~Mina szemszöge~

A mai napomat az angol dolgozattal kezdtem. Semmit sem tudtam megjegyezni, így kénytelen voltam beirattatni az egyest. Óra végén mindenkit elküldött az angol tanár, kivéve engem. Beszélni hívott.

-Mi történt veled mostanában?-érdeklődött tanár úr.

-Tudja tanár úr.. A lányokat piszkáltam meg, hogy soha nem lesz pasijuk, ha nem szednek fel maguknal egyet és teljesen kiment a fejemből az angol dolgozat! Ne tessék haragudni!-elnézést kértem.

-Nem haragszom, de mégegyszer ne forduljon elő! Miért akarod, hogy most fiúzzanak?

-Igazából magam sem értem!-közöltem, majd lehajtottam a fejem.

-Mina! Szedd össze magad! Hamarosan témazáró és koncentrálnod kell!-közölte.

-Értettem!-meghajoltam, majd elmentem onnan.

A többi óra nehezen ment el, főleg a matematika. Tanár úr nem tartott órát, mert egész órán a füzetébe lapozgatott és a fejét fogta. Kihívott pár embert a táblához, akik megoldották egyszerűen a feladatot, de valamikor sóhajtozott, valamikor pedig a fejét fogva dünnyögött.

-Tanár úr! Kimehetek a mosdóba?-nyújtotta a kezét Sunny.

-Menj!-intett egyet.

Felállt a helyéről, majd kiment a teremből. Taehyung tanár úr felkapta a fejét.

-Gyerekek! Jut eszembe! Pár nap múlva lesz egy rendezvény, amit iskola bálnak nevezünk. Bárkit szívesen látunk, csak úgy, ha van párja, akivel táncolni fog.-jelentette be.

Épp ekkor lépett be Sunny és lehuppant a helyére. Naeun vajon meddig nem lesz iskolában? Remélem már holnap jön, mert unalmas nélküle a matematika óra.

-Jaehwa! Tiffany!-szólítottam őket.

-Hm?-egyszerre fordultak hátra.

-Nektek nem furcsa a tanár úr viselkedése?-érdeklődtem.

-Nem, miért?-kérdezte Tiffany.

-Csak kérdeztem, mert szerintem szomorúbb lett, amióta beteg Naeun!

-Gondolkozz már Mina! Ő egy tanár.. Természetes dolog, hogy aggódik egy diákjáért!-szólt rám Jaehwa.

-Főleg Naeunért!-nevettem el magam.-Figyeljétek a matek tanárt!-szóltam nekik.-Szia Naeun! Nagyon régen találkoztunk! Hiányoztál!-integettem az ajtó felé.

-Na, mi a tanár reakciója?-suttogtam nekik.

-Felkapta a fejét és körbenézett, majd észrevette, hogy a senkinek integetsz, így visszanézett a füzetére.-furcsán beszélt Tiffany.

-Na, mit mondtam? Tetszik neki Naeun!-mosolyogtam.

-Aish..-sóhajtozott Jaehwa.

Magamba kuncogtam egy darabig, majd megjelent az angol tanárunk, aki kihívott a folyosóra. Felálltam és kimentem úgy, hogy a tanár nem vett észre (gondolom).

-Mi lenne, ha ön is segítene a díszítésben?-érdeklődött Mr. Namjoon.

-Bármikor!-bólogattam.

-Annak örülök, akár ma is elkezdheti!-közölte.

-Ma? Öhm.. Rendben!-beleegyeztem.

-Akkor viszontlátásra!-meghajolt, majd elment.

Én se tettem másképp, így megvártam a folyosón a kicsengőt. Mivel ez volt az utolsó óránk ma, így gondoltam követem a matek tanárt. Kíváncsi lettem, hogy igaz-e az, amire gondolok? Felvette kabátját, majd kisétált a tanári szobából, majd le a lépcsőn egészen a földszintig, majd ki az épületből. Minden egyes bokornál vagy növénynél megálltam, nehogy észrevegye akciómat.

Nem kellett sok, mire rájöttem, hogy nem Naeun-hoz megy, hanem a saját lakásához. Valahogy ki kellene kérdeznem a szerelmi életéről.

