~Taehyung szemszöge~

A mai reggelemet is szokásosan kezdtem. Az étkezőbe sietve a lefőtt kávémat kortyolgattam, amikor észrevettem, hogy Naeun matematika füzete itt maradt. Kinyitottam és megnézegettem füzetét, amiben virágmintákat rajzolgatott. Azért be kell vallanom, hogy nagyon szépen vezeti a füzetét, de szegény lány nem tudta megcsinálni a matematika házi feladatát még tegnap, így én belekezdtem neki, hátha ennyivel még kisegíthetem. Megittam kávémat, majd a fürdőszobába mentem letusolni, hogy mégse büdösen induljak el dolgozni. Hamar megvoltam ezzel és indulhattam is a munkába. Első órám a 11.-esknél volt, ami eléggé leterhelt a mai napra. Nagyon rosszak és nem bírnak viselkedni. Megmondom őszintén, hogy a 9. évfolyamba nagyon szeretek menni órát tartani, mert ők figyelnek és nem óbégatnak, mint a felsőbb évesek. Aztán a folyosón is rosszalkodnak. Óra után bementem a tanáriba, ahol Sooyoung tartózkodott és pár darab papírt nyomott a kezembe, amiről azt se tudtam, hogy mit kezdjek velük. 

-Megtennéd Mr. Kim, hogy beviszi az igazgatói irodába?-érdeklődött a titkárnőnk.

-Természetesen!-fogtam a lapokat, majd elindultam az irodába.

Letettem az asztalra a papírokat, majd kifáradtam a helyiségből. Mire visszaértem a tanári üres volt. A táskámból kiszedtem Naeun füzetét és arra gondoltam, hogy mikor lesz a matematika óránk, akkor odaadom neki. Igen ám, de azaz utolsó órám velük. 

~Naeun szemszöge~

Reggel anya ébresztett fel. Megfogta a kezemet, de kihánytam magam, mielőtt teljesen felálltam volna. Azonnal feltakarította, majd megmérte a lázamat. 39,5˙C-os a lázam.

-Kicsim! Ma nem mész iskolába.. Itthon leszel és kipihened magad, viszont a házi feladatokat kérd el a többiektől.-utasította anyám.

-De anya.. Mennem kell a suliba!-felálltam, de anya visszahúzott az ágyra, majd betakart.

-Drágám! Nem vagy jól!

Helyeseltem anya közlését, mert tényleg nem vagyok jól, de nem hiányozhatok pont ma. Ráadásul a nyamvadt matek füzetem sincs meg. Lehet útközben kiesett a táskámból és most valaki megtalálta. Persze itt döglök az ágyamban és a plafont bámulom, miközben anya dolgozni megy, a bátyám meg az iskolába készül. Elaludtam. 

~Tiffany szemszöge~

Az iskola folyosóján sétálgatok Jaehwával. Épp Naeunt kerestük, de sehol sem találtuk. Mi lett vele? Naeun nevét kiáltottuk, de nem ő jelent meg, hanem Mina.

-Sziasztok! Naeun?-érdeklődött Mina.

-Szia! Hát.. Passzolom!-vágta rá Jaehwa.

-Biztos megártott neki a tegnapi nap Mr. Kimmel!-nevetgélt.

-Miért mi is volt tegnap?-érdeklődtem.

-Nem tudod? Naeun és a matek tanár együtt mentek ki a suliból egészen a lakásáig.-felvette a perverz mosolyát.

-Mina! Az csak korrepetálás volt számára, biztos nem jönne össze egy tanárral!-közölte Jaehwa.

-Dehogynem.. Legalább ő halad! És ti??-kíváncsiskodott.

-Hülyék lennénk felszedni magunknak egy tanárt.-közöltem.

A folyosón találkoztunk a matematika tanárunkkal, aki egy füzetet tartott a kezében.

-Csókolom tanár úr!-köszöntünk egyszerre.

-Sziasztok lányok! Láttátok ma Naeunt?-érdeklődött Mr. Kim.

