2021. 03. 31.

Vajon valaha beszélünk még?

Mert tény, haragom jogosan végtelen, és úgy érzem, majdnem mindent megteszek, hogy kizárjalak az életemből, ha már megbocsátani egyszerűen nem vagyok képes, ám mégis gyakran elkap a bűntudat, ahogyan arra gondolok, hogy majd mindez így ér véget egy nap.

Sokszor cselekednék, tennék egy lépést a megoldást remélve, de rá kell eszmélnem; egyszerűen naiv vagyok. A dolgok megváltoztathatatlanok, csak azt nem értem, miért nekünk kellett ennyire különbőző vágányokra kisiklanunk, hogy össze immáron ne találkozzunk soha többé, s ne beszélhessük meg, hol is romlott el minden.