|Wonho szemszöge|

Ez a pár hónap teljesen fel forgatta az egész életem.Tudtam, hogy nehéz lesz, de nagyon örülök annak hogy ilyen jó csapatba kerültem.Egy valamit azért sajnálok és nem tudok felette elnézni...HaYun.Kevés időt töltünk együtt, de ő mégis mosolyogva vár otthon engem, ami számomra egyenlő a mennyországgal, igazi kincs ez a lány, hogy még nem lépett le a munkám miatt.Utálom a tényt, hogy véka alá kell rejtenem az érzéseim és titkoloznom kell, de ott az a tény, hogy nem akarom ki csapatni magam és itthagyni a Monsta X-et se a Monbebéket.Agyamban teljes harc folyik ebben a témában és kezdek már megőrülni.
-Hé...Wonho minden okés?-érzek meg egy kezet vállamon, így felkapom a fejem és szembe találom magam az aggódó leaderrel
-Persze...-mosolyodom el hamiskásan majd sóhajtva bele túrok a hajamba
-Min elmélkedtél el?-ül le mellém és teljes figyelmét rám szenteli
-HaYunon...-sóhajtok megadóan
-Ugye tudod, hogy az igazgató nem díjazza a kapcsolatotokat és örülj neki, hogy engedte...-igaza van, de mégis...annyira idegesítő ez a tény
-Addig amíg le nem bukunk...tudom tudom...-morgom
-Wonho...kérlek...-rázza meg a vállam-Ne ellenkezz az igazgatónak és ne ess bele a saját hibádba!-halványan bólintok, majd felállok ülő helyzetemből és nyújtózkodva megyek a rezgő telefonomhoz
-Halló?-veszem fel ásítva a telefont, hisz már lassan reggel óta próbálunk
-Sziaaaaa!-szól bele egy csilingelő hang, így az én ajkaim is felfelé kunkorítva-Hallom mindjárt elalszol...-kuncog fel-Mikor jössz haza?Csináltam pudingot!-annyira nem akarom elszomorítani, de bent kell maradnom gyakorolni
-Sajnálom Jagi...-torkomban egy óriási gombóc keletkezett, mindig ez történik, mikor elmondom neki, hogy megint egyedül fog aludni
-Ohhh...Semmi baj!Majd akkor elrakom a hűtőben és megesszük reggel az úgy jó?-és még midnig pozitív...mivel érdemeltem őt ki?
-Nem tudom....-nézem a falat keserédesen, hisz fene tudja mikor érek haza és nem akarom őt hitegetni
-Értem...akkor...én megyek...szia...-hangos sípszó jelezte hogy megszakadt a hívás, így elernyedtek kezeim és magam mellé hullottak

