...egy levágott kart. Minden ág csupa vér lett tőle, és undorítóan festett. Egy vérrel írt cetlit találtam rajta.

Lara is nálam van, cukipofák! Sajna nem volt szerencséje, engedetlen volt a karja. Le kellett vágni a tiltakozó testrészt! Ha nem akarjátok a fejét is így látni, akkor befejezitek a vizsgálódást, és elfelejtitek a két kislányt. Legyetek jók, puszi! Christian

-Ezt nem hiszem el!-kiáltott fel Lana, mikor felolvastam a levelet. Mindenki kiakadt, és gyűlölet csillant fel a társaságunk szemeiben. Egyszerűen ez már nagyon sok volt Christian-tól.
-Akkor most én megkeresem azt a kis utolsót, és szétverem azt a rohadt nagy pofáját! Ja, és levágom a kicsi végtagjait!-üvöltötte az égnek Jeff.
-Én...én...nem...nem bírom...-akadozott Armin.
-Na jó, nekem itt lett elegem. Elkapjuk a rohadékot, és kinyírjuk-mondtam.

Mindenki kikáromkodta az érzéseit, majd beültünk a kocsiba. Armin nagyon rosszul volt, ezért Jeff vezetett. Lana sokat sírt, én pedig a két szörnyen rosszul jártat(Armin, Lana) nyugtattam. Nagyon sajnáltam szegényeket. Nekem és Jeff-nek is fájt, de nem annyira, mint a szerelmének, vagy az ikertestvérének.

Az utazás csendesen telt el. Mindenki elmélyedt a ,,hogyan-nyírjam-ki-a-legfájdalmasabban-Christian-t" gondolataiban, és emiatt nem is tűnt föl először senkinek sem a mögöttünk kb. 30 méterrel haladó helikopter.

Kinyitottam a szemeimet. Nagyon fájt a lábam hűlt helye. Hiszen levágták. Akár Lara karját. Nevetést hallottam. Egy lány csengő nevetését. És egy sikítást. Egy lány félelemmel telt sikítását. Nem érdekelt. Sokkal inkább, hogy furcsán remegett a föld. Hol voltam...?

A helikopterre én figyeltem fel először, aztán fokozatosan mindenki. Aztán egy csattanás, és az autó felborult. A lábam szörnyen fájt, beszorult egy támla alá. Minden olyan gyorsan történt. Hirtelen lángok csaptak fel. A végtagom azonban nem mozdult. Körülnéztem. Senkit sem láttam, de aztán megpillantottam Jeff-et. Menekült, úgy, mint a távolban a többiek. Engem otthagytak. Hátranéztem. A lángok egyre nagyobbak voltak, és pedog tehetetlenül vergődtem. Ekkor valaki kinyitotta az ajtót(ami fölém került az esés miatt), és kiemelt volna, de a lábam nem mozdult. Megpróbálta kiszabadítani, de nem sikerült. A lángok viszont egyre csak nőttek, szóval fogott egy kést, és elvágta a lábamat. Fájdalmat nem igazán éreztem, mert az ,,ütközéstől" nagyon fájt a fejem, és halványan láttam, illetve éreztem a dolgokat.

A lábam levágása utánról nincs sok emlékem. Valami foszlány van, ahogy bekötik a vérző részeket, de nem vagyok biztos a bizonyosságában. Az első határozott emlékem az a helikopterről származik. Valaki beszél, valaki sikít. Aztán egy férfi hang...
-Felébredt az új tagunk.
-Tényleg! Szia! A nevem Csenge! Téged hogy hívnak?-kérdezte egy vidám, lelkes lány. Ismerős volt...aztán beugrott.
-Csenge...-nyögtem ki. Nagyon fájt mindenem. Oda akartam kapni a torkomhoz a beszéd miatti fájdalomtól, de le voltak kötve a csuklóim.
-Igen, így hívnak engem. Téged?
-He...hele...lena...
-Helena?
Aprót biccentettem. Elmosolyodott, aztán a férfi mellé lépett. Akkor felismertem...Christian-t!
-Chri...Christian...mit...mit csinál...tál...vele...?
-Áh, könnyen felismertél. De sebaj, majd könnyen elfelejted. Csenge drágám, add a gépet-nyújtotta ki a karját Csenge felé, de végig engem pásztáztak a szemei. A lány engedelmesen, de sunyi mosollyal átadott Christian-nak egy furcsa...sapkának kinéző izét, amiből egy csomó drót lógott ki.
-És most, hunyd le a szemeidet.
-Ne...nem!
-Ne engedetlenkedj! Csak csináld!-rivallt rám Csenge, mire akaratlanul is behunytam a szemeimet. Ekkor rákerült a sapkás izé a fejemre, és egy folyamatos áramütéshez hasonló érzés kerített hatalmába. Nagyon rossz volt.

                           ◽️◼️◽️

Aztán, egy csettintés, és az agyam akkor...ezt majd később. A lényeg, hogy kinyitottam a szemeimet.
-Hol...vagyok...?-kérdeztem.
-Szia! A nevem Csenge!-rikkantotta egy lány mellőlem. Vékonyka, magas lány volt, hátközépig érő fehéres hajjal, világosszürke szemekkel, világos bőrrel, és vidám mosollyal.
-Szi-szia...-rebegtem.
-Te vagy Helena. A tested színes, de ne aggódj. Nem kell félned. 17 éves vagy. Egy autóbalesetben elvesztetted az emlékeidet. Mi viszont segítünk neked!
-Helló, a nevem Christian! És van még egy utasunk is! Lara, gyere be!-kiáltott hátra a férfi. Egy fiatal, feketés hajú lány volt, nagy, világos szemekkel, és...hiányzott a bal karja.
-Itt vagyok! Szia!-mosolyodott el, mikor meglátott.
-Ő Lara.