Nem válaszol csak cselekszik.

Felkeltem és ránéztem az órámra. Épp delet mutatott. Visszafeküdtem, de nem aludtam el, csak pihentem. Az álmaimtól felizgulok és megtenném, de félek, hogy ellökne magától. Tényleg mi is történt a bálon? Annyira emlékszem csak, hogy Sooyoung hozott pár pohár alkoholt, majd megittam és ennyi. Innentől képkiesés. Megkell tudnom, hogy mit csinálhattam hulla részegen. Egyrészt kitől kérdezhetném meg? Rajtam kívül és a kollégáimon kívül ki volt az, aki megjelent a bálon? Annyi kérdés van bennem, amik csak válaszra várnak. Mit tegyek? Talán menjek el Naeunhoz és kérdezzem meg tőle, de mivan ha ő nem is volt tegnap? Elmegyek és azt mondom, hogy korrepetálásra mentem hozzá. Felvettem a kabátomat, majd a cipőmet és semmi nélkül mentem a lakásához. Odaértem, majd bekopogtam és egy férfi nyitott ajtót.

-Jó napot kívánok! Naeun itt lakik?-kérdeztem meg.

-Igen..-válaszolt.

De ki ez a srác?

-És itthon van?-érdeklődtem.

-Persze! Jöjjön be tanár úr!-beengedett.-Hugi! Téged keresnek!-ordított fel.

Ja, hogy ő a bátyja?

Lejött és meglepődve meredt rám. Igazából a helyébe én is meglepődnék. Az anyukája jelent meg a helyiségbe és sütivel kínált meg. Nem fogadtam el.

-Menjetek Naeun szobájába!-mosolygott ránk az anyja.

-Jólvan..-egyezett bele.

Felmentünk, majd elkezdtünk volna beszélgetni, de megzavartak. A sok zavarás már őt is idegesítette, de egy szót sem szólt.

-Zavarunk kicsim?-szólt be az anyukája.

Bólogatott.

-Jut eszembe, hogy a nagyi rosszul lett! Minho gyere te is!-húzta magával a fiút.

Amikor már eltűntek a helyszínről, Naeun elővett egy matek füzetet, de elvettem tőle és az ágy másik oldalára tettem.

Kérdőn meredt rám, amit megértek, mert úgy jöttem ide, hogy korrepetálom, de beszélni szeretnék vele.

-Beszélhetnénk?-érdeklődtem.

Bólogatott.

-Nem tudod véletlenül, hogy mi történhetett tegnap?-kérdeztem.

-De, tudom..-válaszolt és a padlót vizslatta.-Tegnap tanár úr nem volt józan és a falhoz nyomott.-kezdett bele a mesélésbe.

-Utánna mi történt? Mit csináltam?-kíváncsiskodtam.

-Tényleg akarja tudni?-kérdezte.

-Igen..-válaszoltam.

-Aztán lefogta a kezeimet, majd a nyakamra lehelt csókot. Nyakam után jött az ajkam. Meglepődtem és megijedtem. Ezért ellöktem tanár úrat magamtól, mert az egész az állásába kerül. Várom, hogy leszidjon!-hangja megremegett.

Nem szóltam egy szót se, csak álla alá fogtam és felemeltem a fejét, majd ajkaimat tapasztottam az övére. Lassan kezdtem mozgatni, hogy érezzem a csókját. Azt hittem, hogy csak állni fog és bejutást kérek tőle, de nem. Jólesett, hogy visszacsókolt. Majd elváltam ajkaitól és megtörölte a száját. Megértem, hisz csak egy tanár vagyok, ő pedig egy diákom.

Jajj, istenem. Mondjam már meg, hogy mit érzek iránta és, hogy szerelmes vagyok belé. Róla álmodom éjszakákon át, amik azt tükrözik, hogy megtenném, de nem merem.