Torkom csak úgy kapart és a kellemetlen érzés végig futott a testemen.Szemeimben könnyek gyűltek, amiket nem voltam képes letörölni, képtelen voltam, akár egy izmom is meg mozdítani.Borzalmas vagyok!Megígértem a szüleinek, hogy vigyázni fogok rá, de úgy tűnik hazudtam nekik...nem is tudom mit szólnának most ahoz, hogy a lányuk magányosan ül otthon és kitudja mit csinál ezek után...
Idegesen szorítom a készüléket és a fehér fallal szemezek.Nem tudom mit tegyek...tanácstalan vagyok.
-Wonho csak, hogy megvaaaagy!!!-ugrál mellém Kihyun-Miért van kidakadva az összes ered?Valami van?-közeledik de én csak mérgesen rá nézek így megilletődve hátrál
-Igen!Hogy mindig csalódást kell okoznom egy olyannak akit szeretek!-kiabálok szinte és megremeg a hangom a végére-Félek, hogy elhagy...jogosan!Az én hibámból!
-Kérlek nyugodj meg...-ültet le egy székre, mire csak mélyeket lélegzek, hogy le nyugodjak-Nem fog elhagyni hidd el!Ő nem olyan...-mosolyog rám biztatóan és rá szorít térdemre
-De akkor is Kihyun....-kezdek szipogni és tehetetlenül temetem kezeimbe arcom
-Kitalálunk valamit...-veszi el a kezeim óvatosan és mosolyogva fürkész, mire bizonytalanul bólintok-Hmmm mit szólnál, ha küldenénk neki virágot?-gondolkodik és várja a válaszom
-Nem hinném, hogy virágra vágyik...az csak még nagyobb fájdalmat okozna neki, hisz ezzel is tudatnám, hogy távol vagyok tőle...-köszörülöm meg a torkom és lenyelem a gombócot ami szoritja nyelőcsővem
-Ha szünetekben idejönne?Hm?-megrázom a fejem
-Csak nem fog itt ülni egész nap!Nem engedem!-ellenkezek
-Jó...akkor mégis mi legyen akkor?-tárja szét a karjait-Én kezdek kifogyni már most az ötletekből...Kérd meg a kezét vagy nem tudom!-rázza a fejét, mire rögtön rá kapom a tekintetem-Ne...ne!!Wonho nem!!!Ismerem ezt a nézést!!Nem!!!Csak vicceltem!!!Érted mi a vicc?!!!-csattan fel és elkezd püfölni
-Köszönöm Kihyun!!!-állok fel mosolyogva és megölelem
-Nem-nem!!!!!!Ne csináld Wonho!!!Ne legyél meggondolatlan és hülye!!!!-húz vissza idegesen
-Igyis pikkel már rám az igazgató szóval már ugyis mindegy!-nevetek fel hitetlenkedve
-Nem!Nem mindegy!Rookie banda vagyunk és benne van a szerződésben, hogy még nem lehet baratnőnk nem hogy feleségünk!!!!Meg úgy amúgy is!!Tudod mekkora botrány lenne belőle?!Értem én hogy szereted de ez nem túl gyors?-darálja nekem mondandóját
-Kihyun...-szólítom meg de ő csak mérgesen néz rám
-Nem!Csak semmi Kihyun!!-majd a plafont felé emeli tekintetét és mélyet sóhajt-Örülök, hogy egymásra találtatok és, hogy ennyire...de gondolkozz!
-Én szeretném megkérni a kezét...-mosolygok halványan-Ezzel is biztos pontot adva magamnak és neki...értsd meg az én szemszögemből is...és még nem házasodnánk össze csak majd szép lassan, de addig sem rejteném el az érzelmeim-Kihyun gondterhelten vizslat majd csak megveregeti a vállam
-Jó...ha neked ennyit jelent egy kis ezüst gyűrű...-forgatja a szemét mosolyogva-Nem bánom.De...-hajol közelebb komoran-Hivatalos leszek az esküvőre.-ennyi kellett ahoz hogy elsirjam magam, igen férfiasságom most félre tettem és gyerekkori barátomat szoros ölelésbe vontam amit nevetve viszonoz
-Persze hogy az vagy idióta!!!-ütöm meg a hátát nevetve és könny áztatta szemmel
-Hé!!Nem én akarom megkérni a barátnőm kezét!Szóval ki is az idióta?!!-tol el és mérgesen néz rám de hamar elnevetjük magunkat-Kiváncsi vagyok hogy igent mond...-morfondírozik
-Ne idegelj ennél is jobban!!!-fújom ki stresszesen a bent tartott levegőmet
-Jojo!Nyugi!!!Maradj higgadt!-mosolyog szélesen-Mikor akarod véghez vinni az akciót?-vonja fel a szemöldökét
-Nem tudom...-gondolkodom el egy pillanatra-Ezen a héten van a koncertünk ugye?-mire bólint
-Igen, de mégis miért kérd...aaaaaa!!!!Szóval mindenki szeme láttára kéred meg a kezét?!!!Te aztán nem vagy semmi...-röhög fel
-Hajrá!Mi melletted leszünk!-jelenik meg Minhyuk
-Melletted leszünk és nem hagyjuk hogy kirúgjon!-csapódik mellénk Jooheon
-Ez mind kedves gesztus, de nem akarok nektek rosszat.Nélkülem is mehet tovább a Monsta X higyjétek el.-nem akarom, hogy miattam menjen tönkre az életük, hisz rengeteget küzdött itt mindneki és egytől egyig tehetségesek
-Ilyet ne is mondj!!Nem is hallottam meg!!!-fogja be a fülét a legfiatalabb és elkezd dalolászni-Ha te nem leszel, akkor Monsta X sem lesz!
-Egyetértek!Itt mindenki fontos szóval vagy együtt vagy sehogy!-bólogat Shownu
-Köszönöm srácok!-motyogom meghatottan és egy csoportos ölelésbe vonjuk egymást

