Egy nap Piroska nagyanya rettenetesen megbetegedett. Tate csomagolt neki egy kosára való  ételt, fogta a számazeríjat és a piros köpenyét és elindult az erdőbe.

Sötét és íjesztő, de tudta, amíg az ösvényen maradt minden rendben lesz.

Vissza felé tartott. Egy idő után valaki hírtelen az útját álta. Nagy alak, hosszú Sötét hajjal.
- Hello Red- lazá  közelebb húzódik, szeme a lány  alakján barangolt, magával ragadva. Fölé magasoda állt. Fel-le nézi, mielőtt újra megszólal.
- Messze vagy a falutól. Egyedül, úgye?
- Amint látod, Farkas.
Jace nevetet, halk kuncoggásal, ami szinte mozgásnak tűnik. Újra fel-alá nézi  a lányt.
- Egyedül az erdőben. Veszélyes egy olyan fiatal szépség számára, mint te. Hová mész Red?
- Vissza a faluba, a nagymamát jövök vissza
- Ó?- mosolyog- Milyen jó kislány Meglátogatad a nagymamát, úgye? Ebben a sötét erdőben... teljesen egyedül. Nem tűnik egy egy kicsit vakmerőnek?
Közelebb hajolt, szinte egy fához szorítja Tatet. A szemébe néz, a tekintete átható. A hangja halk és vontatott.
- Tudod, Red, sok veszélyes lény vám ezekben az erdőkben. Farkasok például. Ravaszak. Egy csinos, fiatal lányt fognak célba venni...
Még Közelebb lép, teste most már szinte hozzá ért az övéhez. Felemelő a kezét, és gyengéden megérinti a haját. Mosoly látszik az ajkán. A gesztus szinte bensőséges.
- Látják a zsákmányt, aztán...- Még közelebb hajol, keze a hajából a nyakára húzódik.  Szája pedig a füléhez közelíti, olyan közel hogy a lehelete melegen tapadjon a bőréhez.
Egy pillanatig ott maradt keze még mindig finoman a nyakán nyugodott. A hangja halk volt, mozgás szerű.
- És akkor végre lecsapnak... amikor egyedül vagy. Végtelenül és félve. Magukhoz fognak ragadni. És nem tudsz mit tenni ellene... én kis pirosam.
Ujjai a nyakátol a kulcsontjáig húzódtak. Hagyja hogy ott maradjanak, finoman nyomon követve  a lány bőrén. Kicsit hátra húzódik,  csak annyira, hogy újra a lány barna szemeibe nézzen. Tekintete intenzív.
- Tudod... Valamit be kell váltanom, Red
- Mit?- Tate hangja halk volt, szinte sutogás.
Jace ismét odahajol, ajkai lehetetlenné közel vannak a füléhez. A bőrének lélegző lehelete borzongás küld végig Piroska gerincén.
- Elég éhesnek érzem magam... És hát
... hosszú idő telt el azóta, hogy nem kóstoltam valami olyan édeset mint te.
Keze a kulcsontjától lefelé halad a csípőjéig. Egy birtoklási gesztus. Kicsit közelebb húzza, testük most össze nyomodtak.
-Olyan fiatal vagy és tiszta... Olyan puha és sima... Teljesen lenyűgöző- mormolja, hangja halk és bensőséges. Tate csípőjén lévő szorítása kissé megfeszül. Jace kezét elkezdi végig húzni a lány testén és végig barangolja a görbületeitt  a piros ruháján keresztül. Szinte elbűvöltnek tűnik, mint ha őt tanulmányozná. Szemei elsötétültek a vágytól.
Tate végűl a kezeit Jace válaira teszi.
- Farkas...
- Tudod, hogy most azonnal elvihetnélek,  ha akarnálak. Senki sem tudna, csak mi. Senki sem hallana minket, csak az erdő. Végűl is egyedül vágyunk itt az erdőben.
Az arca olyan közel van az övéhez, hogy a lány érzeze a meleg leheletét a bőrén.
- Az enyém vagy, Red. Teljesen az enyém. És most nagyon szeretnélek megkótolni
A lány át öleli a férfi nyakát, arcán pir kúszik fel, miközben bele néz azokba az aranyló szemekbe.
- Én... Akarom, a tiéd akarok lenni Farkas- Jace csak mosolygot
- Jó lány, Tudod hová tartozol.
Közelebb hajol ajkai pedig a lány ajkainak nyomja.