2020. 09. 27.

Kettő kopogás, kinyitom az ajtót. Semmi válasz, beljebb lépek, de nincs mit látnom; sötétségé a főszerep, mely beitta magát már a falakba, padlózatba, mindenbe. Bármerre fordítom fejem, sehol semmi. Belélegzem a nehéz, poros levegőt, torkomban gombóc, mellkasom feszíti egy démoni alak - ő is ugyanilyen látogatóban van.
Nem tudok világítani, fénnyel utat mutatni magamnak, rendbe szedni a romokat, így csak járkálok. Eltévedek.
Minden sötétlik feketén, nem látok, mintha nem lenne sehol semmi. Üres ez a hely? Pedig emlékszem, nem volt az; volt itt más is a kilátástalan semmin kívül.
Színek, fény, remény egy jobb holnapért, de immáron nem több ez, mint egy démon lakhelye - nincs menekvés.
A kijárat lezárult, fényt nem lelni, lehunyom szemeim - minden ugyanaz.
Így megéri őket kinyitni újra?