Ma van a nagy nap...el sem hiszem!HaYunnak alig bírtam tartani a számat, amit ő is gyanúsnak talált, de hál istennek kihúztam magam midnig, így remélhetőleg nem sejt semmit.Az adrenalin csak úgy dolgozik bennem, amikor eszembe jut a zsebemben megbújó kis doboz, amiben egy gyönyörű ezüst gyűrű lapul a lány számára.
-Kezdés pár perc múlva srácok!-üvölti be a menedzserünk
-Izgulsz?-pillant rám Hyungwon, akit most sminkeltek ki
-Szerinted??-válaszolja meg helyettem nevetve Jooheon
-Nyugi!Nem szülni fogsz csak megkéred a szerelmed kezét!-paskolja meg a vállam Kihyun
-Csak...-motyogom idegesen
-Melletted leszünk szóval semmi para!-mosolyog szélesen Minhyuk
-Kezdés!!!-szólal meg újra a menedzser, mire kisétálunk a sötét színpadra, így rögtön fel kapcsolódnak a villogó fények és hangos sikoly veszi kezdetét
-Sziasztok Monbebék!!!-ordítja IM, mire csak egy hangos sikolyt kapunk viszonzásul amin csak mosolygok
-Hogy vagytok?!-veszi át a szót a leader mire minden felől érkeznek a pozitív válaszok-Ennek örülünk!Mielőtt elkezdenénk a koncertet átadnám a szót Wonhonak...-pillant rám mire remegve emelem kiszáradt ajkaimhoz a mikrofont és teljes csend telepszik a nagy teremben
-Nagyon szeretlek titeket Monbebék csak úgy mint egy bizonyos lányt az életemben, akivel döcögősen indult a kapcsolatunk, de végre sikerült egyenesbe jönnünk, de utálom magam amiatt, hogy megbántottam...-pillantok a fekete függöny takarásában a megszeppent lányra-Fáj, hogy nem tudom boldoggá tenni, de ő mégis mosolyogva vár rám és akár egész éjszaka virrasztva vár rám, hogy haza érjek hozzá.Kimondhatatlanul szeretem és örülök annak, hogy aznap belémjött...-mosolyodom el az emlékre-Szeretnék egy biztos pontot adni neki...nekünk...-fordulok most teljes testtel a lány felé akinek arcán megcsillanak a fényes könny cseppek-Sajnálom, hogy fájdalmat okoztam neked, de igyekszem törleszteni ezeket, ígérem...-HaYunt Karolin előlre tolja mosolyogva, mire az illető csak megszeppentem pillantgat hol rám, hol barátnőjére, de én elindulok felé és beljeb húzom a színpad közepére-Nagyon szeretlek...-nézek gyönyörű kék csillogó szemeibe mire csak ő halvány elmosolyodik és el suttog egy szeretleket-Ne pártoljatok el ezek után Monbebék a Monsta X-től, ami egy taggal ugyan csökkeni fog, de marad hat tehetséges és eszméletlen tag, akiket szeressetek!Néhanyan biztosan tudjátok, milyen, ha elkell rejteni az érzelmeinket, de én most felfedem és nem hátrálok előle...HaYun...-fogom meg a kezeit-Tudom egy hegyi beszédre sikeredett ez, de nem köntörfalazok tovább.Szeretlek és remélem ezek után nem hagysz el...de...-térdelek le, mire szája elé kapja apró kezét amit épp nem fogok és szemeiből előtörnek a könnyei-Rettegek attól, hogy elveszítelek, így szeretnélek örökké magamhoz láncolni bármilyen önzően is hangzik.Pillanatok alatt loptad be magad a szívembe és nem szeretném ha távoznál onnan, így én lennék a legboldogabb ember, ha igent mondanál...-kiveszem zsebemből a kis dobozt és kinyitom majd a lányra nézek-Lennél a feleségem?-Kihyun a lány elé tartja a mikrofont, HaYun elveszi ajkaitól kezeit és letörli könny áztatta arcát és közel hajol a készülékhez amit feszülten várok és el tudnék ájulni, biztos vagyok benne, hogy már most levert a víz pedig még nem is táncoltam
-Igen!-ki kerekedett szemekkel nézek a lányra aki csak mosolyog és szorosan nyakam köré fonja karjait
-Mond hogy nem álom?!!-szorítom magamhoz zokogo testét és engem is a sírás kerülget
-Nem álom!!!!-ordítják vigyorogva a srácok
-Wonho!!HaYun!!!Wonho!!!HaYun!!!!-kántálják boldogan a Monbebék, mire végleg elkezdek sírni
-Gratulálok...-hallok meg egy mély hangot, ami az igazgatóhoz tartozik, így ijedten szorítom magamhoz a lányt és állok fel vele együtt-Nem kell aggódni!Nem töröm meg az örömöt!Szívből gratulálok nektek!Ne aggódjatok Monbebék!Nem hat tag lesz a Monsta X-ben...-pillant végig rajtunk-Hanem hét!-amint meghallottuk mit is mondott mindenki őrjöngött minket is beleértve-Támogassátok őket!Nektek meg fighting!-néz ránk majd mosolyogva levonul a színpadon
-Köszönjük!!!!-ordítja Shownu sírva, de mosolya olyan széles, hogy szemei nem is látszódnak
-Mit szólnátok, ha adnánk egy ütős koncertet a mi szeretett Monbebéinknek?!-kurjant Minhyuk a mikrofonba mire hangos üvöltés veszi kezdetét amire csak mosolyognom kellett
-Szeretlek!-hajolok le egy csókra HaYunhoz
-Én is téged Wonho!-szorít magához szorosan

Kiváncsi vagyok hogy fog alakulni a jövőm, de abban biztos vagyok, hogy keményen fogok dolgozni a Monbebék szeretetéért.Végre a világ legboldogabb emberének mondhatom magam.Mindennap nézem összekulcsolt gyűrűs kezeinket HaYunnal és mostmár bárhol, bármikor csenhetek el tőle egy mézédes csókot.Rájöttem arra, hogy mindenhez elég csak egy pillanat és a boldogsághoz is.

VÉGE

És elérkeztünk a végéhez😊El sem hiszem, hogy befejeztem egy könyvet és hogy idáig eljutottam.Köszönöm nektek a voteokat és megtekintéseket!💕Remélem tetszett ez a könyv.Köszönöm, hogy velem tartottatok😍🙏🏻Fura lesz, hogy most irok ide utoljára, de ne búsúljatok talán találkozunk egy másik könyvben😊💕Nem szeretném húzni és nem is tudok mást mondani, minthogy köszönök mindent🙏🏻😘

💖:_YU_97