Holnap már mindenféleképpen megyek iskolába. Bementem a szobámba és elővettem a táskámat, majd bepakoltam a holnapi napra. Holnap első kettő matek, tehát muszáj leszek elkészíteni és megérteni a feladatokat, hogy hátha kihív a táblához és megfeleltet. Szeretném kijavítani a ketteseimet hármasokra, de nekem ez lehetetlen.

----------------MÁSNAP-----------------------

Felébredtem és elindultam a ruháimmal a fürdőbe. Megengedtem egy kád vizet, majd lemosakodtam. Aztán rájöttem, hogy tegnap nem jött a matek tanár. Lehet dolga akadt vagy készül elmenni a bálba. Amint elkészültem, kirohantam a fürdőből, majd lesétáltam az étmezőbe megfésülködni, aztán egy kicsit ettem, majd elindultam az iskolába. Odaérve az épülethez Tiffany és Jaehwa álltak a kapunál. Észrevettek és teljes erőből felém rohantak. Megöleltük egymást, majd elváltunk és mentünk a termünkhöz.

-El sem tudod képzelni Mina hülye ötletét!-szólalt meg Jaehwa.

-Mondjátok!-szóltam rájuk.

-Az úgy kezdődött, hogy a tegnapelőtti matekórán a tanár nem tanított, csak kihívott emberkéket a táblához. Aztán megszólalt Mina, hogy lehet hiányol téged és ezért szomorkodik. Utánna meg az ajtónak köszönt, hogy szia Naeun! Régen láttalak! Nagyon hiányoztál! Aztán a tanár úrat kellett néznünk hogyan regált erre. Igazából csak annyit csinált, hogy felkapta a fejét, majd visszanézett a füzetére.-mesélték el.

-Miért hiányoznék tanár úrnak? Biztos örült, hogy nem láthatta a ronda képemet, csak úgy tett, mintha szomorú lenne.. Minának őrült ötletei vannak.-jegyeztem meg.

Aztán köhécselést hallottunk meg. Megfordultunk egyszerre és az emlegetett személy állt előttünk. Nyilván hallotta, mert egyből elment a termünkhöz. Később rájöttünk, hogy már becsengettek, így szaladni kezdtünk és elnézést kérve ültünk le a helyünkre. Az óra elkezdődött és, ahogy gondoltam megint engem hívott ki a táblához. Nem feleltem, de a táblára felírt egyenletet kellett megoldjam ellenőrzéssel. Megoldottam pár hibával, majd a helyemre mentem. Újabb anyagot vettünk matekból, miszerint az egyenlőtlenségek voltak. Azokat utálom a legjobban. Zárójel csere, ábrázolás és ellenőrzés egy tetszőleges számmal.

-Naeun?-nevemen szólított.-A mai korrepetálás elmarad, mert el kell mennem az unokatestvérem fiának az esküvőjére!-közölte.

Bólintottam, majd a füzetembe firkantottam a megoldást. Örülök, hogy ma nem lesz korrepetálás, mert kikészülök a matektól.

Kicsengettek, aminek még jobban örültem. Kimentem a teremből, hogy a folyosón sétálgassak egyedül, de valaki mellém jött. Azt hittem, hogy egyik osztálytársam, ezért leszóltam. Akkor jöttem rá, hogy nem ő volt, amikor felé fordultam.

-Elnézést kérek tanár úr!-meghajoltam.

-Semmi..-mosolygott.

-Tudja, azt hittem, hogy egyik diáktársam volt az és azért kiabáltam önre. Nem akartam tanár úr!-elnézést kértem.

-Semmi gond Naeun! Mi jót csinálsz éppen?-érdeklődött.

-Csak sétálgatok a folyosón és tanár úr?-kérdeztem.

-Gondolkodom..-sóhajtva válaszolt.

Bólogattam és csendben mentem tovább, lehagyva őt, de utolért. Zavarában a tarkóját vakargatta és nyelt egy nagyot.

-Tudod, hogy holnap lesz a bál?-kérdezte Taehyung tanár úr.

-Nem..-ráztam meg a fejemet.

-Akkor.. Holnapra van programod?-érdeklődött.

Furcsán néztem a matek tanáromra. Még ilyet senki sem kérdezett tőlem, főleg nem egy tanárom.

