Chào các bạn! Vì nhiều lý do từ nay Truyen2U chính thức đổi tên là Truyen247.Pro. Mong các bạn tiếp tục ủng hộ truy cập tên miền mới này nhé! Mãi yêu... ♥

|25.rész|

-Szia JiHye...-integetek a lánynak, amint meglátom a megbeszélt helyen
-Nem hittem volna, hogy el jössz!-viszonozza a gesztusom és szoros ölelésbe von, amin meglepődök, de fázis késéssel viszonzom
-Közel van a hely?-kérdezem mikor kiszabadultam szoros karjai közül
-Pár perc séta innen.-biccent-Nem vészes...-von vállat
-Akkor mehetünk szerintem!-indulunk meg a megfelelő irányba

Útközben sokat beszélünk, sőt be sem áll a szánk.Sosem gondoltam volna, hogy egyszer JiHyevel fogok ilyen gondtalanul beszélgetni.

Meg érkezve a célpontunkhoz meglepődtem, hisz valami puccos helyre gondoltam, hisz még is JiHyeről van szó.De nagyot csalódtam, persze jó értelemben.
Egy aprócska kis kávézó volt előttünk, semmi drága, csili-vili bútorral, teljesen családias és hétköznapi volt, így külsőre elnyerte a tetszésem.

-Szia Minhyuk!-nyitja ki az ajtót a lány és hangosan köszön
A pult mögül egy Wonhoval talán egyidős srác kukkant felénk, majd aranyosan elkezd mosolyogni
-JiHye!!Rég láttalak!-érünk hozzá közelebb, a srácból árad a színtiszta boldogság, ami engem is mosolyra késztet-És a másik hölgy?-néz rám mosolygós szemeivel
-HaYun bemutatom neked Minhyukot, a családjáé a hely.-mutat be egymásnak, így meghajolok előtte egy aprót
-Örülök, hogy megismertelek HaYun!Foglaljatok helyet és mindjárt megyek!-hesseget minket az egyik asztal felé, majd eltűnik a pult mögött

Mikor kikaptuk a kért italainkat, nyugodtan kezdtünk el újra beszélgetni, amire rátett a lapátra a hely nyugodtsága is.
-Nagyon kipihent vagy ma, csak nem történt valami?-latolgatja szemöldökét huzogatva a lány
-Olyan nem történt nyugi!-nevetek fel, mire csak egy fancsali képet vág
-Nagyon szeret téged...nem akarlak elszomorítani, inkább érezd magad meg tisztelve, mert amelyik lánnyal együtt volt, azzal először mindig lefeküdt..., de te úgy látszik különleges vagy számára!-küld egy halvány mosolyt
-Gondolod?-fogom idegesen a pohárat-És mi van, ha nem is akar velem...
-HaYun, ilyenre ne is gondolj!!Hidd el!Nagyon szeret és azért nem feküdtetek le, tuti eljön az ideje annak is!-kacsint, mire csak aprót bólintok és belekortyolok az innivalómba

-Ezt nem mondod komolyan?!!-azt hittem kiesik a kezéből a csésze, témát váltottunk, hisz számomra eléggé kínos volt, így ezt megérezte gondolom és rögtön faggatni kezdett, mígnem elmondtam, hogy lehet összeköltözünk
-Ömm...de...-mondom zavartan
-Azta....-dől hátra a székében-Nem cécozik..., de Uristen!!!!!-sikit fel, mire mindenki felénk fordul
-Nyugi!!!-csititom le a lányt sikertelenül
-Mi lesz itt még?!!!Megkéri a kezed Uristen!!!-sikkant újra
-Azért az szerintem messze van még...-nevetek fel
-Honnan tudod?!-vonja fel a szemöldökét mindentudóan
-JiHye...eléggé fiatal vagyok és ezt Wonho is tudja.-kortyolok egy utolsót a finom löttyből
-Hmm...-néz rám sunyin
-JiHye!-csattanok fel nevetve, de el is hallgatok a sok tekintettől
-Mehetünk?!-pattan fel energikusan a lány, így követve őt indulunk meg fizetni

-Haza találtál?-nevet anya, amikor kinyitottam az ajtót
-Anya...-eresztek el egy halk nevetést
-Hogy halad a lakás keresés?-kérdezi, miközben nézi a kedvenc sorozatát
-Hmm egész jól...-huppanok le mellé
-A pénz nem baj kincsem jó?Ha szeretnétek...-kezdi, de nem hagyom befejezni
-Anya...megoldjuk rendben?-mosolygok rá biztatóan
-Hogy nőhettek fel ilyen gyorsan?!-sóhajt drámaian
-Ez már csak így megy...-vonok vállat nevetve
-Egy bizonyos Yongguk doktor téged keresett...-szontyolodik el, mire a levegő is megállt bennem-Mondhattad volna HaYun...borzalmas anya vagyok!Istenem!-temeti arcát kezeibe
-Nem vagy az...kérlek nyugodj meg.-simitok reszkető hátára
-Meddig jársz még hozzá?-kérdezi szipogva
-Nem tudom..., de egyre jobban érzem magam.-mosolygok zavartan
-Ha elfogadsz egy anyai tanácsot, akkor én, azt mondanám, hogy ő csak egy löketet adott és a többit már Wonhonak köszönheted...-törli meg a szemét, bizonytalanul bólintok és tényleg elgondolkodom, amit mondott, egy ölelés után elindulok a szobámba, hogy visszahívjam a férfit

