Zsibbadó érzés, melyben csak a szív ordít. Mert dobban újra, újra, újra, s a monotonitás magával ragadó tökéletességébe zuhanok, mint óceánba, mely elnyel. Hullámok közt ringatózok hol ide, hol oda, csak elveszek ebben az állandóságban, ahogyan nyugalmat színlel a végtelen víztömeg, miközben mégis vad szellő mozgatja.