2019. 12. 19: Levél a napfelkeltétől

Levél a napfelkeltétől:

,,Sokadik alkalom ez már, hogy együtt köszöntünk egy újabb napot; nem egyszer simítottam végig sugaraimmal meggyötört orcádon remélvén, letörölhetem könnyeid. S minden egyes nap, mikor kint vártál rám a tornácon, én buzgón igyekeztelek felvidítani, elhozni a reménysugarakat, s azokkal egész lényedre világítani. Csakis ketten voltunk; te és én - pont úgy, mint ma.
Viszont ezen a napon, mikor orcádra pillantottam, gyémántcseppecskéid hullajtása jócskán megsokszorozódott - egész patakok szelték végig édes vonásaid.
Mondd, csalódtál bennem, hogy ennyi átvirrasztott éjszaka után sem hoztam el a szebb napot? Sajnálom, igazán sajnálom, ám nem kérem, hogy bocsáss meg;
Engedj el, ha már nem tudok többé mosolyt csalni ajkaidra."