Reggel hangos szirénázásta keltem. A többiek még aludtak, ezért kimentem az erkélyre megnézni, honnan jön a hang. Ahogy kiléptem, már rohantam is vissza, mert a zajt vagy 15 páncélautó szirénázása okozta.

Értem jöttek, én kellek nekik-gondoltam.

Visszamenekültem a hálószobámba, hogy írjak egy búcsúzó levelet, mert nem hagyhatom, hogy ezek a titkosügynökök, vagy mik bántsák a barátaimat miattam. Leraktam az étkezőasztalra a levelet, majd elindultam kifelé. Az ajtóhoz menet azonban egy fáradt Larával is összefutottam.
-Helena? Mit keresel itt?-ásította.
-Csak...kimegyek levegőzni...
-A páncélautók közé?!-rántotta meg hátulról a karomat Jeff.
-Hát...
-Mi ez a vita?-jött meg Lana is.
-Van kint vagy 15 szirénázó páncélautó, ti meg itt szórakoztok?!-kiabált velünk a frissen érkezett Csenge.
-De ez itt ki akar menni!-szólt Jeff.
-Nem tökmindegy?-kérdezte Lara.
-NEM!!!-ordította le Jeff, Csenge és Lana egyszerre a fáradt Lara fejét.
-Hangosabban nem lehetne?-kiabálta Armin a konyhából.
-Most akkor?!-kérdeztem ingerülten-Kimehetek már?!
-NEM!!!-ordított rám a társaság Lara kivételével, aki épp a vécén hallgatta a veszekedést.
-Amúgy is, miért akarsz kimenni?-kérdezte gyanakvón Csenge.
-Szép jó reggelt mindenkinek!-köszönt Christian, aki most csatlakozott csak be a társaságba.
-Ne most, épp fontos dolgokat beszélünk meg-mondta stréber hangon Lana.
-Visszatérve...miért is akarsz kimenni?-folytatta Csenge.
-Csak...levegőzni...?-mosolyodtam el hamiskásan, de túl bénán játszottam a szerepet.
-Az igazat!-hangsúlyozta Jeff.
-Jeff, Csenge, hagyjátok már! Mit tett, hogy így piszkáljátok szegé...-hagyta félbe a mondtatát Christian, aki meglátta az asztalon heverő levelemet.
-Az mi?-kérdezte.
-Csak...ne!-kiáltottam Lanára, aki felemelte, és hangosan olvasni kezdte.
-Sziasztok! Nagyon hálás vagyok amiért megmentettetek, de féltelek titeket, ezért elmegyek az ajtó túloldalán váró emberekkel, akik a nyakamba szerelt chip miatt tudhatták meg, hogy hol is vagyok. Sajnálom, hogy gondokat okozok, de nem sodorhatlak titeket bajba. Köszönöm a mentést, és hogy mutattatok egy falatkát ebből a világból! Szeretettel, Helena.

Amíg a levelet olvasta, elpirultam. Jeff odafordult felém.
-Te komolyan feladtad volna magad?
-Értünk?-kérdezte Christian.
-Hát...igen-sóhajtottam.
-Te közénk tartozol! És ez alapján szeretsz minket-ölelt meg Csenge.
-Öhm...bocsi, hogy megzavarom a romantikus vagy milyen pillanataitokat, de ezek itt be akarják törni az ajtót-szólt közbe Lara, miközben az ajtóra mutatott.
-Akkor legyőzzük őket! De előbb kiszedjük Helena-ból azt a chipet.
-A nyakamon van-mutattam a chip helyét. Lara megfogta a kezem, majd bevitt valami fura, fehér csempés szobába. A közepén egy fehér műbőrrel bevont asztalka volt, amire szíjakat kötöttek.

-Feküdj rá-adta ki a parancsot.
-Te Lara, mi ez a hely?
-Hasra feküdj!
-Lara...

Előhúzott egy szikét, majd élesítette egy kicsit. Ezután felemelt egy fecskendőt, és elindult felém.
-Hé, Lara, mit akarsz azzal?-kérdeztem aggodalmas fejjel.
-A bal karodat-nyújt az említett végtag felé.

Felemelte a fecskendőt, majd belém döfte. Ezután elszédültem, legyengültem, majd eszméletemet vesztettem.

Mikor felkeltem, a fekete-fehér szobában minden csupa vér volt körülöttem: az asztal, a ruhám, a szike, és Lara kezei is. Egy csipesszel elégedetten fogta a chipet, és engem nézett.
-Kész-mondta.

Gyorsan kapcsoltam, ezért a nyakamhoz kaptam. Egy nagy tapasz volt rajta.
-Bocsi, amiért összevéreztem itt mindent, de az egyik eredbe tették bele. Biztos azért, hogy ne keljen beoltani téged, mert mikor szétszedtem a chipet, láttam, hogy mesterségesen legyengített bacilusok voltak benne. Ezzel erősítették az immunrendszered.

Elkezdtem volna takarítani, de Lara elküldött átöltözni. Bementem a szobámba, és ekkor jöttem rá, hogy nem nagyon van másik ruhám. Lementem Larához, aki épp takarított.
-Lara, nincs váltóruhám...mit vegyek fel?
-Szólj Christian-nak, ő majd rendel neked.
-Amúgy most mi van a páncélautósokkal?
-A chipedet összeraktam, majd rákötöttem egy madárra. Most azt követik.

Erre felnevettem. Kitessékelt, majd folytatta a takarítást. Elmentem Christian-hoz.
-Chris, miközben Lara a chipet szedte ki belőlem, összevérezett mindent, még a ruhámat is, és nincs váltóruhám-hadartam gyorsan.
-A folyosó végén balra van a számítógép szoba, ott rendelhetsz, amit akarsz-mosolygott.
-Köszi, Chris!

Kacsintott, majd elindultam a szoba felé. Mikor beléptem, valaki megfogott hárulról, és egy kendőt szorított a számhoz. Pár másodperc múlva már ájult voltam.