2021. 05. 23.

Mert sokszor csak be akarok zárkózni egy sötét szobába, hallgatni a szívdobogásom, s belefulladni a temérdeknyi levegőbe, mely szétfeszíti a tüdőmet. Senki nem találna rám, mindenki megnyugodna, nem okoznék zavart, nem okozhatnék még ennél is több csalódást, és soha többé nem kellene látnia senkinek, mennyire undorító, milyen végtelenül szánalmas vagyok. Felfordul a gyomrom, mert bárkire tekintek, akárkire gondolok, senki nem ilyen, mint én — nem szabadna, hogy szükségük legyen rám, mert minden csak romlásnak indul körülöttem. Szomorúak miattam, csalódnak, s legszívesebben eltűnnék a Föld színéről, ha ezt ezzel megakadályozhatnám. Úgysem leszek sosem elég, nem szabad senkit sem a mélyben tartanom magam mellett, mert bármit teszek, akármit nem teszek, valami úgyis mindig elromlik.