~Taehyung szemszöge~

Épp beléptem a lakásomba, amikor elkapott egy olyan érzés, mintha valaki figyelne és követne. Kinéztem az ablakon és az érzésem nem csalt. Egyik diákom állt a szomszéd kocsifeljárón és nézelődött jobbra, majd balra. Még mindig áll és nézelődik, majd kimentem, hogy megkérdezzem mit szeretne.

-Tanár úr?-lepődött meg.

-Igen Mina! Mi járatban vagy erre?-érdeklődtem.

-Csak tanár úr lakására voltam kíváncsi, hogy az új korrepetáló diákjának is megmutathassam, hol is lakik ön.-magyarázkodott.

-Új korrepetáló diákom?-értetlenkedtem.

-Mármint Naeunon kívül!

-Már világos! Köszönöm, hogy értesített, de menjen haza!

-Tanár úr! Tudom, hogy ezt nem kellene megkérdeznem, de önnek tetszik Naeun?-kérdezte.

Meglepődtem a kérdésén. Hogy lehet az, hogy egy diákomba beleszeressek? Igazából tényleg így van. Beleszerettem az egyik diákomba, ráadásul abba, akit korrepetálok (vagyis Naeun az). Legszívesebben lemondanék a tanári posztról, sajnos már nincs visszaút.

-Mina! Menjen haza, mielőtt a szülei keresni kezdik önt!-szóltam rá.

-Értettem és sajnálom, hogy megkérdeztem tanár úr.-sajnálkozott.

-Nincs semmi baj!-legyintettem.

Beléptem újból a lakásomba és azon gondolkodtam, hogyan és miként cselekedjek, hogy az állásomat se veszítsem el, egyben Naeun szívét nyerjem el. Nehéz ez egyszerre egy pedagógusnak. Hamarosan itt a bál és elkéne hívnom, mint diákomat, de a tanári kar furcsán tekintenének ránk, hogy egy diákommal jöttem el, ő pedig egy tanárjával jött. Meghívom, ha eljön akkor eljön, ha nem, akkor nem. Nem erőszak a disznó! Gondolkodásomból a hangos csengőhangom zökkentett ki. Legközelebb leveszem a hangerejét vagy kiveszem a SIM kártyámat és annyi.

~Naeun szemszöge~

Álmomban megjelent a matek tanárom és én. Épp elvitt egy étterembe, ahol megkérte a kezem. Nagyon örültem neki, de szerencsémre ez csak egy álom volt. Hogy juthat egy olyan lánynak az eszébe, mint Minának, hogy összejöjjön valaki a tanárjával? Néha tényleg nem értem a logikáját, de ő tudja. Kinéztem egy kicsit az ablakon, hogy figyelhessem a természetet, de ehellyett a tesi tanárt és Jaehwát láttam sétálgatni. Ráadásul kézenfogva.

-Uram Atyám!-gyorsan keresztet vetettem.

Fejemet fogtam, majd felmentem a szobámba. Bátyám az iskolába ment, tehát nem fog hallgatózni vagy bármi mást csinálni. Ledőltem az ágyamra és úgy akartam elaludni. Nem ment, majd sikerült, de kopogásra keltem fel.

-Ki az?-kiabáltam.

Válasz nem jött, ezért kénytelen voltam lesétálni a lépcsőn egészen az ajtóig. Kinyitottam, majd a matek tanárral találtam magam szembe.

-Bemehetek?-kérdezte rekedtes hangján.

-Persze!-arrébb mentem, hogy be tudjam engedni.

Beljebb jött és a kanapét célozta meg, majd elővett egy lapot, amire írhatom a megoldásokat. Valami értelmetlenségen járt az eszem, aminek köszönhetően nem figyeltem rá.

-Figyelsz rám?-érdeklődött.

-Nem igazán.. Fáj a fejem!-fogtam meg a fejemet.

Ő is megfogta a fejemet, de megállapította, hogy lázas vagyok. Azonnal abbahagytuk a matekozást és ölébe vett, úgy mentünk, mint a menyasszonyt szokás vinni. Az ölében elaludtam. Mire felkeltem már az ágyamon fekszem.

~Taehyung szemszöge~

Szegény lány. Még mindig rosszul van és nem tud koncentrálni, amíg tart a betegsége. Próbálom sakkba tartani, nehogy lemaradjon, de nehéz. Folyton elalszik, ami egy betegségnél jó. Épp a lakásom fele vettem az irányt, amikor észrevettem Jaehwát Mr. Parkkal (tesi tanárral) kézenfogva sétálgatnak.

-Nem csak én vagyok így akkor?-meglepődve kérdeztem magamba.

Válasz ugyan nem érkezett, de örültem, hogy nem vagyok az egyedüli tanár, aki belezúgott az egyik diákjába, akit egyben korrepetálok is. Azért egy kicsit félek a kapcsolatunktól. Miket beszélek? Össze se jöttünk, de már úgy beszélek, mintha úristen tudná mióta vagyunk már együtt. Beléptem a lakásomba, majd levettem a cipőmet, aztán indultam is az étkezőbe vacsorát készíteni. Telefoncsörgésre kaptam fel a fejemet. Felvettem.

-Halló?-szóltam bele.

-Mr. Kim?-egy nő szólt bele.

-Igen, kivel beszélek?-érdeklődtem.

-Én Sooyoung vagyok az iskola titkárnője. Nem emlékszik rám?-akadt ki.

-Sajnálom.. Telefonba másabb a hangja!-jegyeztem meg.

-Nem gond! Lenne kedve velem vacsoráznia?-kérdezte.

-Nem igazán, holnapra készülnöm kellene!-válaszoltam.

-Majd elintézed később! Kérlek!-könyörgött.

Megsajnáltam, így belementem. Rá fél órával már mehettem a megbeszélt találkozóhelyre, majd körbenéztem, hogy merre lehet. Túl akarok ezen is esni. Megláttam, ahogy kiszáll a járműjéből, majd felém közeledett és arcomat birizgálta.

Elkaptam kezét, majd egy kicsit ellöktem magamtól. Bekísértem az étterembe, aztán leültettem. Magam is leültem, majd az étlapot nézegettük, amíg meg nem jelent a pincér.

-Mivel szolgálhatok?-termett mellénk az úr.

-A lánynak egy tál kimchi, nekem pedig egy bibimbap.-rendeltem meg ételünket.

Felírta, majd elköszönve elballagott. Az asztal terítőjét vizslattam, amikor eltűnt a pincér.

-Ugye milyen szép a terítő?-érdeklődött széles mosollyal az arcán Sooyoung.

-Tényleg szép..-jegyeztem meg.

-És.. Eddig, hogy érzi magát itt?-kérdezte.

-Furcsán és semmit mondóan!-válaszoltam.

Meglepődött, majd véletetlenségből kiborította a pohár vizét. Azonnal feltakarítottuk, amennyire csak tudtuk, majd megérkezett a pincér ételeinkkel, gyorsan eltakartuk a "mocskát", majd elment és elkezdhettünk vacsorázni. Egy órával később befejeztem a vacsorámat, majd ő is és felálltunk, kifizettem a finom ételt, aztán mehettünk is haza.

-Hazakísér?-érdeklődött.

-Sajnálom! Még dolgom van holnapra..-elnézést kértem.

-Mégis mi?-akadt ki.

-Holnap csak a 11. osztállyal leszek, aztán suli után egészen 4 óráig korrepetálok!-közöltem.

Megfordultam és szó nélkül indultam útnak a lakásomhoz.

-A diákjai sokkal fontosabbak nálam?-kiabált utánnam.

Hallja ez ilyenkor magát? Utánnam kiabál olyat, aminek semmi értelme.

-Kim Taehyung!-már szinte sikoltotta nevemet.

Nem fordultam meg, hanem folytattam utamat, majd negyed órával később haza is értem. Beléptem a házba, majd a fürdőbe siettem. Ledobtam magamról a ruháimat, majd megnyitottam a zuhanyrózsát, aztán jöhetett a tusolás. Tusfürdőmet szétkentem a testemen, majd lemostam és elzártam. Kiszálltam a zuhanyrózsa alól, majd derekamra tekertem a törölközőt és úgy sétáltam a szobámba, hogy felöltözzek. Betipegtem a szobámba, majd a szekrényem előtt álltam. Kinyitottam ajtaját és a pizsamámat keresgéltem. Megtaláltam, majd felvettem és befeküdtem az ágyamba. Nem tudtam elaludni. Éjfélig forgolódtam, majd lehunytam a szemem és próbáltam elaludni.

