Miután elmondták a részleteket, be is ültünk a kocsiba, és repesztettünk Christian birodalmába. Mikor odaértünk, a tervhez hűen beviharzottam a kapuhoz. Bekiáltottam.
-Hahó! Van itt valaki?
-Persze! Jaj drága, hát visszajöttél?-kérdezte az éppen felém száguldó Csenge. Kezében egy emlékezet izés sapka volt.
-Csenge! Hoztam még magammal a többieket...erre-intettem a lánynak, aki engedelmesen a csapdánk felé ment.

Mikor a megjelölt helyre ért, ahol nem láthat kamera, Armin lefogta, és a fejére húzta az antisapkát. Lara felvette a már előre elkészített Csenge-maszkot, és együtt bementünk a házba. Christian a konyhában ült. Hozzá igyekeztünk.
-Te, Chris, nézd kit hoztam-vágta oda lazán Lara, mikor oldalba böktem, hiszen Csenge nem ilyen stílusú-azaz...drágám, nézd melyik tündérbogár tért vissza hozzánk!-erőltetett magára egy hamiskás mosolyt, mire Christian felállt, és gyanúsan méregetni kezdett. Mikor elég közel volt már, Lara egy elég egyszerű mozdulattal kicsavarta a karját, és egy bénító fogással ártalmatlanította. Amíg kivonszoltam, Lara leverte a többieket. Durva egy csaj.

Mikor mindenkit elintéztünk, kihúztuk őket a ház elé, ahol Armin antisapkákkal látta el őket.

Végül megkötöztük Christian-t. Aha, jó is lett volna.

Sajnos nem teljesen így történtek a dolgok.

Szóval mikor bementünk Larával Christian-hoz, ő szépen megnyomott egy gombot, mire Lana és Jeff ránk támadt. Persze egyszerre csinálták, mégpedig úgy, hogy Lana lerúgott, mire összeestem, és ketten könnyen elintézték Larát. Utána felkanalaztak a földről, és Christian után vittek.

Ő már egy helikopterrel várt ránk a ház tetején. Ekkor jutott eszembe a varázslatos ötlet, ami megmentett minket.

A telefonom a zsebemben!

Megvártam, hogy felvigyenek a repülőre, majd mikor bedobtak egy ládába, és rám zárták, előkerestem a telómat.

Megnyomtam a gombot, ami rögtön kapcsolta a rendőrséget. Kis zenélgetés után felvették.
-Haló, tessék, rendőrség, miben segíthetek?-szólt bele egy unott női hang.
-Kérem segítsen! Elraboltak! Egy Christian nevű férfi volt, és van két társa, akiket manipulál.
-Na jó...elhiszem. Hol van most?-váltott egy határozottabb hangnemre.
-Egy helikopterbe hoztak. A város szélén vagyunk, az erdő keleti oldalán.
-Rendben...küldök egy kocsit.
-Köszönöm...csak kérem...siessenek-suttogtam a nőnek. Kinyomtam, majd csendben vártam a fejleményeket.

Kb. fél perc múlva a rotor beindult, és hangos robajjal felemelkedtünk. Ahhoz, hogy lefoglaljam őket a rendőrség érkezéséig, kirúgtam a doboz tetejét, és kimásztam.

A gép egy kisebb, szürke-fekete építmény volt, aminek az oldalában a zombiként, üres tekintettel ültek a társaim. A pilóta Christian lett.

Odasomfordáltam hozzá, és befogtam a száját. Pánikosan mutogatni kezdett a kormányra, mire a lábammal megrúgtam a robotpilóta gombját. Megkerestem a Csenge segítségével megtanult bénító pontot, és erősen megnyomtam. Christian tehetetlen lett.

Elégedetten fordultam vissza, azonban két ember megállított. Jeff és Lana volt az. Előbbi felemelt a torkomat szorítva.

Hiába kapkodtam levegő után, a férfi keze egy cseppnyi oxigént sem engedett be hozzám. A fejem lilulni kezdett. Lana ekkor felemelte a lábát, és...

...és egy ájulást okozó rúgással ártalmatlanította Jeff-t. Jeff összeesett. Levegőért kapkodva én is a földre pottyantam, és lihegve figyeltem Lanát.
-Jól vagy?-kérdeztem köhögés közben. A lány ekkor rám nézett, majd ő is elalélt. Én pedig a még mindig tartó levegőhiány következtében ájultam el.