Egy eléggé lepukkant kis faházikó előtt szálltunk ki. Korhadt deszkákra volt rávésve: Sellő Apartman.

Jeff szállt ki először, így ő látta meg új otthonunkat a leghamarabb. A probléma a házzal az volt, hogy 1. kicsi lesz(már a külsejéről meg lehet állapítani); 2. öreg, romos; 3. nem jár hozzá kert, csak egy kicsi, gazos sufni. És belül még nem is láttuk.

Az ajtón nem mertünk bekopogni, mert úgy nézett ki, mint ami mingyárt leszakad és ripityára törik. Lara már online lerendezte a házigazdával, a kulcs pedig...az ,,ablakpárkányi virágcserép aljábaa vaaa", hogy a kiadót idézzem. Meg is találtuk egy elszáradt muskátli repedezett cserepében, szóval beléptünk a házba. Nagy porfelhő szállt fel, és mindenki köhögni kezdett. Miután leülepedett a ,,köd", megkerestük a villanykapcsolót, és csodák csodájára felgyulladt egy lámpa a konyhában. Egy régen használt sütő, egy gyufával elindítható kis gáztűzhely, egy olajos pult, és egy koszos, törött ajtós hűtő.

A konyhából nyílt az apró fürdőszoba, ami alatt egy koszos kádat, egy repedezett vécékagylót, egy vízköves csapot, és egy pókhálós, minimum 50 éves mosógépet értsetek. A csempe mindenhol undorítóan penészes volt.

Kimenekültünk a nappaliba, ami az előtérből nyílt. Egy régi tévé, egy koszos, korhadt dohányzóasztal, egy lyukas, poros, dohos kanapé, és egy szétszaggatott szőnyeg. A nappaliból nyílt egy háromágyas szoba, ami fehér vasrácsas, ócska, vizeletszagú matracokkal felszerelt egérlyuk volt; a másik, négyágyas szobába az előtérből lehetett bejutni. Ugyanaz a szisztéma, csak a négyágyasban volt egy koszos szekrény is.

Igazán...gusztusos! Jó helyen fogunk lakni!

A többiek is nagyon izgatottak voltak. Remélem értettétek az iróniákat. Ugyanis azon a helyen még egy hajléktalan sem lakna. Egyszerűen egy gyásztelep. Egy undorító, koszos, visszataszító gyásztelep. Minden idők legrosszabb otthona. De ne panaszkodjunk, mert ha mindenki kap munkát, talán egy normálisabb helyet is megengedhetünk magunknak. Addig be kell érnünk ezzel.

Lara végül felsóhajtott, majd pötyögni l kezdett a telefonján.
-Nos, most légyszíves mindenki keressen munkát! Menjetek el a munkaadóhoz, aztán sírjátok be nála magatokat. Fél nyolckor tali itt.

Mindenki rendbe szedte magát, aztán elindultak. Én pedig a telefonomon kezdtem el munkát keresni. Találtam egy online közös képviselői asszisztens-nek elnevezett feladatot, miszerint könyvelnem kell meg táblázatokat írnom. Igazából ezek mennek, szóval jelentkeztem az állásra. Egyetlen probléma adódott: számítógép nélkül ez szinte lehetetlen.

Elkezdtem olcsó laptopokat keresni, és találtam is egy viszonylag olcsó, használt gépet. Az eszköz 4 éves volt, tehát egészen jó korú, plusz a képek alapján az állapota sem rossz.

Felhívtam Larát ezügyben, mert kezd ,,családfőként" viselkedni, hogy megvehetem-e. Igent mondott, szóval gyorsan lecsaptam az ajánlatra. A szállítási ideje 2 nap, úgyhogy csütörtökre meglesz.

Ekkor volt 5 óra. Mivel befejeztem a feladatomat, áttérhettem a második megbízhatásomra: házimunka elvégzése. Elkezdtem felsöpörni, portalanítani, mosni, fertőtleníteni, meg mindenfélét. Találtam ugyanis takarítószereket az egyik fürdőszoba szekrényben. Mire naggyából végeztem, a többiek is elkezdtek hazaszállingózni. Összedobtam egy omlettet vacsiként(mert Lara hazafelé beugrott boltba), aztán megettük. Mindenki lefürdött, és beosztottuk az ágyakat.

Én Larával és Lanával kerültem a négyágyasba, mert ha Csenge megkerül(márpedig ki fogjuk szabadítani...valahogyan), akkor az lesz a lányszoba, a másik-kizárásos alapon-a fiúszoba.

Nagyon kényelmetlenek voltak a matracok, és büdös szagok szállingóztak a szobában, szóval nem nagyon aludt senki, csak Lana, mert megfázott.