~Naeun szemszöge~

-Hugi! Kelj fel!-keltegetett a bátyám.

Kinyitottam a szememet, de vissza is csuktam. Nem akarok felkelni, amit észrevett. Megragadta a lábamat, majd kihúzott az ágyból és a padlómra estem. A földön heverve csikolgatott.

-Hagyd abba!-nevetgéltem.

-Amint felkeltél..-közölte.

-Már fent vagyok!-sikítottam.

Abbahagyta, majd felsegített. Felálltam és a szekrényem előtt álltam. Agyaltam, hogy melyiket vegyem fel. Nem kellet sok idő, de megtaláltam a mai ruhámat, majd a furdőszobába rohantam vele. Megengedtem a vizet, majd elzártam a csapot és beültem. Jólesett a langyos víz. Elővettem a kedvenc tusfürdőmet és magamra kentem. Lemostam, majd kiszálltam és alaposan megtöröltem magam. Felöltöztem, aztán kisétáltam a helyiségből, le a lépcsőn egészen a konyháig. Leültem az asztalhoz, majd elvettem egy almát és azt kezdtem kivégezni. Amint ez megvolt a táskámért rohantam, majd onnan az iskolába.

Útközben a matek tanárommal találkoztam. Épp a kávézó előtt sétáltam el, amikor megállított.

-Choi Naeun!-nevemen szólított.

Megálltam, majd a tanár úr felé fordultam.

-Beszélnem kell önnel! Jöjjön üljön le!-hívogatott.

Odasétáltam olyan lassan, ahogy csak tudtam, majd leültem a Mr. Kim elé.

-Igen tanár úr?

-Kijavítottam a dolgozatokat és mondhatjuk úgy is, hogy rémesek lettek. Főleg az öné Naeun kisasszony! Ennyire nem érti a matematikát?-érdeklődött.

-A helyzet az, hogy sose értettem és lehet nem is fogom érteni.-sóhajtottam.

-Mit szólnál hozzá, ha korrepetálnálak minden héten?

Kérdőn és furcsán néztem magam elé. Nem mertem tanár úr szemébe nézni. Mit mondjak? Nem akarom, hogy korrepetáljon, de azt sem szeretném, ha megbuknék abból a tantárgyból, amiből érettségizni fogok. Belegondoltam ebbe a dologba. Kellene pár jó jegy matekból.

-Naeun?-nevemen szólított.

-Nem is tudom tanár úr..-kezemet szorongattam.-Nem akarom magát leterhelni.-az asztalt bámultam.

-Kisasszony! Nem kellene pár jó jegy egy érettségi tantárgyból?-kortyolgatni kezdte kávéját.

-De tanár úr, csak..

-Csak mi?-kérdőn nézett rám.

-Fárasztó egyed vagyok!-nevettem el magam.

Furán nézett rám. Tanár úr szemébe néztem, majd felálltam és betoltam a széket, majd elindultam az iskola fele. Ki hitte volna, hogy összefutok az egyik tanárommal? Szerencsémre beértem az iskolába és Tiffany meg Jaehwa már az iskola kapujánál álltak és beszélgettek.

-A matek tanárral jöttél?-kérdezte Jaehwa.

-Nem..-válaszoltam kérdésére.-Mert?-érdeklődtem.

-Mert egyszerre értetek ide!-közölte velem Tiffany.

Körbenéztem az iskola udvarán, de sehol nem láttam.

-Kit keresel?-érdeklődött Jaehwa.

-Senkit!-vágtam rá.

-Nem úgy tűnik Naeun!-jegyezte meg Jaehwa.

-Csst.. Jön Mina!-szólt ránk Tiffany.

Lépteket hallottunk, ami egyre hangosabb volt. Majd megjelent mellettem a személy.

-Na? Mi a helyzet?-érdeklődött Mina.

-Unalom, veled?-vágtam rá.

-Ma randim lesz!-örömködött.

-Kivel?-érdeklődött Jaehwa.

-Nem mondom meg!-mosolygott.-És ti hogy haladtok a pasikkal?-kíváncsiskodott.

-Jól..-mosolygott Tiffany.

-Randi le..-érdeklődött Mina.

-Nem lesz semmilyen randi!-vágtam a szavába.

-Miért?-lepődött meg.

-Mert..

-Fogadni mernék, hogy még nem pasiztatok életetekben!-jelentette ki Mina.

-Miért kellett volna felszednünk egy-egy csávót?-érdeklődtem.

-Aish.. Ti nem tudjátok mi az igazi élet..-jegyezte meg Mina.

-Akkor magyarázd el!-utasította Tiffany.

-Az élet nem csak az iskoláról és a hétköznapi dolgokról szól, hanem a szórakozásról és a pihenésről.-álmodozott szegény lány.-Tudjátok mit?-szólalt meg.

