2020. 10. 09.: Jobb napok

Cseppen az ég vize sorra egymást követően, míg végzetük el nem érik. Sírnak érted a felhők, szétesik a világ. S éjszaka van, minden sötét, kietlen, rideg, mintha a színeket elrabolták volna, s minden szürke, mély fekete. Mert nincsen fény. Rideg valóság arcodba fújja mocskát, s tudod, megértem, hogy nem akarod belélegezni. A sok szennyet, melyet a világ rád kényszetít, amibe rángatja önvalód, ki oly' hiába ellenkezik. Tudom, hogy szívesen a sötétbe vesznél - mert ott minden egységesen semmilyen, olyan, ami könnyen be tud fogadni. Azonban tudd, oda soha nem jutnak már színek, ott örökkön örökké a rideg közeg lesz hontalan otthonod, s a külvilág, mint szivárvány illan el az esős napsütés után. De most csak a csapadék csapódik a kemény betonra. És most is sötéz van, de nem fulladhatsz bele. Lélegezd be a világot! Mert ugyan minden, mit kínál, csak gyötrelmes kínszenvedés, de nem lesz ez mindig így. Sosem marad örökké sötétség, mert eljön majd egy új nap, egy jobb nap, s ezernyi színt költöztet a korai égboltozatra, s én egytől egyig meg fogom mutatni neked őket.