2020. 10. 10.

Különös émelygés, s egy pillanat alatt összedől a cseppet sem stabil kártyavár. Kiránt a sors egyetlen lapot, s minden rohan utána, míg a porba nem végzik egytől egyig. És talán fel lehetne építeni, de mégis minek, ha még újra és újra összeomlik. Na meg... ugyanolyan már sosem lesz, hiszen az az egyetlen lap a semmibe vész. Meg megint... és megint. Szép lassan elfogynak, az élet nem nyújt többet. Csak ennyi járt, egyszer úgyis vége, csak a kérdés, hogy porba hullva, küzdés nélkül, vagy végleg semmissé válva, megannyi erőfeszítés árán.