|HaYun szemszöge|
Rettenetes fejfájást éreztem a halántékomnál így nyöszörögve a fájó ponthoz értem majd nagyot sóhajtva aprót pislogok a fények miatt.

Kórház...

-Mi történt?-kérdezem inkább magamtól de amint megpróbálom feleleveníteni az emléket azonnal szúró érzés keletkezik a fejemben és össze görnyedve szorítom a lepedőt majd mikor elmúlt lihegve engedek az anyagon
-Azt a kurva életbe...-szisszenek fel az előbbi miatt

Oldalra pillantok az ablakhoz ahol esik a hó?!
-Hó?!!!-akadok ki és gyorsan az ágy melletti szekrényhez nyúlok ahol a telefonom pihen és villám sebességel bekapcsolom és ledöbbenek-Az lehetetlen...nem...nem!!-ejtem le a telefont az ölembe
-Ohh hát felébredt kisasszony??-jön be egy nővér,kezében egy infúziós tasakkal-Szólok Dr.Bangnek.-azzal a lendülettel ki is megy de én még mindig teljesen shookban vagyok

November 27-e van...Át aludtam az októbert?!!Lemaradtam egy teljes hónapról!

-Jónapot Cha kisasszony!Dr.Bang Yongguk vagyok.Hogy érzi magát?-kérdezi az orvos?!
Aki egyáltalán nem úgy néz ki akár egy orvos inkább egy idol vagy modell!!Tele tetoválással és piercingekkel,laza stílusa van,néhol farmerja szaggatva van ami rálátást enged a fehér bőrére.Magabiztos és hihetetlenül laza külseje lenyűgöző és egyben ijesztő is számomra.

Közelebb jön mire kicsit össze húzom magam.

-Emlékszik valamire?-kérdezi a papírjait nézve
-Nem nagyon...-mondom lehajtott fejjel
-Nincs nagyobb sérülése hála istennek.Agyrázkódást kapott és csak reménykedni tudtunk hogy felébred, a szülei nagyon aggódtak önnért.-mosolyog rám de elkapom tekintetem és a lepedőt fixírozom
-Ha aggódtak volna, akkor itt lennének...-suttogom és reméltem hogy nem hallja meg
-Akár már ma haza mehet,fel írtam pár gyógyszert aztán majd jöjjön vissza utóvizsgálatra.-mondja
-Rendben,köszönöm...-mondom halkan

Kínos csend állt be közénk ami egyre jobban feszélyezett.

-Oh el is felejtettem mondani!!-szólal meg mire érdeklődve rá nézek-Minden nap bejött egy fiatal srác és folyton az állapotáról kérdezett...-mosolyog,én továbbra és értetlenül néztem-Azokat mind ő küldte magának..-int a fejével az egyik sarokba így oda vezetem a tekintetem és meglátok egy egész halom dolgot,volt ott minden a ruhától a virágig...
-Ki küldte őket?-kérdezem még mindig ámulva hogy valaki gondolt rám
-Nem mondta a nevét...De sötét barna haja volt és eléggé swag srác volt...-mondja
-Sötét haja...?-kérdezem és gondolkodom hogy van e olyan ember akire illik a személy leírás
-Igen...-mondja-Még éjszaka is bent maradt és nem akart elmenni...-néz mélyen a szemembe
-Oh értem...-emésztem a hallottakat-És...-kezdek bele mire érdeklődve figyel rám-És...a szüleim?-kérdezem kíváncsian bár félek a választól
-Ők talán egyszer voltak bent mert azt mondták hogy fontos rendezvényre mennek...-mondja
-Ohh...értem...-szíven ütött a dolog nem is kicsit
-HaYun...-szólít meg mire érdeklődve pillantok rá félig kikelve az ágyból mondván minden rendben van és haza megyek-Itt a számom...ha bármi van hívj kérlek...-ad oda egy névjegy kártyát
-Mi...-kérdezem megszeppenve
-Előttem nem tudod titkolni azt amit mindenki elől!Kérlek bízz meg bennem!Tudom hogy alig ismerjük egymást.Holnap szívesen látnálak bent nálam.Ne gondolj semmi rosszra csak szeretném ha jobban megismernénk egymást.Segíteni szeretnék neked!-mosolyog
Döbbenten hallgatom a férfit és egy szó se jön ki a torkomon.
-Tudom hogy szükséged van valakire akivel beszélhetsz arról...-int a lábam felé,hál'istennek a takaró eltakarja a kívánatos helyet ahol vágásaim díszelegnek
-Mi?!Honnan...?Mikor??-hadoválok össze vissza
-Én is ilyen voltam...és megadtam volna mindent hogy valaki mellettem legyen és megértsen.Nem erőltetem,ha akarsz gyere be bármikor.-mosolyog és feláll majd az ajtóhoz sétál
-Kérlek tegeződjünk nem vagyok olyan idősRemélem még találkozunk HaYun.-mosolyog majd int egyet és kimegy én csak döbbenten dolgozom fel az eseményeket

Lassan sétálok haza és próbálok emlékezni hogy mi történt velem.Egyszerűen nem jut eszembe és ez az őrületbe kerget.
Rengeteg megválaszolatlan kérdés volt bennem ami magától nem fog válaszokat adni.

Annyira gondolkodhattam hogy igazából nem is figyeltem,hogy merre megyek csak a lábam vitt és ebből következett hogy neki mentem valakinek.

Dejavu

Fejem fogva ami még mindig érzékeny volt és nem nagyon tett jót ez az ütközés neki.De felemeltem lassan a tekintetem és szembe találkoztam egy sötét szempárral és elfogott az az érzés amit már rég nem éreztem...és csak egy valakinél...Wonho.

-Ha...HaYun...-kérdezi hitetlenkedve
-Wonho...-mondom nevét bátortalanul
-Te...te...-kezdené teljesen shookos állapotban mikor is háta mögül előjön egy lány...JiHye
-Ohh hát felébredt a mi kis ájulós SoonYunk!-nevet
Én csöndben hallgattam ahogy a lelkembe tipor már lassan 2 éve.Nem tudom mi baja velem,soha nem ártottam neki.
-Milyen kis szótlan vagy...talán lebénultál?!-röhög
-JiHye...-mondja Wonho mély orgánumán
-Jajjj Wonni!!!-nyávog mire kiráz a hideg persze egyáltalán nem jó értelemben-Nézz csak rá!!!-bök meg undorodva a műkörmével-Olyan...szerencsétlen...és ronda...kövér...nem is értem hogy van életben...-röhög

Minden szó egy döfés volt bennem és próbáltam egyre kisebbre össze húzni magam.

-Látod!Nem szól semmit!!!Egy szerencsétlen kis senki akire senki sem fog emlékezni!Nem szól vissza ez így unalmas!!!-nyafog

Egyre halványabban látok és az a kis gombóc a torkomba újra megjelent ami minden nyelésemnél egyre nagyobb és nagyobb.

-Csak nem megbántottalak??-imitál csalódottságot-Egyem a szíved!!Annyira sajnállak!!-röhögi el a végét
-JiHye jó lesz...-szólal meg Wonho de ezen kívül nem tesz semmit amitől valamiért görcsben áll a gyomrom és érzem hogy bármikor kijöhet belőlem minden
-Sziasztok...-rohanok el sírva és meg sem állok hazáig

Abban a pillanatban nem tudtam mi fájt jobban...a fejem vagy JiHye szavai vagy inkább talán Wonho aki csak tűri, ahogy megaláznak...pedig...pedig azt hittem ő nem olyan, mint a többi srác...abban a pillanatban amikor segített...én azt hittem hogy...istenem HaYun hogy gondolhattad hogy jóban lesztek??!Mikor ott van JiHye aki ezerszer szebb és talpra esettebb.
-Idióta...-suttogtam magam elé miközben össze rogyva ültem a szőnyegemen és csak szipogtam

Üveges tekintettel néztem táskám ami ki borítva feküdt mellettem és megláttam a doktor névjegy kártyáját.Elkezdtem gondolkodni de a testem ösztönösen cselekedett majd remegő kezekkel ütöttem be telefonomba a számot és szipogva fülemhez emeltem a készüléket.
-Szia HaYun!Már vártam mikor fogsz hívni...-hallottam meg a mély hangját és biztos voltam benne hogy mosolyog

|1 hónappal ezelőtt,Wonho szemszöge|
Minden napom egy ki szenvedés volt.
Folyton le pörgött előttem minden verzió és minden rémkép a lánnyal kapcsolatban.
Figyelmetlen voltam és indulatos.
-Haver...jól vagy?!-hallom meg Kihyun hangját mire felébredve becsapom a szekrényem ajtaját
-Ja...-válaszolok tömören
-Nekem pont hogy nem úgy tűnik...-mondja miközben sétálunk a terem felé
-Minden rendben van oké?!!-megy fel bennem a pumpa
Ő csak felvont szemöldökkel néz rám.
-Ma megyek be YUhoz van kedved jönni?-kérdezi mire hirtelen megáll bennem az ütő is
-Nem azt mondtad hogy nem sokára jön?-aggódom
-Az orvos szerint eléggé beütötte a fejét és...-magyaráz de közbe vágok tudom nem helyes de most eléggé forr az agyam
-Megyek!-azzal berontok a terembe
-Wonho...biztos minden oké??-ül le mellém Kihyun
-Már miért ne lenne minden rendben?-kérdezem de lábammal idegesen dobolok
-Mivel magyarázod a düh rohamaid?-vonja fel a szemöldökét
-Kamasz kor?-vonok vállat
-Haver azon már rég túl vagyunk!-röhög-Na de komolyan!!HaYun a baj?Aggódsz érte?-kérdez rá beletrafálva
-Igen aggódom érte hisz az osztály társam és a szüleim legjobb barátjának a lánya persze hogy aggódom!-mondom de Kihyun nem erre a válaszra számított
-Hát te tudod haver...-zárja le és ekkor bejön a tanár hogy elkezdje az órát

