Amikor kinyitottam a szemeimet, a fehér szobában voltam leszíjazva a fehér asztalhoz. Ott beszélgetett mindenki körülöttem; Lana, Lara, Csenge, Jeff, Armin, és legnagyobb meglepetésemre Christian.
-Felkelt!-kiáltotta Csenge, mikor meglátta, hogy nézelődöm. Mindenki felém fordult, és ekkor pillanthattam meg igazán a szúrós, csalódott tekinteteket.
-Az áruló!-köpte a szavakat Lana.
-Öhm...elmondanátok, hogy mi is történt?-erőltettem egy igen hamiskás mosolyt a számra.
-Jaj, mintha nem tudnád! Christian mindent elmesélt, szóval ne is próbálj meg elhitetni velünk mást-mordult fel haragosan Armin.

Ekkor tudatosult bennem, hogy Christian lehazudta a csillagokat is, azért, mert menteni akarja az irháját. A kis mocsadék...jól bemártott.
-Na jó, Christian mit is mondott nektek?-kérdeztem.
-Az igazságot-felelte Jeff.
-Ami azt illeti, tudnom kéne...-mondtam.
-Akkor elmondjuk, mert úgy teszel, mintha nem tudnád...tehát, elmentél, majd megvártad, hogy utánad induljunk. Ezután letámadtad Christian-t, és kényszerítgetted mindenfélére!-mondta utálatosan Csenge.
-De Csenge! Ez nem igaz! Mikor elmentem ruhákat venni, mert Lara összevérezte a régieket, Christian elaltatott a számítógép szobában, majd lekötözött ide.
-Bizonyíték?
-Mik lennének a fecskendők nyomai a karomban?-próbáltam a fejemmel a job kezem felé inteni. Mindenki megvizsgálta.
-Christian csak védekezhezett.
-Ennyiszer? Ráadásul ő ismeri ezeket a szereket-gondolkodott el Lara. Végre egy pártfogó!
-Na jó! Van egy kamera beszerelve ide, de az a múltkor elromlott. Megnézhetnénk a szoba előtt készült felvételeket-ajánlotta Armin.
-Akkor már az elrablásomról készültet is!-mondtam gyorsan. Kiengedtek, majd elindult a felvétel.

Ekkor jutott eszembe valami. Francba.

A filmben:
Christian elküld a számítógép szobába, majd azt látjuk, hogy bemegy a takarítószertárba.

A számítógép teremből kihallatszik a sikolyom, és egy fekete ruhás ember lép ki a szertárból, ahogy engem cipel(ájultan). Bevisz a fehér szobába.

A takarítószertárból furcsa hangok szűrődnek ki. Aztán látjuk, hogy a fekete ruhás alak bemegy, és kijön belőle Christian. Besiet hozzám a fehér szobába. Utána már csak annyi látszik, ahogyan Christian-t kihozom, majd beleteszem a szájába a bombát, majd a többiek támadása.

