2020. 11. 23.

Egyetlen pillanatnyi emóció hangyányi szikrája lángra lobban, de ekkor minden más már; célja az egész mindenség tűzóceánná változtatása. Mint egy vörös tenger, úgy tajtékzik szüntelen - s perzsel, s pusztít, s gyötör, s úgy fáj. De nem sokáig, tényleg, esküszöm, már nem baj, már nem fáj. Jól vagyok. Nem tartott örökké, mert hamar hamuvá vált - minden csak oly' egyszerűen porrá lesz.
Ez sorsszerű.