Mikor nagy nehezen lenyugodtunk, ittunk egy kávét, és valahogy nem nagyon beszéltünk semmiről. A feszültség tapintható volt köztünk. Szörnyen szégyellte, amit tett, ahogy én is. Aztán végül Armin felé fordultam.
-Armin...Lana és Jeff most hol van?
-Egyszer egy laborba törtünk be, hogy szerezzünk valamit, amivel legyőzhetjük az emléktörlőt. Mikor megszereztük, az autó eltűnt Jeff-el együtt. Aztán megláttuk Christian-t, amint Jeff szétvert testét lelógatja egy helikopterből. Ránk kiáltott...azt mondta, hogy ha Lana nem megy önkéntesen oda Christian-hoz, ledobja Jeff-t, és a magas miatt Jeff meghal. Lana gondolkodás nélkül odarohant Christian-hoz. Jeff azóta kórházban van, Lana pedig Christian-nál. Aztán felhívtál.
-Istenem...ez szörnyű...
-Látogassuk meg Jeff-t!

Elmosolyodtam, majd elundultunk a kórház felé. Annyira igazságtalan volt, hogy nem tudtunk mit tenni Christian tervei ellen!

Az út nem volt hosszú, közel laktunk a kórházhoz. Armin bekapcsolta a videohívást(mivel nem mehettem be más színű testtel egy nyilvános helyre), majd elindult. A recepciós hölgy eligazítása alapján a 518-as szoba rejtette Jeff-t. Armin úgy tartotta a mobilját, hogy mindent láthassak.

Jeff bal karja be volt gipszelve; a jobb lábát fáslival tekerték körbe; a nyakát kötések takarták; néhány helyen a testét varrások, lila foltok fedték. Az arcán monokli és három vágás éktelenkedett, de mégis olyan frissnek és vidámnak tűnt.
-Szia, Armin!-köszönt rá.
-Itt van velem Helena is...
-Azta! Megmenekült?!
-Hosszú történet...
-Van időm.

Armin elmesélt mindent, kivéve a ,,tudjuk melyik részt", mert arról beszélni sem volt kedvünk.

Jeff beleéléssel halgatta a sztorit, és így nem is tűnt olyan szerencsétlennek. Pedig hogy sajnáltam a helyzetét! Aztán valami furcsa történt Jeff-el. Enyhén rángatózott, aztán összeszűkült a pupillája. Erről újabb emlék jutott eszembe. Mikor Csengének ,,rohama" lett, és Lara Christian parancsára összeszűkült pupillával ment be hozzá.

A kamerán át láttam, hogy Jeff ránéz Armin-ra. A francba!
-Armin! ARMIN MOST AZONNAL GYERE KI ONNAN!-ordítottam a telefonba. Armin összerezzent, majd kis fáziskéséssel ugyan, de kirohant a szobából. Maga mögött egy határozott mozdulattal bevágta az ajtót, és rátámaszkodott. Jeff egy mankóval az ajtón dörömbölt.

Armin ijedten a telefon felé fordult.
-Jézusom...ezt honnan tudtad?!
-Csak Christian-nál már megtapasztaltam a pupilla-összeszűkülés veszélyeit.
-Mindegy is...most mihez kezdjek? És mit akart tőlem?!
-Rád akarja rakni a sapkát. Váratlanul egy hirtelen mozdulattal kezdj el futni. A lényeg, hogy emberek közé fuss, és mondjad, hogy rád akar támadni.
-Akkor a recepcióra megyek...
-Három...kettő...EGY! FUSS!

Armin szupergyorsan kezdett szaladni, én addig a kamerával mondtam neki, hogy hol tart Jeff. Mivel Jeff erősebb Armin-nal, az én tervem az egyetlen logikus menekülési út. A recepció már nem volt messze, de Jeff még mankóval is gyors volt. Aztán megvilágosodtam.
-Armin, fölfelé kell futnod! A 2. emeletre!
-Minek?!
-Nem tud lépcsőzni ilyen állapotban! Emiatt lassan jön utánad, te pedig a 2. emeleten szépen leliftezel!
-Nem vagy normális!
-Ez a következő kanyarban utól fog érni!
-Istenem...-lihegte, majd elkanyarodott a lépcsőhöz vezető út felé.

Kettesével szedte a fokokat, és így nagyon gyorsan a másodikon termett. A tervem azonban nem jött be, mert Jeff nem sokkal lett lassabb, és megint vészesen kezdett közelíteni.

Ekkor már eléggé betojtam ahhoz, hogy  a volán mögé üljek, hogy el tudjak menekülni, ha Jeff elkapja Armin-t.

A fiúnak egyre kevesebb esélye lett, és végül Jeff már egy méterre lehetett tőle. Ekkor egy óriási csörömpölést hallottam, és megláttam a második emelet ablakából kifelé zuhanó
Armin-t.

Rükvercbe kapcsoltam, és rátapostam a gázpedálra. Megnyomtam a tetőablak-nyitó gombot, és egy karral lehajtottam az üléseket, hovy Armin azokra essen.

Hajszálnyin múlt az, hogy meghal-e, vagy sem. De a hajszál az élet oldalát fogta!