|HaYun szemszöge|
Csak a bőröndjeink monoton zaját hallom és a reptér halk nyüzsgését.Tornacipőbe bújtatott lábam pásztázom és néha-néha anya szoknyáját ahogy fellebben miközben lép.Hirtelen megállunk, de én üveges tekintettel továbbra is a földet nézem.Úgy nézhettem ki, mint egy szobor akit ezer éve alkottak, így az idő múlásával egyre több hiba keletkezett rajta.
-Mégis mit keresel itt?-hallom meg fennhangon anyukám hangját
-HwaEun,ez nem te vagy!Nézd meg mit csinálsz...ne tedd ezt.Kérlek!-egyből felkapom a fejem a férfi hangra és szembe találom magam apával ahogy anya vállát fogja és próbál hatni rá
-ChungDae, menj arrébb és hagyj minket békén.-húzza hátra a vállát, így apa keze erőtlenül hullott le teste mellé
-Miért csinálod ezt?!Ne csak magadra gondolj, hanem a gyerekekre is, már nem óvodások akiknek fogni kell a kezüket folyamatosan.Ne tegyél olyat amit később megbánsz...-keresi a szemkontaktust ,de anya csak idegesen fogja a bőröndjét és fejét oldalra fordítja hogy véletlenül se nézzen apára
-És te mondod hogy ne tegyünk olyat amit meg bánunk?!-nevet hitetlenkedve anya és beletúr hajába-Felejtsük el egymást te is éld boldogan az életed a kis titkárnőddel.Most pedig engedj minket mert lekéssük a gépet.-kel ki magából teljesen-Nekünk is jobb lesz így...-suttogja a végét
-Tessék?!-eszmélek fel és ellépek az öcsém mellől akivel eddig csöndben és megszeppenten néztük az eseményeket-Apa és a titkárnő?!Jobb lesz nekünk így?!!Minden ezért van?!Minden??!!!!-emelem fel a hangom de az megremeg
-Kincsem nyugodj meg...Látod Dae?!Mit tettél?!-mered apára szemrehányóan
-Nem-nem!!!!!Mind ketten hibásak vagytok!Elég!!-folynak a könnyeim tehetetlenül
-Kincsem...-szeppen meg anya és apa
-Hagyjatok kérlek...-hátrálok kezeik elől és futásnak eredek
-HaYun!!!-ordítják át a repteret, de lábam egyre jobban szedem és meg sem állok a legmesszebb levő padig, ahol összegörnyedve engedem útjára az érzéseim

|HwaEun szemszöge|
-Miért hagytad elmenni?!!-kérdezi mérgesen Dae de én csak nézem ahogy a lányom összetörve rohan el
-Dae...én ezt nem akarom...fejezzük be ezt az egészet...-fordulok felé könnyes szemmel
-Tessék?!-illetődik be
-Igen lehet meg fogom bánni az egészet, de...-sóhajtok mélyet-Túlságosan szeretlek és képtelen vagyok másik nővel látni...önzőség?igen, bolondság?teljesmértékbe.-nézek a szemébe amikben azonnal beleszerettem
-Én is szeretlek...-suttogja
-Dae...ne nehezítsd meg ezt kérlek!Így is nehéz volt nekem elhatározni, hogy itthagyjalak.Én azt is elnéztem volna hogy azzal a nővel vagy mert legalább a közeledben maradhattam volna , de rájöttem hogy ez helytelen és a gyerekeknek mekkora trauma lenne...-fejtem ki az érzéseim
-Én egy akkora nagy bolond vagyok...-temeti tenyerébe tökéletes arcát
-Mindketten azok vagyunk...-suttogom
-Nem!!Azt hittem már nem szeretsz...sosem beszélsz az érzéseidről.És én...hülye voltam...hiányzott az érintésed és a csókjaid...Bocsáss meg ennek az idiótának!-gyűlnek meg könnyel szemei mire azt sem tudom mit mondjak teljes shookban nézek rá
-Istenem...-szólal meg fiam a csendet megtörve-Apa szeret téged anya, és te is szereted apát!Csak félre értés volt mindent!!!Béküljetek ki és felejtsük el ezt az egészet!!Keressük meg HaYunt és menjünk már innen mert zavar a sok ember tekintete és tonhal szag ami fene tudja honnan jön!!-rázza a fejét