-Nem láttuk. Mi is pont őt keressük. Lehet megbetegedett vagy nem tudom!-szólalt meg Jaehwa.

-Mindegy..-legyintett egyet.

Elment és mi is visszamentünk a terembe, ahol nemsokára elkezdődött a rajz óra. Mr. Jeon bejött a terembe, majd leült és elővette a naplót. Beírta a hiányzókat, majd az órai anyagot, ami nem volt más, mint lerajzolni egy kukoricát. Ezt nagyon nem szeretem, amikor lerajzolsz egy kukoricát és még ki is kell satíroznod. Remélem azért Naeun jól van. 

~Naeun szemszöge~

Délig aludtam, majd felébredtem és lesétáltam a konyhába főzni egy kis teát. Rápillantottam a fali órára és dél múlt 5 perccel. 

-Már javába megy a matek óra!-gondoltam magamba. 

Remélem, hogy holnapra lemegy a lázam és mehetek iskolába, mert semmi egyebet sem tudok itthon csinálni, csak aludni, enni és inni. Izzadok, mint egy ló. Hiába mosakszom le langyos vízzel, akkor is izzadok. Legyen már ennek a betegségnek vége. Újból rápillantottam az órára és már fél egyet mutatott, ami a suli végét jelentette. Megfőtt a tea, megittam, majd visszasomfordáltam a szobámba, hogy lepihenjek újra. Nem tudtam aludni, mert a tegnapi korrepetálás volt az eszembe, ahogy elrohantam abból a házból. Biztos dühös volt, hogy fél órával előtte mentem el onnan. Mina! Most mit tettél velem, hogy a szavaidra emlékszem csak meg a korrepetálásomra? Lehet megőrültem. A szobámban az ágyamon hevertem, amikor kopogást hallottam meg a földszintről. Lecsoszogtam, majd kinyitottam az ajtót és a matek tanárom állt előttem.

-Jó napot kívánok tanár úr!-hajoltam meg.

-Jó napot..

Megláttam a kezében egy füzetet, ami hasonlított az enyémre, de nem hiszem, hogy ez az én füzetem lenne, de ki tudja. 

-Bemehetek?-kérdezte a matek tanárom Mr. Kim.

Bólintottam és beengedtem. Bejött a lakásba, majd átadta a füzetet.

-A füzetem?-érdeklődtem.-Tegnap óta kerestem, amikor hazaértem.-lepődtem meg.

Mosolygott rajtam, majd leült az asztalhoz. Én se tettem másképp, leültem az egyik székre és csak nézegettem a kunyhapultot. 

-Meddig leszel itthon?-érdeklődött.

-Nem tudom tanár úr, még nem voltam orvosnál!-ennél a résznél már tüsszentettem.

-Egészségedre!

-Köszönöm szépen!

Egy kicsit lecsuktam a szemem, mert ragadtak le. Nem bírtam ki, hogy ne aludjak el és puff. Elaludtam, majd későn keltem fel és a szobámban voltam. Felültem és egy levelet találtam a polcomon.

Naeun!
Felhoztalak a szobádba, mert elaludtál. Pihend ki magad, majd bepótoljuk a korrepetálást. Gyógyulj meg hamar!
*Taehyung (tanár úr)*

Figyelmesen olvastam el, majd a bátyám jött be a szobámba és egy pohár teát hozott magával.

-Nem kellett volna teát hoznod! Már jól vagyok..-közöltem.

Talpra álltam, de majdnem leestem. Azonnal elkapott, nehogy leessek.

-Nem vagy jól hugi! Majdnem leestél..-aggódó arccal meredt rám.

-Mert hirtelen álltam fel, amitől megszédültem.

-Feküdj még le és pihend ki magad a bálra!-utasította a bátyám.

-Bálra? Milyen bálról beszélsz?-érdeklődtem.

-Néhány nap múlva lesz ez a bál, de ezen ne törd a fejed, inkább pihend ki magad!

Rápillantott a levélre, amit elvettem és magamhoz öleltem.

-Ó, valamit titkolsz?-kérdőn nézett rám.

-Nem..-összegyűrtem és behajítottam a kukába.

-Mégis összegyűrted és szegény lap a kukába landolt!-mosolygott.

Aztán kopogtak a bejárati ajtón. Lerohantam, hogy megnézzem ki lehet. Szerencsémre Tiffany volt az. Kinyitottam az ajtót, majd beeresztettem.

-Mi történt veled? Jaehwával hiányoltunk!

-Reggelre belázasodtam és kihánytam a belemet is.-nevettem el az utolsót.

-Uh.. Jobbulást!-ölelt meg Tiffany.

-Köszi!-viszonoztam ölelését, majd eltávolódtunk.

-Minával mi a helyzet?-érdeklődtem.

-Bolond gombát evett szegény lány!-vágta rá.

Ezen nevetésbe törtem ki, majd kirohantam a mosdóra hányni. Azután visszamentem és Tiffany eltűnt a nappali színhelyéről. Keresgélni kezdtem, de a szobámban találtam meg. A matek füzetemet nézegette.

-Ezeket a matek tanár írta?-érdeklődött.

-Miket?-kíváncsian néztem a füzetemre.

Elvettem Tiffanytól a füzetemet, majd nézegetni kezdtem. Egy nagyon szépen vezeted a füzetedet, csak így tovább! ;) üzenet volt benne. Jajj, tanár úr.

-A holnapi teendőd: itthon fekszel és kipihened magad! A többit bízd rám!-mosolygott Tiffany.

A bátyám hallgatózott, de elküldtem, hogy ne hallja a beszélgetésünket.

-Nos Tiffany! Hogy haladsz a biosz tanárral?-érdeklődtem.

-Már az biztos, hogy nem vagy jól!-jegyezte meg.

-Miért? Mutassuk meg Minának, hogy téved!-mosolyogtam.

-Inkább aludd ki magad! Te sem gondolhatod komolyan, hogy felszeded a matek tanárt. Neki is van esze, hogy nem jön össze a legjobb diákjával!

-Khm.. Legjobb diákjával? Szerintem te most magadról beszéltél!-nevettem ki.

-Nem, ellenkezőleg! Rólad beszéltem.

-Akkor el vagy tájolva!-még mindig nevettem.

-A GPS-em működik, tehát nem vagyok eltájolódva..

-Na, aludj! Megyek, mert tanulnom is kell BIOLÓGIÁRA..

Elment és a bátyámmal beszélgettem, aki felvitt a szobámba. Lerakott az ágyamra, majd betakart és kiment. Próbáltam elaludni, de megint nem ment. Forgolódtam az ágyamba és csak a matekon járt az eszem. A tanár úr mosolya, vicce és meglepődöttsége az első kettesem után. Szidása meg minden egyéb dolog, ami érte őt. Aztán eszembe jutott a bátyám szava a bálról. Miféle bálról hadovált?

-Minho?-kiabáltam.

Berohant a szobámba és megölelt.

-Nincs semmi baj! Itt vagyok, nem bánthat senki sem!-szorosabban ölelt át.

-Minho! Ki mondta, hogy valaki bánt?-kérdeztem.

-Akkor mi a baj?

-Kérlek mesélj a bálról!-könyörögtem.

-Miért akarsz róla beszélni?-érdeklődött.

-Mert megöl a kíváncsiság, hogy nem tudok semmit sem! Kérlek!-kiskutya szemekkel néztem a szemébe.

-Ezt még megfogom bánni, de legyen!

-Hallgatom!-mondtam.

-A bál pár nap múlva lesz. Bárki mehet, csak a párjával együtt!-kezdett el beszélni.

-Még jó, hogy nem megyek, ugyanis nincs kivel elmennem!

-Miért? Ott van Daesung vagy valaki, de igazad van! Amúgy sem engednélek el arra a bálra!-közölte.

-Gondoltam.. Na, pihenek egy kicsit!

Befeküdtem az ágyamba, majd elnyomott az álom.