~Naeun szemszöge~

Tanár úr a szobámba, az ágyamon ül és megcsókolt?!? Ez most mi? Valami szappanopera vagy egy drámába csöppentem bele? Ráadásul anyuék is itthagytak. A füzetem az ágyam másik végén van, a táskám a szekrényemen hever. Mi mögé rejtőzködhetnék el? Istenem.. Minának igaza van! Azt hittem, hogy minden szava hülyeség, de nem. Tényleg hiányoztam neki és tényleg tetszem a tanár úrnak, de tudjuk mindketten, hogy nem történhet meg, mert ez BŰN!

Csendben ültem és a padlót nézegettem, amikor az arcomat a két kezében tartotta. Szemembe nézett, de lecsuktam a szememet.

-Nyisd ki kérlek!-könyörgött.

Kinyitottam kérésére.

-Nem érdekel, hogy egy tanárod vagyok és te pedig egy diákom. Nem érdekel, ha ki is rúgnak, de egy valami és valaki igazán érdekel és az te vagy meg az irántad érzett szerelem fontos nekem. Csak te és az érzéseim érdekelnek!-szavaitól könnyeztem.

Letörölte az arcomról, de ettől mégjobban sírva fakadtam. Magához ölelt és fejemet mellkasára helyeztem. Fejemet simogatta, miközben kisírom a bánatomat.

-Tanár úr nem mondhat ilyet egy diákjának!-szipogtam.

-Miért ne? Nincs megírva, hogy nem vallhatok szerelmet egy lánynak!-próbáltam vígasztalni.-Kérlek a továbbiakban csak az iskolába hívj tanár úrnak.

-Rendben! Tan.. Vagyis Taehyung! Tudja, igaza volt Minának.

Eltávolódtam tőle, hogy a szemébe nézhessek.

-Miben?-érdeklődött.

-Mindenben..-felálltam és sétálgattam.-Szekállt minket, vagyis Jaehwát, Tiffanyt és engem, hogy nekünk sosem lesz pasink. Erre fogadtunk és eldöntötte, hogy Jaehwának fel kell szednie a tesi tanárt, Tiffanynak jutott a biosz tanár, végül nekem ön maradt. Ebbe nem egyeztem bele, mert nem akarom, hogy elveszítse az állását. Aztán megbetegedtem. Tiffany mesélte, hogy Mina olyat tett, ami bizonyította azt, hogy önnek tetszem és hiányzom magának.. Nem akartam neki hinni, mert azt hittem csak ugrat, de nem. Az fájt a legjobban, hogy tegnap, majdnem megerőszakolt tanár úr, de haza fele menet.. Inkább erről nem beszélnék! Amikor tanár úr kihívott a táblához, hogy oldjam meg a feladatot, akkor lefagytam és nem tudtam mit kéne tennem. Ezért félek magától és a korrepetálástól, bár tudom, hogy ön senkit sem bántana, de egyszerűen nem tudom legyőzni ezt a félelmemet. Amikor anyának elmeséltem Mina ötleteit, egész nap arról beszélt, hogy: nagyon cuki az, ha egy tanár rámászik az egyik diákjára. Megmondom önnek őszintén, hogy nem jó ötlet az egész..-meséltem el neki az egészet.

-Sajnálom, ha megijesztettelek, csak szerettem volna megbizonyosodni róla, hogy érted-e..

-Megkérhetem önt, hogy egy kettessel tovább juthassak 10.-be?-kérdeztem.

-Kijavítod a kettest egy hármasra, ígérem!-válaszolt, majd újból magához ölelt és hajamba puszilt.

Megremegtem. Nem akartam elhinni, hogy tanár úr ilyet tesz velem.

-Mivel őszinte voltál, így bevallok neked én is valamit!

Ránéztem és kíváncsi voltam, hogy mit szeretne mondani.

-Szóval.. Rólad álmodom minden éjjel!

Eltávolódtam és megint a szemébe néztem.

-Szóval! Úgy kezdődött az egész, hogy a konyhába mentem és a nappaliban a tv melleti komódon ültél és magadhoz csalogattál. Nem tettem mást, mint odamentem és hirtelen egy ing, nyakkendő és az ünnepi nadrágom volt rajtam. Rajtad pedig egy kék színű alkalmi ruha. A kanapéra löktél és az ölembe ültél, majd levetted rólam az inget és a nyakkendőmet is. Majd hozzámbújtál. Felálltam és az ölembe vittelek fel a szobámba, ahol lefektettelek az ágyra..