-Szia HaYun!-köszön bele boldogan
-Szia, hogy hogy hívtál?Történt valami?-huppanok le ágyamra
-Gondolkodtam...és lenne hozzád egy kérdésem.-komolyodik el, ezzel a viselkedésével mindig a gyomorgörcsöt rám hozva, lehet ez valami orvosi cucc, vagy fene tudja
-Igen...?-kérdezem számat harapdálva
-Szeretsz táncolni nem?-kérdezi, mire gondolkodás nélkül vágtam rá a választ
-Igen, neked hála sokkal felszabadultabb vagyok, de mégis miért...-kezdek bele, ha nem vág közbe
-Nagy megterhelés lenne neked az iskola váltás?Beszéltem édesanyukáddal is erről és ő megadja neked a szabad utat, hisz mégis csak a te jövődről van szó.-a levegő is megáll körülöttem és testemben, csak meredten bámulok magam elé-HaYun...ezt nem muszáj, de gondolj a jövődre.Eltudnád magad képzelni divattervezőként?-térít észhez mély hangjával-Vagy inkább háttér táncosként?
-Fel sem vennének...-szólalok meg
-Ha nem próbálod meg sosem tudjuk meg.-érvel jogosan, de képtelen vagyok felfogni ezt az egészet, de mégis lehetőség, amit megkéne ragadni-Nem kell rögtön választ adni, beszéld meg Wonhoval biztos vagyok benne, hogy ő segít a döntésben.-hangja most lágyabb, így csak sóhajtok egyet, ezzel is nyugtatva magam
-Rendben...-remegnek kezeim, majd egy köszönés után bontjuk a vonalat

Talán pár percig ülhettem az ágyamon, mikor elhatároztam, hogy beszélek Wonhoval, így határozott léptekkel indulok meg a szembe lévő házhoz, de kellett megint egy mély levegőt vegyek, hogy ez ne szálljon el.
-HaYun...baj van?-kérdezi az ajtóban lévő barátom
-Beszélnünk kell...-modnom, mire értetlenül, de beenged
-Megrémisztessz!Mi történt?-áll meg velem szemben
-Ülembe hullott egy lehetőség, lehet nem fog sikerülni, de...nem tudom magam elképzelni a ruha iparban.-nézek sötét szemeibe, amit néhány kósza kék tincs eltakar
-Azt hittem szakítani akarsz velem...-teszi kezét mellkasára-Sulit akarsz váltani?-bólintok egyet, mire megölel-Ez a te jövőd Jagiya, amit te alakítasz, de én itt leszek melletted és támogatlak, mint a párod.Jó?-puszil hajamba

Megszólalni sem tudok, csak bólogatok mellkasába és közelebb bújok hozzá.
-Akkor felhívok valakit...-csak erre volt szükségem és már hívtam is fel Yonggukot
-Igen?-szólal bele, de van egy olyan sejtésem, hogy tudta, hogy hívni fogom
-Mikor kezdhetnek az új suliban?-kérdezem közben Wonhot nézem, aki szemrebbenés nélkül tartja a szemkontaktust
-Akár, már következő héten, ha elintézitek a papírt.-hangjában örömöt fedezek fel, ami megnyugtat, hisz lát bennem valamit
-Rendben, köszönöm még egyszer!-hálálkodom neki, hisz tényleg rengeteget köszönhetek neki
-Csak annyit mondok, hogy fighting HaYun...és ne feledd az a srác melletted lesz!-utal Wonhora
-Tudom...-mosolygok páromra, aki viszonozza és közelebb jön

-Na?-kérdezi izgatottan, miután letettem a telefont a fülemtől
-Következő héten...-még mindig el sem hiszem, de tudom a neheze még hátra van, hisz az is benne van a pakliban, hogy nem vesznek fel
-Az én Jagiiiimmm!!!-ordít fel hangosan és boldogságát nem is leplezve ölel meg szorosan, amit nevetve fogadok-Ha már itt tartunk...el kellene valamit mondanom...-suttogja, így érdeklődve nézek rá-Lehet nekem is van ilyen lehetőségem...vagyis Kihyunnak is.-néz rám bűnbánóan, mint egy kis kutya, aki valami rosszat csinált
-Milyen lehetőség?-kérdezem, de izgatottságom és kiváncsiságom nem leplezem előtte
-Elindult egy meghallgatás az egyik kiadónál, ahol velem egykorú srácokat toboroznak, hogy idolok legyenek...és...Kihyunnal csak viccből beneveztünk, de úgy tűnik érdekeljük őket és...-tördeli ujjait, de nyakába vetem magam
-Wonho, hát ez szuper!!!Gratulálok!!!!-szorítom szegényt, csodálkozom, hogy nem fojtottam meg
-Nem haragszol akkor?-lepődik meg, mire értetlenül nézek rá
-Miért haragudnék butus?!!-rázom a fejem nevetve
-Mert nem, így terveztük ezt az egészet és lehet kevesebbet lehetünk együtt, ha gyakornok leszek...-látom, hogy rosszul érzi magát emiatt
-Mérhetetlenül boldog vagyok és büszke rád.-simitok arcára-Bár sosem hallottalak énekelni...-gondolkodom el, mire végre felnevet
-Hihetetlen vagy Jagi!!!-puszil meg
-De hát tényleg!!!-mondom nevetve, mert nem hagyja abba, sőt egyre több puszival halmoz el




Sziasztok😊Remélem elnyeri a tetszésetek a mai rész^^Tudom kicsit latymatag lett meg rövid, de remélem elfogadható😊További szép hétvégét mindnekinek!Fighting❤️És jó ovasást!💕

💖:_YU_97

Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro