2020. 01. 13.: Virágok

Különféle színű szirmokban pompázó, törékeny kincsek, s valóban könnyedén meglehet, hogy némelyik fakóbb, kisebb, esetleg elszáradtabb, de a maguk módján mind tökéletesek; szemet gyönyörködtetően festenek, bármilyen szürkés helybe színt költöztetnek.
Noha élettartamuk meglehetősen rövid, mégis egyetlen pillanatuk sem veszik kárba, örömet csempésznek a világba; színessé teszik azt.
Valamit megváltoztatnak, egészen más külsőt és benyomást nyújtanak, bárhol is legyenek, s nem érdekli őket, mi lesz holnap, vagy majd azután, csupán csak vannak, léteznek, élnek, s ha az elmúlás beköszönt, ők könnyedén adják át magukat a szenvedésnek, hogy felszabadulhassanak a földi lét minden gyönyöre és fájdalma alól, s végleg elmúlhassanak, mert tudni illik, hogy az elkerülhetetlen, hogy nem lehet menekülni, éppen ezért a gondolattal megbékélve szállnak szerteszét a színes szirmok tudván, hogy ezzel is véget nem érő szivárványtengerbe borítják a földet - ezzel a gyönyörű elmúlással.