-Ne is folytasd kérlek!-szakítottam félbe.-Mégis folytasd!

Nevetni kezdett, majd elmondta álmát rólunk. Valaki ennyire kedvel valakit, hogy ilyeneket álmod róla? Meglepődtem mesélése közben.

-Taehyung?-bújtam hozzá.

Átölelt és fejemet a mellkasára helyeztem. Megsimogatta a fejemet és hajamba puszilt.

-Mondd!-törte meg a pár perc csendet.

-Mihez kezdesz, majd ha kiderül, hogy belezúgtál egy diákodba, akit korrepetálsz?-érdeklődtem.

-Megoldom!-közölte.

-Hogyan?-érdeklődtem.

-Akkor lemondok a tanári posztról!-érvelt.

Karjai közül kimásztam és szemébe néztem.

-Nem kell lemondanod! Inkább felejtsd el az érzéseidet irántam..-tanácsoltam.

-Nem tehetem.. Beleőrülnék a fájdalomba, hogy el kell felejtselek!

Megöleltem, majd elengedtem.

-Kérem felejtsen el! Én csak önt akarom megvédeni a kirúgástól..

-Nem megy! Nem akarlak elfelejteni és őszintén megmondom, hogy engem nem érdekelne, ha kirúgnának! Veled szeretnék lenni és leélni az életemet..-közben megfogta a kezemet. 

Próbáltam kiszabadítani a kezemet, de nem ment. Erősebben fogta és nem akart elengedni.

-Tanár úr! Kérem eresszen el!-könyörögtem.

Felálltam és elengedte a kezemet. A matek füzetemért indultam az ágy másik oldalára, majd megragadta a csuklómat és magához rántott. Jólesett az ölelése, de nem tehetem meg, hogy összejövök vele. 

-Kérem menjen el!-szólaltam meg könnyeimmel küzködve.

Pontosan nem tudom, hogy miért kezdtem el könnyezni, de nem akartam, hogy így lásson. Felállt és teljesítette az utasításomat, ahhoz képest, hogy nem én vagyok a tanárja, aki parancsolhat, de szeretnék most egyedül lenni. Amikor elhagyta a házat, sírásba kezdtem. Anyáék értek haza és feljött a szobámba, de maga után bezárta az ajtót, majd megölelt és kérdőre vont. 

-Anya! Nem akarok összejönni a tanárommal, mert miattam rúgnák ki az állásából és nem szeretném, ha munkanélküli lenne..-szipogtam.

-Nem rúgnák ki, ha van nyomós indoka, hogy mégis miért szeretne a barátod lenni és nem csak a tanárod!-vígasztalt meg.

-És az a baj, hogy Minának teljesen igaza van..-bőgtem.

-Ne aggódj kincsem, minden rendben lesz!-simogatta meg a fejemet.

Remélem anyámnak igaza van és minden rendbe fog jönni és megpróbál elfelejteni tanár úr. Nem vagyok 21 éves és még nem is vagyok felnőtt. Még kiskorú vagyok és, ha ne adja isten összejönnénk, akkor börtönbe kerülne kiskorúak zaklatása vádjával. Istenem, mit tegyek? 

~Taehyung szemszöge~

Kiléptem a lakásából és nagy kő esett le a szívemről, amikor bevallottam neki mindent. Remélem meggondolja magát és készen fog állni egy kapcsolatra. Én pedig felmondok majd az iskolánál és élni fogom az életemet. Útközben Sooyounggal találkoztam, aki nem volt józan. Azonnal megfogtam és felsegítettem, majd haza vittem. A lakásánál letettem, majd hazafele vettem az irányt, amikor besötédetett. Mi is volt akkor, amikor elszaladt a bálról? Nem igazán tudom, mert erről nem akart beszélni, de én tudni akarom, mert szeretem őt.