-Nos...?-teszem fel a kérdést.
-Szerintem nézzünk be a takarítószertárba-mondta Armin.
-Christian, te pedig nagyon gyanús vagy...-szólt Lara, miközben Christian-t méregette. Lara nagyon ijesztő tud lenni néha. Csengével az élen benyitottunk a szertárba, ahol volt vagy 10, fekete ruhás ember. Ránk ugrottak, és mi a hirtelen sokktól egy pillanatra megbénultunk, ami pont elég is volt ahhoz, hogy leteperjenek minket. Körülnéztem, és mindenkit láttam Larán kívül. Hirtelen benyitott, majd kezében egy altatógázzal megtöltött bombát dobott be a szobába. Az ellenségeink pillanatnyi sokkját kihasználva mindenki kimenekült, majd a fekete ruhásokra zártuk az ajtót. Lara megnyomott egy gombot, mire a bomba elkezdett szivárogni odabent.
-Mindenki jól van?-kérdezte.
-Igen...de hogy-hogy nem kaptak el téged?-kérdezte Armin.
-Én voltam az utolsó, aki bement volna, hát mikor láttam, mi folyik a szertárban, elfutottam a szobámba a bombáért.
-Ügyes vagy!-dicsérte meg Lana. Lara csak megvonta a vállát, majd megint szinte láthatatlanná vált a társaságban.
-Akkor most mi a rák történik itt?-kérdezte Armin.
-Jó kérdés-sóhajtotta Jeff.
-Az van, hogy legyőzzük ezeket itt bent-indult meg Csenge, de az alacsony termetű lány pólóját elkapta és megszorította Lana.
-Khm-khm...csak ne olyan hevesen. Kell egy terv. Kihozzuk őket, aztán?
-Majd Lara megkötözi őket-szabadult ki Csenge.
-Akkor menjünk-indultam meg az ajtó felé, de Christian elkapta a kezemet. Ezt senki sem vette észre rajtam kívül, így én megtorpantam, de a többiek bementek a szobába.
-Engedj el-súgtam oda a kis árulónak.
-Ne menj be oda...veszélyes.
-És? Mindenki alszik, plusz sokan vagyunk.
-Csak hiszed.
-Elengednél?
-Nem! Kint maradunk.
-Nem! Engedj már el!
-Figyelj, ha azok ott bent felkelnek, nem állítja meg őket sem zár, sem kötél, sem bilincs.
-Ez van! Majd mi megoldjuk! Amúgy is, hagyj már békén! Rohadt áruló vagy, nem kell a tanácsod senkinek sem!
-De neked kellhet...
-Nincs szükségem a hülyeségeidre-tudtam le a vitát, majd végleg leszedtem magamról a kezét, és elindultam befelé.

Csenge, Jeff, és én felvittük a fekete ruhásokat egy zárt, kamerás szobába, majd Lara, Lana, és Armin megkötözték őket. Christian addig csak nézett minket, és néha belesúgta a fülembe, hogy veszélyes. De nem érdekelt. Hülye mocsadék, aztán még ő ad itt nekem tanácsot?! Figyelmeztesse azt, aki kíváncsi egy ilyen kétszínű, hazug senkire! Nekem nincs szükségem ilyen idióta megjegyzésekre, főleg nem egy áruló kis kígyótól. Mondja a falnak, ott nem tesz kárt!

Miután ezzel megvoltunk, bezártuk a szobát, és vártuk, hogy felkeljenek. Christian eltűnt, de senkit sem zavart annyira. Miközben figyeltük a képernyőt, amire a kamerák csatlakoztatva voltak, Csenge és Jeff verekedni kezdtek, mert Jeff véletlenül hozzáért Csenge jól beállított hajához, és úgy tűnt, Jeff kórházba kerül, ha nem állítják le a küzdelmet. Lana gyorsan lefogta Csengét, de egyedül kevésnek bizonyult, úgyhogy Lana, Armin, és én fogtuk Csengét(akit még így is nagyon nehéz volt tartani), és Lara Jeff-nek segített.

A képernyőn eddig nem történt semmi. Miután Csenge lenyugodott, mindenki a géphez sietett, ahol még mindig semmi különös sem volt.

Végül Christian bejött, és kicibált, hogy beszélgessünk. Nem akartam jönni, de mindenki mondta, hogy menjek, szóval(egy, a zsebembe készített bicska társaságában) végül kimentem vele beszélni.
-Helena! Ez nem jó így!
-Már megint ezzel jössz itt nekem?! Fejezd már be!
-De megvan rá az okom!
-Mégis mi?!
-Helena, nem akarom, hogy bajod essen...ugyanis azok az emberek téged akarnak...
-Na jó, most ezt itt befejezted, világos?! Nagyon elegem van belőled! Ha engem akarnak, vigyenek el a francba! Úgyhogy nem kell figyelmeztetgetned, mert boldogulok egyedül is...meg a barátaimmal! Akiket te...átvertél-mondtam az első mondatokat indulatosan, az utolsókat pedig úgy, hogy majdnem kicsordultak Christian könnyei. Ja, bocs, mégsem. Ez egy normális, érző ember reakciója lett volna. Christian csak amolyan ,,úgyis nekem lesz igazam" fejjel nézett, majd elfordult. Már ez is megvetést keltett bennem. Hogy lehet ilyen szívtelen?

Miután ezt letudtam, visszamentem a szobába, ahol mindenki a képrenyőt nézte. Igazából csak néha rándult meg egy-egy fekete ruhás ember, az is csak reflexből.

Kábé két óra várakozás után kezdtek el ébredezni a mi kis ,,vendégeink".