A bizonytalanság miatt hadart, próbálta elfeledni a múltját, és látszott rajta, hogy szenved, és nem akarja, hogy bárki is gyengének lássa. Gyorsan felém fordult, és egy injekciós tűt szorongatott.
-Helena, ne hidd, hogy erről bárkinek is hagyom, hogy beszélj!-köpte elém a szavakat. Megfogta a fecskendőt, és közeledni kezdett felém.
-Figyelj, Christian, ha most eladsz engem, lehet, hogy egyszer a te életedet is elvehetik a véremből készült fegyvere...

Belém szúrta a tűt, majd rám mosolygott.
-Nyugi, ettől nem tartok. Nagyon lasan készülnek belőled a fegyverek, mert ha gyorsan csapolják a véredet, belehalsz. Szóval egy húsz év múlva lesznek csak olyan fegyverek, amiktől félni kell. De én addigra már multimilliárdos leszek, bocsesz!

A belém fecskendezett anyag hatása annyi volt, hogy a kezem nagyon fájni, zsibbadni, és szúrni kezdett.

Christian gondolom el akart altatni, mert furcsán nézett rám, mikor nem aléltam el.
-Nem vagy fáradt? Vagy nem kezdtél el szédülni?
-Igazából...de...-játszottam meg, és lehunytam a szemeimet.
-Huh, már azt hittem rosszat adtam be-sóhajtott magában, aztán lecsatolta a kezeimről a szíjat. Még mikor először szétnéztem a szobában, megláttam, hogy a sarokban van egy zsák.

Mikor elindult az említett tárgy felé, felpattantam, és gyorsan ráugrottam Christian-ra. Egy gyors, filmekben látott bénító mozdulattal kicsavartam a fejét, és ettől összeesett. Felraktam az ágyra, majd leszíjaztam a kezeit, és betömtem a száját. Az ajtó felé néztem.

Megfogtam egy orvosi szikét a fecskendős doboz legaljáról, majd halkan kinyitottam az ajtót. Körbenéztem, tiszta volt a terep. Halkan kisettenkedtem, és benyitottam mindenhová. Rá kellett jönnöm, hogy egyedül vagyok. Visszamentem Christian-hoz, aki már ébren volt.
-Á, Christian! Fordult a kocka-mosolyodtam el gonoszan.
-Engedj el, te kis csitri!
-Asszed, ez meghat?
-Jó, figyelj, csak vicceltem, meg...-elhallgatott, mikor meglátta, hogy hangosan nevetek-Most meg mégis min nevetsz?!
-Csak azon, ahogy próbálkozol kiszabadulni...eszméletlen-törlök ki egy, a nevetéstől kicsordult könnycseppet a szememből. Igazából nagyon vicces volt a helyzet. Tényleg.
-Amúgy meg akarsz tőlem valamit?-kérdezte unottan.
-Hát...IGEN, eléggé sok mindent! Van vagy húszezer kérdés a fejemben. Szóóóval... Kinek akarsz eladni?
-Eh, nem fogok válaszolni...
-Ez esetben kipróbáljuk a fecskendőket rajtad. Kíváncsi vagyok, hogy például ez a fekete halálfejes mit tud-vigyorodtam el.
-Egy kínai vállalkozónak-sóhajtotta egy kis idő múlva.
-Neve?
-Huang Xi.
-Hmm...érdekes. Hol vannak most a barátaim?
-Épp téged keresnek a titkosszolgálatnál.
-És...kik azok, akiktől értesültél rólam?
-Max Wiston és John Cansas. Úgy lettek gazdagok, mint mi, csakhogy ők a kisebb dolgokra pályáznak. Ők mondják nekem a nagy melókat, én meg nekik a kisebbeket.
-Király! És mi a kód a telefonodhoz?
-Te szemét...036193552...

Beütöttem a zsebéből kicsent eszközbe a kódot, mire az feloldódott. Gyorsan leszedtem róla a kódolást, majd zsebre vágtam.
-Itt biztonságban vagyok?
-Nem.
-Mikor jönnének értem?
-Holnap este.
-Hová?
-Ide.
-Hányan?
-Egy csomó maffiózó, élükön Huang-al.
-Hová menjek, hogy ne kapjanak el?

Christian sokat gondolkodott, majd kibökött néhány szót.
-Menj az erdő szélén levő elhagyatott hotelba. Ott sosem keresnének.
-Rendben...de te is jössz velem! Ha akarsz, még változtathatsz a menedék helyén!
-Nem, marad ez. Ott biztonságban leszel.
-Akkor most kiengedlek, de nem akárhogyan. Először is, elaltatlak...-mondtam, majd a fecskendőkhöz léptem. Csak hülye, értelmetlen kémiai nevek voltak rajta, ezért az emlékeimre hagyatkozva próbáltam kitalálni, hogy melyik is az altató. Világosszürkés színe van... Megtaláltam! Gyorsan felemeltem, majd Christian-hoz siettem.
-Te, ne ezt!!! Jézusom, ez nem altató, hanem hasmenéses izé...ha nem akarsz a fosomban lépkedni, akkor a ,,HEXOBARBITÁL" feliratú fecskendőt keresd!!!
-Nem bízhatok benned...mi van, ha hazudsz?
-Nem hinném, hogy altató helyett bárki is mondjuk szívverés lassító szereket adna be magának...
-Hát jó...de ha nem működik, fosás lesz belőle!
-Oké, oké, oké!!!

Benyomtam neki a cuccot, amitől rögtön elaludt. Leellenőriztem, hogy biztos nem csak játssza-e, de mivel semmi jele sem vol ébrenlétének, ezért kiszabadítottam, majd egy Jackie Chan filmben látott trükk alapján akartam megbénítani. Beletömsz egy bombát a szájába, rácelluxozod, majd a bomba távirányítójával kényszeríted, hogy együtt működjön(ha nem teszi meg, megnyomhatod a gombot a távirányítón, és az felrobban a szájában). Elkezdtem bombát keresni.

Az altató két órát hat, szóval annyi időm lesz egy bombát iktatni a szájába.

Elfutottam a számomra leg-fegyver-gyanúsabb társam, Csenge szobájához, amit nyitva találtam, és hát...fegyverek minden mennyiségben.

Kiválasztottam egy kicsi, távirányítható bombát, majd Lara szobájából egy tekercs cellux társaságában lesiettem Christian-hoz. Békésen aludt. Gyorsan kinyitottam a száját, belerakam a bombát, és raktam rá kábé 10 réteg celluxot. A maradék másfél órát Christian telefonjának társaságában töltöttem. Ne hidd, hogy az élete érdekelt, vagy a titkai, hanem a vevőim, eladóim, meg minden ember száma, akinek bármi köze is van hozzám. Elküldtem ezek számát magamnak emailben, majd a galériában kutakodtam a rólam készült képek között.

Mire kezdtem volna belenézni a képekbe, Christian felébredt. Először riadt volt, de aztán realizálta a helyzetét, és rájött, hogy ami történik vele, az a szín tiszta valóság. Az utóbbi kicsit megrémítette, ezért elkezdte letépni a celluxrétegeket a szájáról.
-Shhh...nyugszik. Vagy robban a bomba-figyelmeztettem. Azonnal abbahagyta.

Felálltunk, és megfogtam a kezét.
-Most pedig eljössz arra a bizonyos ,,biztonságos" hely-

Ekkor egy valószínűleg Csengétől származó csatakiáltás szakított félbe. Valaki megrúgta a halántékomat, így rögtön eszméletem vesztettem.