-Nem hiszem.. Miért?-kíváncsiskodtam.

-Gondoltam eljöhetne a bálra..

-Nem lehet tanár úr.. Nincs párom! Gondolom, hogy párban kell menni.-közöltem.

-Kihagyna egy remek lehetőséget?-kérdezte meglepődve.

-Igen tanár úr, ha lehet!-hajoltam meg, majd visszamentem a termünkhöz.

Betipegtem a terembe, majd leültem a helyemre és nemsokára be is csengettek. Most is matek órám lesz, tehát ki fog hívni a táblához, hogy kiizzadjam magamból a stresszt. Azt se bánnám, ha kiküldene az órájáról, amilyen szerencsétlen vagyok.

-Naeun!-szólított meg Jaehwa.

-Hm?

-Holnap ugye eljössz a bálba?-érdeklődött.

-Nem hiszem, hogy menni fogok! Nincs párom, magamba meg nem engednének be..-hajtottam le a fejemet a padra.

Nagyokat sóhajtva emelem fel a fejemet és a tanár bent is van az igazgató úrral.

-Mint tudjátok, hogy iskolánk holnapra rendez egy eseményt. Szeretettel várunk mindenkit, aki csak szeretne jönni! A titkárságon jelentkezhettek be a bálra. Ne feledjétek, hogy a párotokat is hozzátok magatokkal, mert anélkül nincs belépés!-elmondta, majd kiment a teremből.

Búslakodva olvasgattam a matek szabályokat. Tanulgattam, majd felmondtam padtársamnak. Alig vártam, hogy otthon lehessek, de lassan akart telni az idő is.

Telj már el idő! Kérlek!!!!!!

A második óráról is kicsengettek, majd megint kimentem, de már nem a folyosóra, hanem az iskola udvarra. Az udvaron leltem egy kis padot és arra lehuppantam. Álmodoztam a bálról. Annyira bánt a dolog, hogy nem tudok elmenni és nem is mehetnék el, mert a szüleim nem engednék. A bátyám se hagyná, hogy elmenjek. Kezdek szédelgetni és hányingerem is lett. Hagytam az egészet, hátha elmúlik, de egyre erősebb volt az érzés. Berohantam az iskola mosdójába és magamra zártam az ajtót. Kitaccsoltam magam, majd kimentem és megmostam a számat, majd megszédültem és a falnak támaszkodtam. Az osztályfőnökömmel találkoztam, aki haza küldött.

~Taehyung szemszöge~

Kicsengettek és a diákok sorban szaladtak ki a tantermekből. Elsétáltam a tanáriba, majd letettem cuccaimat és vártam a nap végét. Szerencsémre lyukas óráim vannak, így hamar eltelt ez a nap is. Hazamentem, majd ledőltem egy kicsit, aztán letusoltam. Később felöltöztem és befeküdtem az ágyamba aludni.

Még mindig a kanapén vagyok és Naeun az ölembe ül továbbra is. Hátán végigsimítottam, majd a ruhájának cipzárát lejjebb húztam és lehámoztam róla. Melltartóban és alsóneműben volt. Felálltam, közben az ölembe vettem és úgy vittem fel a szobámba. Lefektettem az ágyra, majd nyakát megcélozva leheltem rá csókot. Hajamba túrt, jelezvén, hogy tetszik neki, amit teszek vele. Aztán ellökött magától és háttal volt nekem, majd rámdőlt. Megfordult és arcomat puszilgatta. Magamhoz öleltem szorosan, majd megcsókoltam. Az ágyra tepertem és a tarkómnál összekulcsolta a kezét. Újból a hajamba túrt és megint a nyakát puszilgattam.

Amikor már úgy éreztük, hogy már nem tudunk mit tenni csak egyszerű csókolózásba kezdtünk. Nem szóltunk egymáshoz csak tettük a "dolgunkat". El akarom mondani neki, hogy soha ne hagyjon el és maradjon mindig mellettem, de hang nem igazán akart kijönni a torkomon. Aztán farkasszemet néztünk és vártuk, hogy a másik kezdeményezzen valamit. Kezével végigsimított a hátamon, majd arcomat fürkészte. Továbbra is szótlanok voltunk és vonzott a teste. Istenem, miért nem bírok magammal? Miért akarom mindenáron magamnak ezt a lányt?