~Taehyung szemszöge~

Magamhoz költöztettem és megcsókoltam. Viszont érdekelt a dolog, hogy miért érdeklődött a komódról. Ja, az álmom miatt. Lehet, hogy ma vagy valamikor meg is teljesül az álom? Még ne, mert fiatal és nem szeretném, ha bajba kerülne miattam. Azt se akarom, hogy terhes legyen 16 évesen.

-Kíváncsi vagyok, hogy most mi jár a fejedben..-jelentette ki Naeun.

-Te jársz a fejembe!-közöltem egy puszival kísérve.

-Én? De miért pont én?-érdeklődött.

-Mert csak rád tudok gondolni, amióta beléd szerettem.

-Taehyung! Megértem, de én csak egy diákja vagyok a sok közül. Vannak olyan lányok, akik magukkal egyidősek.

-Tegezz!-utasítottam.

-Akkor veled egyidős lányok is vannak, akik szívesen összejönnének veled!-simogatta meg arcomat.

-De nekem csak te kellesz!-közöltem.

-Figyelj! Nekem se könnyű ezeket a szavakat kiejtenem a számon, de szeretném, ha az állásod megmaradna!

-Az senkit sem izgat, hogy élni akarom az életemet úgy, ahogy szeretném?-kérdeztem.

-De engem érdekel, csak furcsálnák, hogy egy diákoddal költöztél össze, jártok, majd jön a házasság meg minden egyéb dolog.-válaszolta.

-Én meg veled akarom leélni az életemet, és nem érdekel mások véleménye..-jegyeztem meg.

-Megértem!

-Szeretlek!-ejtettem ki a számon.

Nem mondott semmit, csak gondolkozott.

-Min gondolkodsz?-érdeklődtem.

-Azon, hogy nem bánnám-e meg, ha én is ezt mondanám..

-Ne bándd meg!-kértem.

-Akkor én is szeretlek!

Magamhoz öleltem és a hajára adtam egy puszit. Jólesik, hogy a karjaimba tarthatom és szeretgethetem, amennyire csak tudom és lehet.

-A suliba külön menjünk!-közölte.

-Ahogy akarod!-vállat vontam.

Közelebb hajolt és most ő csókolt meg. Azonnal viszonoztam a csókját és szorosan magamhoz öleltem. Nagyon szeretem ezt a lányt és semmiért/senkiért sem hagynám el. Viszont Sooyoungot kéne lekaparnom magamról, mert már az idegeimre megy.

-Mi a baj?-kérdezte.

-Semmi!-válaszoltam egy mosoly kíséretében.

Közben beesteledett. Felállt a kanapéról és felment a szobájába.

-Jó éjt!-köszönt.

-Neked is!

Elment, de én még maradtam egy kicsit és a kanapén hevertem. Észre se vettem, hogy leragad a szemem és elaludtam.

------------------MÁSNAP---------------------

~Naeun szemszöge~

Egy sötét sikátorban vagyok. Sétálgatok, majd hangokat hallottam meg. Ezek a hangok egyre hangosabbak. Nevetést is hallok. Egyszercsak azt érzem, hogy valaki a falhoz nyom.

-Ne szomorkodj cicababa! Itt vagyok neked..-nyakamra lehelt csókot.

-Eresszen el!-ficánkolódok.

Arcomat kezdte puszilgatni és megütöttem. Annyira ideges lett, hogy már szobára vitt és az ágyra lökött. Levette nadrágját meg a pólóját és lefogta a kezemet. Újból a nyakamra vetette magát. Mozgolódtam, de erősebben fogta meg a kezemet, ami már fájt is.

-Eresszen el, kérem!-könyörögtem.

-Na, mivan? Már a kegyelemért könyörögsz?-gúnyolódott.-Még hamar..

Könnyeztem, amikor letépte rólam a nadrágomat.

Gyorsan felkeltem és felültem az ágyra. Lihegtem, de Taehyung berohant és magához ölelt.

-Nyugodj meg! Semmi baj!-fejemet kezdte simogatni.

-Honnan tudod, hogy baj van?-érdeklődtem.

-Kiabáltál, hogy: eresszen el!

Fejemet mellkasára helyeztem és sírni kezdtem.

-Nincs semmi baj! Itt vagyok és megvédelek!-vígasztalt.-Meséld el, hogy mit álmodtál!

-Egy sötét sikátorban voltam, ahol különböző hangokat hallottam, majd arra kaptam észbe, hogy már a falhoz nyomott valaki. Nyakamat puszilgatta, majd könyörögtem neki, hogy engedjen el. Nem tette, ezért megpofoztam és egy szobára vitt dühében, ahol az ágyra lökött. Levetkőzött, majd lefogta a kezemet és folytatta tettét.-szipogtam.