A konyha felé vettem az irányt, amikor a nappaliba megláttam Naeunt. Egy kék alkalmi ruhában volt és a tévé melletti komódon ült és engem figyelt. Leszállt onnan és felém közeledett. Megfogta a nyakkendőmet, majd a kanapéra lökött és az ölembe ült. Nyakamra tapasztotta ajkait. Kirázott a hideg és jólesett. Aztán levette rólam az ingemet (nem értem, hogy kerül rajtam az ünneplő ruhám) és testemhez simult. Később ajkait ajkaimra tapasztotta és megcsókolt. Viszonoztam csókját, ami furcsa és egyben jó érzés.

Felkeltem és lihegtem. Ránéztem az órámra, majd nagyot sóhajtva indultam el a fürdőbe. Ott is végeztem, majd elmentem a munkahelyemre. Bekopogtam a portára, hogy ott hagyjam a táskámat, amíg elintézek még valami fontos ügyet. Kirohantam az iskola épületéből egészen egy üres/magányos helyre, ahol leültem a padra és próbáltam összeszedni magam.

-Ez csak egy álom volt!-sóhajtottam.

-Tanár úr?-lepődött meg valaki.

Felé fordultam és Tiffanyval találtam magam szembe. Felálltam, majd visszamentem az iskolába. Betettem a lábamat a portáshoz és kikértem a táskámat, majd felmentem a tanáriba. Ott letettem a cuccaimat és megszólalt a csengő, miszetint mehetek órára a "pokolba".

~Naeun szemszöge~

Már jobban érzem magam. Hálás vagyok a bátyámnak, aki folyton a teájával töm. Egyébként isteni az epres teája, de néha túlzásba viszi a sok folyadékot kell innod, hogy felépülj szerepet. Taehyung tanár úrnak is köszönöm, hogy átjön és leadja külön az órát, hogy ne unatkozzak esetleg. Mina teljesen megszállotja lett a szedj fel egy tanárt című játékának.

-Elmentem suliba! Jó legyél és ne engedj be idegeneket!-kiabált fel a szobámba.

-Ígérem nem hívom el az ufó társaidat egy tea délutánra!-visszakiabáltam.

Közben elnevettem magam. Hogy juthatott ez az eszembe? Már édesmindegy. Felkeltem ágyamból, majd lesétáltam a nappaliba. Közben csengettek és kinyitottam az ajtót, majd átadott nekem egy idegen egy levelet, virággal.

-Köszönöm, de ezt ki küldte?-kíváncsiskodtam.

-Egy úr küldi önnek! Gondolom a levélbe benne van az üzenete és, hogy ki küldhette önnek!-vágta rá.

-Értem.. Mégegyszer köszönöm! Mennyibe kerül?-érdeklődtem.

-Ez ingyen van!-mosolyogva lelépett.

Bezártam az ajtót és furcsálva nézegettem a virágcsokrot. A levelet nem akartam kibontani, de furdallt a kíváncsiság, hogy ki küldhette ezt a gyönyörű csokrot.

Felbontottam nehezen a levelet és olvasni kezdtem. Csak ennyi állt benne: Szeretlek! Név nem volt rajta, így lehetetlen kideríteni ki is lehetett az. Eltettem a borítékot, majd a virágot egy vázába tettem.

-A nevedet miért nem írtad rá hódolóm? Ki lehetsz vajon?-sóhajtozva tettem fel a kérdéseimet.

Holnap már mindenféleképpen megyek iskolába. Bementem a szobámba és elővettem a táskámat, majd bepakoltam a holnapi napra. Holnap első kettő matek, tehát muszáj leszek elkészíteni és megérteni a feladatokat, hogy hátha kihív a táblához és megfeleltet. Szeretném kijavítani a ketteseimet hármasokra, de nekem ez lehetetlen.