-Lara...?-kérdeztem. Nagyon új volt a helyzet. Új emberek, új dolgok...baleset. Milyen baleset?!
-Gondolom nagyon rosszul vagy. Ne aggódj! Nekem is szoktak lenni rohamaim. Akár Csengének, vagy majd neked is. Ilyenkor feltör benned néhány hamis emlék a baleseted előttről. Ezek olyan képzelt dolgok, amik nem igazak, tehát nem történtek meg, de az agyad elhiszi, hogy igaz. Emiatt vannak a rohamok. Ne aggódj, ilyenkor egy nyugtató eltereli a figyelmedet erről. Szóval semmi baj-mondta Lara.
-Nekem...nekem ez nagyon furcsa és...hülye érzések vannak bennem...te rossz vagy-mutattam a Christian nevű férfira. Elnevette magát. Valami furcsa megérzés azt súgta, hogy ne bízzak benne. Mégis...mintha kedves lenne. Nem értem, mi okozza ezt az értetlenkedést bennem, de ismerősek voltak, és konkrét tulajdonságokat kötöttem hozzájuk. Lara a kicsit visszahúzódó főnök, Csenge vagy ki a magyar származású lelkes, kiismerhetetlen barát, és Christian a kétszínű gonosz.

Hirtelen Csenge remegni kezdett, a pupillái összeszűkültek, ellökte magától Christian-t, és kiabálni kezdett.
-Te utolsó! Már őt is?! Ne higgyetek neki! ÁRULÓ!!! CSALÓ!!! IRÁNYÍTJA AZ AGYU-Christian határozottan lefogta a nyakát, szorította, majd egy fecskendőt szúrt bele. Az adagolás miatt nem tudta befejezni a mondtatot, pedig kíváncsi voltam a végére.
-Bocsánat, bocsánat, rájöttek a rohamok. Ő egy tűzesetet élt túl, és emiatt vesztette el az emlékezőképességét. Szegény mindig azt hiszi, hogy elraboltam, és megpiszkáltam az agyát. Sajnos ilyenkor nagyon élethű szokott lenni az emlék, emiatt kénytelen vagyok nyugtatózni.

Csenge ájult testét egy szobába vitte, majd valamit odasúgott Larának, akinek összeszűkültek a pupillái, kiegyenesedett, majd katona módjára bemasírozott a terembe, amibe Csenge volt. Christian felém fordult.
-Mától ez az otthonod. Ismerkedj meg vele.

Christian elment egy másik terembe, én pedig elindultam az előttem lévő folyosón. Mikor az elé a szoba elé értem, amibe Csengét vitték, egy óriási sikítás hallatszódott, majd pánikkal telt könyörgés, apróbb sikolyok, és aztán hirtelen halk, kivehetetlenül összemosódott beszélgetés. Gyanús volt ez nekem, nagyon gyanús.

Tovább indultam, mielőtt még valaki rám nyitja az ajtót, és kérdőre von. Aztán gondolkodni kezdtem arról, hogy hihetek-e Christian-nak, vagy inkább magamnak, a megérzéseimnek, Csenge ,,rohamai" által mondottaknak adjak igazat. Végül arra jutottam, hogy igaz lehet, amit Christian mond nekünk, mert tényleg lehet, hogy egy autóbalesetben emlékezetproblémáim lettek.

Valami autóbalesetre tényleg emlékszem... felborult a kocsink, vagy mi. Amnéziásak lehetünk-gondoltam.

Igazából még ötletelgettem ezzel kapcsolatban, de nem sokat. Indultam felfedezni a helyet. Találtam egy mosdót, amiben egy ultramodern vécékagyló, valami kristályból készült kád és csap, valamint egy szárítókamra* kapott helyet.

Ahogy mentem tovább, találtam mosodát, kis vécéfülkéket, gardróbokat, spájzokat. Aztán láttam egy edzőtermet tele mindenféle géppel, egy zuhanyzót, és egy konyhát, amiben szintén modern konyhai eszközök kaptak helyet. Láttam étkezőt is, melyben egy óriási asztal és vagy 15 szék volt. Illetve hálószobákat is találtam. Egybe be is nyitottam, amire a "Helena" név volt írva.

Egy óriási szobába léptem. A szőnyeg olyan puha volt, mintha felhőkön lépkednék. A parketta csúszós és meleg-biztosan padlófűtéssel is felszerelték a szobámat. A szőnyegre franciaágyat és pár polcot raktak, és egy szekrénysorokat tettek a halványszürke falak elé. Elégedett voltam a szobámmal, nagyon tetszett. Christian nyitott be hirtelen.
-Látom megtaláltad és meg is szeretted a szobádat-nevetett.
-Igen! Nagyon tetszik!
-Örülök neki. A régi szobádról mintáztam. Olyan szép volt az a szürkés árnyalat, hogy telepakoltam vele az egész helységet.
-Álj...honnan tudtad, hogy milyen volt a régi szobám?
-Nekem ilyeneket tudnom kell ahhoz, hogy nyugodt környezetet biztosítsak neked. Így hamarabb fogsz ,,kigyógyulni" az emlékezetkiesésekből.
-Értem. Amúgy mikor lesz vacsora? Éhes vagyok...
-Fél hétkor, 8 perc múlva. Addigra öltözz át, mert ez a ruha koszos.
-Rendben!-mondtam, majd kiment a szobából. Kinyitottam a szekrényt, és akkor megláttam a világ legnagyobb szürke, fehér, fekete, és ezek összes árnyalatában tündöklő ruhagyűjteményét.

Gyorsan levetkőztem, letuhanyoztam, majd kiválasztottam egy nagyon aranyos kis egyberuhát, rövidujjú-rövidnadrág párosításban. Felvettem mellé egy papucsot, és elindultam az étkezőbe.