-Ez csak egy rémálom volt, ami nem fog megtörténni..

-Remélem!-suttogtam.

-Próbálj meg visszaaludni!-puszilta meg az arcomat.

-Rendben, te is!

Kiment a szobából és próbáltam elaludni, de csak forgolódtam. Nem tudtam elaludni fél 6-ig. Kikeltem ágyamból és kisétáltam. Taehyung már készülődött.

-Jó reggelt!-álmos hanggal üdvözöltem, majd ledőltem a kanapéra.

-Jó reggelt!-tükörbe nézve igazította meg a nyakkendőjét.

Feléfordultam.

-Várj!-odamentem hozzá és megigazítottam a gallérját.

-Köszi!-arcon puszilt.

-Szívesen..

Visszamentem a kanapéra és lefeküdtem aludni. Hamar elnyomott az álom. Majd felkeltett.

-Elmentem dolgozni! Délután jövök!

Bólogattam, majd visszaaludtam.

-Eresszen már el!-könnyeztem.

-Hogyne drágám! Miután kiszórakoztuk magunkat!

-Ne..

Kiengedte a hajamat és a lábamat simogatta. Rugdolózni kezdtem és hasba rúgtam. Felállt és elengedett. Kikeltem az ágyból és menekülni kezdtem, de megragadta a csuklómat és befogta a számat.

-Amiért engedelmetlen voltál..

Visszalökött az ágyra és....

Felriadtam. Leizzadtam és berohantam a fürdőbe. Észrevettem, hogy a mosnivalóktól nehezen tudtam bemenni, így beleraktam a szennyesbe. Továbbmentem és megláttam egy fülkét.

-Gondolom neki zuhanyrózsája van, nem kádja!-körbenéztem, de igazam volt.

Kimentem és a cuccaimat hoztam be, majd letusoltam. Levettem minden ruhámat és a szennyesbe dobtam, majd letusoltam. Csak férfi tusfürdő volt, de az is megfelelt. Végeztem és felöltöztem. Mivel sok volt a ruha, így beraktam egy adagot a mosógépbe és az öblítőt, meg a mosóport beleöntöttem a tárolóedényébe, majd bezártam és elindítottam. Addig kimentem és a konyhába mentem, hogy egyek valamit. Belenéztem a hűtőjébe és pár pohár joghurttal találkoztam. Egyet kivettem és megettem. Gondolkodtam, hogy főzhetnék neki valamit, de nem tudom, hogy milyen ételeket szeret, így maradtam a Ramennél.

Elővettem minden hozzávalót és főzni kezdtem. Délre készen lett a leves, majd egy tányérral megettem. Nagyon finom volt. Még sosem főztem és ez volt az első alkalom, hogy főztem valakinek és magamnak. Majd két óra múlva hazajött. Bejött lakásába, majd köszönt. Odamentem hozzá, hogy én is köszöntsem. Elvettem táskáját és letettem a szobájába. Majd visszamentem hozzá és a konyháig húztam magammal.

-Ülj le!-utasítottam.

Lehuppant székére és békésen figyelte, hogy mit csinálok. Vettem elő egy tányért és neki is raktam enni, majd elé tettem a kész ételt.

-Te főztél?-érdeklődött.

-Igen..-mosolyogtam.

-Kíváncsi vagyok, hogy milyen lehet..

Leültem elé és kíváncsian figyeltem reakcióját. 

~Taehyung szemszöge~

Megkóstoltam a kész ételt és meglepődtem. Nagyon finom volt. Olyan az íze, mint amilyet anyukám főzött. Belapátoltam a levest és megköszöntem.

-Nagyon szépen köszönöm! Mennyei volt a leves!-pusziltam meg.

Felálltam és kivittem a tányért, majd a mosogatóba tettem. Elmostam a tányéromat, majd visszaültem a székembe.

-Mesélj! Milyen napod volt?-érdeklődött.

-Fárasztó.. Örülök, hogy itthon lehetek veled!-közöltem.

-Én csak egy vendég vagyok itt.. Jajj, elfelejtettem valamit!

Megijesztett és utánna mentem. A fürdőbe rohant és a mosógép ajtaját kinyitotta, majd kiszedte a ruhákat.

-Még jó, hogy eszembe jutott.-nevetett.

Segítettem neki és kiterítettük.

-Csak a ruháimat mostad ki?-kérdeztem.

-Igen..-válaszolt.

-Te kis butus!-pöccintettem meg az orrát.

Megrázta a fejét, majd nevetett. Annyira aranyos mikor nevet. Kár, hogy a tanára vagyok.