2020. 10. 09.

Elragad a szédület, s a megannyi miért, hisz' ki garantálja, hogy véget ér minden szenvedés. Mert előre tekintek, szemeim mégis könnyekben, s eltelítődnek teljesen, mint ahogy érzelmeim egy cseppet sem. Mert nincs semmi, mégis minden a hatalmába kerít, s beszippant a föld, a víz, a lét, de nem élek. Nem, nem, nem, hiszen minden lélegzetvétel kín, türömet mint tüskék karcolja fájdalom, de az oxigén nem hagy elmúlnom. Mert én így létezem, így vagyok, élek, vagy éppen halok - majd eldöntöd, mikor kifakult lelkembe látsz.