A szekrénybe pakolok éppen és sietek mert Kihyunnal megyünk meglátogatni HaYunt.Csuktam volna be az ajtót mikor észre vettem egy piros magassarkút a látó terembe,érdeklődve néztem a személyre aki JiHye volt.
-Mit akarsz JiHye?!-teszem karba a kezem-Nem érek rá...-morgom
-Na de ne legyél ilyen türelmetlen!!-csavargatja a haját
-Ha csak azért jöttél hogy nyugtatgassál akkor el is mehetsz mert kurvára nem nyugszom meg és most ha megbocsátasz mennék!-kerülném ki ha és itt a ha...mivel olyat mond amire földbe gyökerezik a lábam
-Szerinted mi lenne ha a kis szerelmed...-kezdi
-Nem a szerelmem...-mondom háttal
-Ne röhögtess már Wonho...akkor ki csodád?-nevet de nem szólalok meg-Na látod...nos a kis szerelmeddel mi lenne ha véletlenül sokkal durvábban megsérülne?!Hm?!Csak véletlenül...csak úgy...-simit vállamra
-Mit akarsz ebből kihozni??-kérdezem elsötétül tekintettel
-Estleg...ha mi...-bök a mellkasomra-Újra együtt lennénk...-mosolyog
-Nem JiHye!Megcsaltál!Vess magadra!Vége!Szakítottunk és nem áll szándékomban újra veled lenni!-mondom szemébe
-Nem is kell hogy szeress...-nyávog
-Figyelj ne húzzuk!Mond mit akarsz!!-kezdem elveszteni a türelmem
-Mindig is szerettem hogy a lényegre térsz...-vihog mire csak szememet megforgatom
-Békén hagyom a kis "szerelmed" testileg, ha...-simit mellkasomra újra amit mérgesen nézek és megfogom csuklóját-Nem beszélsz vele.És velem leszel...-mondja mosolyogva
-Miért is higyjek neked?-vonom fel a szemöldököm
-Nekem te kellesz.Szóval...ha nem akarod hogy tönkre tegyem mindenhogy a kis SoonYung. akkor csókolj meg!-suttogja a végét
-Hogy ártanál HaYunnak?-kérdezem
-Vannak módszereim...végül is téged is sikerült elcsábítanom nem gondolod?-vinnyog
-Na jó elég!!!-ordítom majd kikerülve és dühösen indulok Kihyunhoz
-Ezt még megbánod Wonho...-hallom meg röhögő hangját

Recepción ültünk mikor Kihyun elment kajáért mert éppen vizsgálják a lányt.A fejemből kinézve gondolkodom és próbálom lenyugtatni magam.Mikor mondják hogy bemehetünk én felállok és besétálok a szobába.
-HaYun...-simogatom meg a lányt aki erősen verejtékezik
-Wonho...Wonho...-hallom meg hátam mögött hogy valaki felém lépked
-JiHye...mit keresel itt?!-morgom idegesen
-Miért izzad szerinted ennyire?ez normális??-kérdezi mire a lányra kapom tekintetem akin látszik hogy szenved
-Mit tettél vele?!-állok fel idegesen és megragadom a lányt
-Én ugyan semmit...-mosolyog-Tudod vannak jó kapcsolataim...-von vállat
-Csináld vissza!!-remeg a kezem
-Miért is?!-nevet
-Csináld vissza!!-üvöltöm és már az idegességtől remegek
-Ugyan miért tenném Wonho?-kérdezi felvont szemöldökkel
Idegesen fújom ki a levegőt majd ránézek a lányra aki egyre nehezebben veszi a levegőt.

Pánikba estem.

-Bármit megteszek csak ne bántsd!!-kezdek el sírni

Férfihez illik vagy nem illik de én sírtam...igen...miatta...akitől a szívem egyenletlenül dobog...

-Helyes válasz...-simit meg,bead egy injekciót a lánynak akinek lenyugszanak az arc izmai és békésen szuszog
-Ne feledd Wonho a szavad...-ad egy csókot amit tűrők

Mikor már nem hallom a magassarkúja kopogását össze rogyva ülök a földön.
-Mit tettem?-sírok...

Pár hét telt el...életem legrosszabb hetei voltak...Kihyun rám bízta HaYunt mert elutazott pár osztálytársammal modellkedni.
Azóta iskola után miután nem kell megjátszanom magam bemegyek a lányhoz de megkértem az orvost hogy ne mondja meg senkinek hogy én jöttem be mert nem tudtam JiHye mire képes még.
Átfestettem a hajam. A szőke hajam nagyon emlékeztetett HaYun szőke tincseire amiket zavarában a füle mögé túrt.

Őszintén?Hiányzik.
Bűnösnek érzem magam.
Bajba sodortam őt.
Minden miattam van.

Lehet igaza van JiHyenek?
Szerelmes lennék belé?
A szívem és az agyam egymással vív csatát nap mint nap.
Nem tudom ki fog győzni de az biztos hogy nekem a lány közelsége gyógyszerként hat rám.
Pár hét alatt szerelem?
Történhet ilyen?

Itt lenne a következő rész☺️Remélem tetszik❤️Visszajelzéseteket szívesen várom☺️❤️Legyen szép hétvégétek!Kitartást a sulihoz!!

💖:_YU_97