassan rájön, hogy nem akar csak a barátod lenni, mert olyan hatással vagy rá, mint más nem.

Mike elkerekedett szájjal néz rám, nem lepődnék meg, ha belerepülne egy légy.

- Öregem, te egy zseni vagy! - kel fel ámulatából végre. - Mikor kellene elkezdenem ezt a taktikát?

- Pár napon belül, egyelőre még légy a váll, amin sírhat - adom meg neki a pontos utasítást.

- Honnan tudsz te ennyit a csajozásról? Hihetetlen - rázza a fejét.

Keserédes mosolyra húzom a szám, majd egyetértően bólogatok.

...

Az este hatos kliens előtt ismét hazaugrom, ugyanis korog a hasam és mindennél jobban vágyom a Hailey által készített bundás virslire.

Meglepő módon, a lányt még mindig nálunk találom.

- Hogy hogy még itt? - kérdezem, majd mikor leesik, ez mennyire bunkónak tűnhetett, mentem a menthetőt. - Persze örülök, hogy nem egyedül gubbasztasz a koliban.

Hailey feljebb húzza a lábát a széken.

- Taylor azt mondta, csak későn jön - adja meg a választ, majd kortyol a kezében lévő bögréből.

Előkapok magamnak egy tányért a szárítóról.

- Köszi, hogy elmosogattál, de ez ma Taylor napja lett volna - hálálkodom figyelmességéért. A haverommal pontos beosztást készítettünk a házimunkákat illetően, azonban gyakori jelenség, hogy Taylor része a barátnőjére hárul. Erről megvan a véleményem, de semmi jogom beleszólni ebbe.

- Ugyan, szívesen csinálom - vonja meg a vállát.

Innentől csendbe burkolózva majszolom el az ebéd-vacsorámat, majd kelek ismét útra.

•••

Mikor belépek a Beerpoint bárba, szerencsére kiszúrom a fekete baseball sapkát a balra eső első ülőfülkéből.

Könnyed léptekkel közelítem meg az új srácot, majd lehuppanok vele szembe.

Azonban aki előttem ül, nem más, mint Taylor.

- Heló, haver! - fogok vele kezet, majd pacsizunk le. - Egész nap nem láttalak, mi van veled? - intek fejemmel felé.

- Óráim voltak, aztán egy gyakornoki pozícióra intéztem interjút.

- Naa, az szuper - veregetem vállon az asztalon át. Bármilyen is infó kütyüs dologban utazik, annyit tudok, hogy pokoli nagy zseni benne.

Nyakamat a bejárat felé nyújtogatom. Olyan határozottnak tűnt a névtelen sms író, nem képzeltem volna, hogy késni fog.

Taylor is hátrafordul, mikor látja hogy keresek valakit a szememmel.

- Várunk még valakit? - érdeklődik.

- Haver, tudod hogy imádok veled lógni, de igazából én most egy ügyfelet várok. Névtelenül írta az smst-t, de már itt kellene lennie.

Taylor sejtelmes mosolyra húzza száját.

- Én vagyok az - mondja. Szemöldököm a magasba szökken. Először arra gondolok, megviccelt engem azért, mert a múltkor lemondtam egy közös programot Daniel miatt, de Taylor ennél jóval lazábban veszi ezeket. - Hahó! - legyez kezével szemem előtt, mikor látja megrökönyödöttségem. - Én írtam az üzit, én vagyok az új ügyfeled - igazítja meg satyekja ellenzőjét.

💸💸💸

Tudom, tudom, jóóó régen volt új rész, de őszintén szólva, nagyon elment a kedvem az írástól, más dolgok felé kacsingattam és úgy nem láttam értelmét, hogy kényszerből üljek neki egy fejezetet pötyögni. Azonban ez a fejezet abszolút szívből íródott, remélem izgalmasnak találjátok majd! Sokan kérdeztetek A szerelem képlete folytatásáról, levettem a "könyvet", ugyanis jelenleg mégsincs hozzá annyi ötletem, mint gondoltam hogy lesz, sajnálom, de remélem kárpótollak Titeket azzal, hogyha a Piszkos játékot minél szuperebbre írom!
💸💸💸