Férjemre nézek akinek csillog a tekintete és apró mosolyra húzza ajkait.
-Idióta!!!-sirok nevetve
-Szeretlek...-húz magához egy csókra amibe beleremeg az egész lábam hisz olyan rég éreztem már ezt az érzést
-Maguk HaYun szülei?!-jön egy lány lihegve felénk
-Igen...miben segíthetünk?-lepődök meg és megérzek egy meleg tenyeret oldalamon amire csak elmosolyodom
-Hol van HaYun?-kérdezi kapkodva a levegőt
-Arra futott...-mutatja fiam mire a lány meghajolva elindul arra

|HaYun szemszöge|
-Uristen HaYun!!!!-ráz valaki mire szipogva nézek fel és megdörzsölve szemeim
-JiHye?-lepődök meg mikor ki tisztult a látásom és a lánnyal találom magam szembe
-Végre hogy megtaláltalak téged!!-sóhajt mélyet-Gyere velem gyorsan!!!-rángat fel
-Mi...?!JiHye...Miért?!Haho...-rohan így maga után vonszol amit megszeppenve és értetlenül reagálok le
-Csak kövess!!!-ordít rohanás közben
-Ömm...oké...-mintha tudnék mást csinálni

Hirtelen elengedem kezeit és tágra nyílt szemekkel nézek előlre.
-Wonho...?-párom sírva borul Kihyun vállára és teljesen összetört

Sosem láttam még ilyennek és teljesen ledöbbenek.Kezeim meg remegnek ahogy egyre jobban sír.JiHye valamit mond neki és felemeli a fejét így találkozok kisírt tekintetével ami szívemig hatolt.

Wonho lassú léptekkel indul meg felém félre lökve mindenkit majd lépteit gyorsítja, mígnem elém ér és remegve megsimitja arcom.
-HaYun...te vagy az??-indul meg arcán egy fénylő könnycsepp-Nem mentél el...-ereszt el egy mosolyt de könnyei megindulnak így nekem is nyelnem kell egyet
-Nem...itt vagyok...sosem hagylak el...bármennyire is vagyok idegesítő, félénk...-vigyorgok miközben ő letörli könnyeim
-Ne mondj ilyet...-puszil homlokomra mire megnyugodva bújok hozzá közelebb de ő eltol magától
-Valami van a szádon...-mondja mire oda kapom a kezem, eltolja onnan azt és megcsókol

Behunyt szemekkel élvezem édes tettét.Tüdőmben már csak a boldogság van ami felcseréli a levegőt.
-Jagiyám...-húz közelebb a csókunk közben
-Nem akarom megzavarni őket!-hallok meg egy nagy csattanást így elválunk és nézem ahogy családom és barátom vitáznak, észre sem veszik hogy rájuk nézünk
-Auuu!Ez fájt...-artikulál Kihyun
-Olyan édesek!!-mosolyog anya apára
Amit értetlenül nézek.
-Khmm...-szólal meg az öcsém-Szerintem már mindegy...-teszi karba kezeit
Így mindenki ránk néz.
Kínos csend áll be közénk amit apa torok köszörülése szakít félbe.
-Akkor...megoldódott minden?-kérdezi felénken
-Ezt én is szeretném tudni...-nézek anyára és apára
-Hidd el szerintem minden rendben van...-mondja az öcsém egy fél mosoly kíséretében
-Wonho drágám veled midnen rendben van?A szemed...-aggódik anya mire barátom belebújik a nyakhajlatomba
-Mi lenne ha inkább haza mennénk?-simogatom puha kezeit amik körbe ölelnek
-Haza?-néz rám értetlenül mindenki
-Kicsim ti inkább menjetek Wonhohoz ha már elrángattalak titeket múltkor...amit Sajnálok...-mosolyog keserűen anya mire csak eleresztek egy apró mosolyt
-De védekezzetek!!-fenyít meg minket apa
-Apaaaa!!Jesszus!!!-temetem az arcom tenyereimbe
Wonho csak aprót kuncog a nyakamba.Mire szerintem olyan színem lehetett mint egy paradicsomnak.
-Menjünk.-nevet JiHye így elindulunk ki erről a borzalmas helyről

Wonho ülében ülve nézünk ki a nagy ablakán a zöld fűre.
-Hmm...-morog hátamba és beledörgöli buksiját amit nevetve fogadok
-Hülyének gondolnál ha megkérnélek arra hogy ha betöltöd a tizenheted minden reggel mellettem ébredj?-fordít maga felé mire pislogok párat meglepődöttségemben
-Most...-kezdem megilletődve-Azt szeretnéd hogy össze költözzünk?
-Igen...tudom fiatal vagy nagyon de szeretném minden másodpercet veled tölteni és kiélvezni az életet.-suttogja közel hozzám
-Én is szeretném minden időmet veled tölteni...-pirulok el zavaromban
-Ennek örülök...-ad nevetve egy puszit a homlokomra mire lehunyom pilláim

Sziasztok😊Íme itt az új rész❤️Remélem elnyeri a tetszésetek és várom hozzászolásaitokat is^^Tudom elég lapos lett és borzalmas, de ha szeretnétek újra irom😕🙏🏻Köszönöm szépen a 100+voteot😍😱💖🙏🏻El sem hiszem!!Köszönöm😊🙏🏻További szép hétvégét és kitartást a sulihoz!Fighting!🙌🏻😘

💖:_YU_97