-Hmm?-egyszerre kaptuk fel a fejünket.

-Bizonyítsátok be, hogy a ti életetek is izgalmas és nem azok az unalmas tevékenységek!-javasolta Mina.

-Hogyan?-kíváncsiskodtam.

-Tiffany! Szedd fel a biosz tanárt, Jaehwa a tesi tanárt, majd Naeun a matek tanárt!

-Micsoda?-értetlenkedtünk egyszerre.

-Jól hallottátok!-mondta.

-Szedjem fel a matek tanárt?-harsogott a fejembe.

-Jó, hogy minden héten korrepetáláson leszek matekból, de nem teszek ilyesmit!-közöltem vele.

-Hú, akkor csinosítsd ki magad!-ezzel el is ment.

-Normális?-lepődött meg Jaehwa.

-Nem.. Elmentek neki otthonról!-jegyezte meg Tiffany.

Közben a suli folyosójára érve sétálgattunk, de a matematika tanár újból megállított és félre hívott.

-Mikor érnél rá a korrepetálásra?-kérdőn meredt rám.

-Tanár úrnak mikor jó?-érdeklődtem.

-Suli után egészen 4 óráig, nálam?-kérdezte.

-Rendben..-beleegyeztem.-Tanár úr hol lakik?

-Suli után a könyvtár előtt találkozzunk!

Bólintottam, majd a tanteremhez mentem. Szerencsétlenségemre pont Mina mellet ülök egész nap. Ráadásul a második óra a matek.

-Láttalak Mr. Kimmel a folyosón társalogni!-súgta a fülembe.

-A korrepetálásomról volt szó, semmi egyébről!-közöltem.

-Aha..-gyanúsan mosolygott.

-Esküszöm!

Becsengettek és belépett a kémia/biológia tanár. Mina szeme sarkából Tiffanyt figyelte.

-Ó, anyám!-sóhajtottam.

-Vegyetek elő egy lapot! Diktálni fogom a kérdéseket, majd lesz rá időtök kidolgozni!-elővette lapját, amire a kérdések voltak.

-Első kérdés: Bázis fogalma! Második kérdés: Milyen kémhatások vannak a kémiában? Harmadik kérdés: Mitől függ a reakciósebesség? Negyedik kérdés: Mi az aktiválási energia? Itt a jelét és a mértékegységét kérem! Utolsó (5.) kérdés: Egyensúlyi koncentráció számítása! Ne aggódjatok megadom a számokat, amikkel számolhattok!-diktálta a kérdéseket.

Az utolsó feladatot elfogom rontani, már érzem. A válaszok (aki nem tudja):
1. Bázis: Olyan anyag, amely hidrogén felvételére képes. Vizes oldatát lúgnak nevezzük.
2. Savas, lúgos és semleges.
3. Anyagi minőségtől, koncentrációtól és a  hőmérséklettől.
4. Aktiválási energia: 1 mol esetén az aktív állapot eléréséhez szükséges energia. Jele: Ea; mértékegysége: kJ/mol.
5.-

Remélem megér egy 3-ast. Negyed óra múlva megszólalt Jin tanár úr, majd elvette a lapokat. Amikor már mindenkitől elvette, visszament az asztalához, majd leült és kijavította. Közben ki is csengettek. Megfogta magát tanár úr, majd kisétált a teremből.

Szünetben a matek házin agyaltam. Aztán rájöttem, hogy elfelejtettem házit készíteni.

Ma cseszés lesz az biztos..

-Mina?-szólítottam meg.

-Igen?-felém fordult.

-Kész van a matek házid?-érdeklődtem.

-Kész, neked?-kérdezte.

-Nincs..-feleltem.

-Hú, már a rossz kislányt akarod játszani tanár úr kedvéért?-gúnyolódott.

-Nem.. Ki jönne össze egy tanárral?-kérdeztem.

-Majd te!-válaszolt.

-Uramatyám! Most segíts meg!

-Inkább másold le gyorsan, mielőtt becsengetnek!-szólt rám.

Elkezdtem másolni a házi feleladatot, közben észre sem vettem, hogy becsengettek és bejött a tanár. A padomnál megállt, majd kérdőn nézett rám, én pedig egy sunyi mosollyal próbáltam megmagyarázni, de elballagott a tanári asztalhoz. Legalább nem papolt nekem a csalásról, mint a múlt héten.

-Ne felejtse el, hogy ma korrepetálás suli után!-szólt közbe.-Gyerekek!-összecsapta a kezét, majd a táblára felírta a mai óra címét, ami nem mas, mint: EGYENLETEK!

Nagyot nyeltem. Hátha ezt érteni fogom, vagy kezdhetem az egész matek tanulást előlről.

-A mai órán megismerkedünk az egyenletekkel. Felírok egy példát és közösen megoldjuk.

Úgy is lett. Egy hosszú egyenletet írt fel, amit kinek kellett megoldania úgy, hogy a táblához kellett mennie? Hát, nekem. Imádkoztam, hogy jó legyen.

-Egy ilyen egyenletnél mi az első teendő?-érdeklődött Taehyung tanár úr.

Úgy tettem, mintha gondolkodtam volna, de lebuktam.

-Először tisztázzuk: ha zarójel van az egyenletbe, akkor bontsuk fel, hogy könnyebb legyen vele dolgoznunk!-segített.-Akkor mi a megoldás?

5-2x+(-3)+3x=8x-2+4x-7+(-5) /öv.
x+2=12x-14 /-12x
-11x+2=-14 /-2
-11x=-16 /:(-11)
x=-16/-11

Megoldottam egy kis segítséggel, amit nagyon köszönök.

-Jólvan Naeun! Leülhetsz!

Visszamentem a helyemre, majd lemásoltam a kész megoldást.

-Házi feladat ellenőrizni!-kiáltotta el magát.

Én ma a tanár úrral fogom elkészíteni a házi feladatot. Majd felírt három példát és magunkba kellett megoldanunk az óra végéig. Mindenkiét megnézte kivéve az enyémet. Igazából az enyémmel ráér. A többi óra is eltelt, de az angol valahogy nehezen akart eltelni. Vége lett annak is és hazaindultam volna, de megláttam Mr. Kimet és elmentünk nála. Jajj, az asszonyától fog kapni! Betettük a lábunkat a lakásába én pedig visszahúzódtam és csendben néztem körbe. Tele van festményekkel a falai.

-Ülj le!-utasította.

Lehuppantam a földre.

-Nem a padlóra gondoltam.. Ülj fel a kanapéra.-Kérsz valamit?-érdeklődött.

Megráztam a fejemet. Nem merek megszólalni, de vajon miért? Miért vagyok ilyen bátortalan? Elővett egy lapot, majd pár feladatot oldotatott velem. Odaadtam neki, amikor elkészültem vele és átnézte.

-Van egy kis hiba az összevonásnál, így az egész rossz lett!-szólt rám.

Nagyot nyeltem megint és előről kezdtem az egészet. Átnyújtottam neki, amit átnézett.

-Jól csináltad! Ügyes vagy!-dícsért meg.

Csak bólogattam. Miért nem tudok megszólalni? Rápillantottam az időre és még csak fél 3. Még van másfél órám, hogy itt lehessek, de már menni akartam. Felálltam és hátamra vettem a táskámat, amikor megragadta a csuklómat és visszarántott a kanapéra.

-Bírd ki még ezt a másfél órát ezzel a tanárral, de tegezz nyugodtan! Nem szeretem, ha öregítenek.. Rendben?

Megint csak bólintottam. Szólásra nyitottam a számat, de elment a hangom. Nem tudtam megszólalni. Mi van velem? Köhécseltem, majd valamennyire meg tudtam szólalni.

-Tanár úr!

-Szólíts Taehyungnak, még fiatal vagyok!-mosolygott.

Taehyung? Tegezzek le egy tanárt?

Ha megkért, akkor megteszem.

-Tudod, hogy ha másolod másról a házit azzal nem fejlődsz?-kérdőn meredt rám.

-Tudom, de nem értettem, hogyan kezdjem el!

-Miért nem kértél segítséget tőlem?-érdeklődött.

-Tanár úrnak is van dolga, családja is van, akikkel törődnie kell!

-Mindenki azt hiszi, hogy családom van?-kérdezte.

-Miért nincs?

-Nincs.. Még nem találtam meg a nagy ő-t!-komolyodott el.

-Pedig könnyű: SHIFT+Ő..-mosolyogtam.

-Ezt megjegyezted, de a matekot nem igazán.. Hm?

Talán azért, mert nem értem a matekot? 

Aztán később eszembe jutottak Mina szavai. Szedd fel a matek tanárt! A szívem majdnem kiugrott a helyéről. Azonnal felpattantam és szónélkül felvettem a táskámat a vállamra, majd hazáig rohantam. Amikor már a lakásomhoz értem, lihegtem és kifújtam magam, aztán benyitottam és felrohantam a szobámba. Leültem a földre és megpróbáltam megcsinálni a házi feladatomat, de a táskámban nem leltem a matek füzetemet. Kutakodtam és semmi. 

-Hol lehet a matek füzetem?-keresgéltem.

Mindent átnéztem, de semmi nyoma. Most már biztos, hogy holnap egy egyessel érek haza és annyi a félévi matek kettesemnek. Befeküdtem az ágyamba és siránkoztam. Hajnalig sírtam, majd elnyomott az álom.