2020. 10. 11.

Életem, mint csonkig égő gyertya lesz semmissé, s veszik el - hamarosan már úgyis mindegy lesz, s én mosolyogva nézem az oxigént nyelő lángcsóvát. Megbabonáz, elkápráztat, ahogy fátyolos tekintetemben meg-megcsillan. Lenyűgöz a hatalma, a folytonfolyvást izgő-mozgó forróság, mely oly' pusztító, oly' nagy hatalmat birtokló.
Mégis egyetlen apró fuvallat, hogy mindennek idő előtt vége legyen.