|21.rész|
-És most be rakjuk a mikróba és várunk...-cselekszik majd én a konyhapultnak dőlve nézem,talán kicsit el is bambulhattam mert már csak a lágy puszira eszmélek fel, ami a homlokomat éri-Vagy nagyon éhes itt valaki vagy elbambultál...-böki meg orrom mire csak eleresztek egy mosolyt
-Hmm a második...de a hasam meg az elsőt mondja...így nehéz a döntés!-nézek rá mire elneveti magát
-Mindjárt kész lesz...-mondja mosolyogva majd mintha megállt volna az idő körülöttünk, mert egyikünk sem szólt a másikhoz és tekintetünk összekapcsolódott, mellkasunk mintha egyre csak közelebb lett volna és már éreztem szíve ritmusát.
Ajkainkat pár centi választotta el egymástól és éreztem hogy itt valami más is van...a gyomrom a szokásosnál is jobban összeszorult és ismeretlen érzés kerített hatalmába...valami megmagyarázhatatlan.
Wonho óvatosan tette meleg tenyerét tarkómra és húzott közelebb magához mikor is megszólalt a mikro így ijedten röppentünk szét a hirtelen zajra ami betöltötte a kellemes csendet.
Én zavartan fontam össze karjaim magam előtt és néztem zoknim míg Wonho felől csak pár morgást hallottam.
-Kész van...-mondja morogva
-Hm...-hümmögöm hogy tudomásul vettem-Jól néz ki!-mosolygok és elterelem a gondolataim a fura érzésről és inkább a finomságra terelem a figyelmem, így leülök a bárszékre
-Egyszerű...semmi bonyolult nincs benne.-nevet és meg vakarja a tarkóját zavartan, de helyet foglal velem szemben
-Egyszerű de nagyszerű...-mondom és már bele is merítettem kanalam a vaníliás édességbe
-Ha te így gondolod...-mosolyog szélesen
-Hmmm...-izlelgetem majd megállok tettemben-Wonho...-nézek rá döbbenten mire kitágult pupillával áll fel ülő helyzetéből-Ez isteniiiii!!-ujjongok mire egy akkorát sóhajt hogy a földön terül ki
-Mit csinálsz?-nézek le rá miközben nagyban majszolok
-Azt hittem elrontottam valamit...aaaahjjj!!Jagiiii!!!!-temeti az arcát tenyerébe
-Nem rontottál el semmit sőt!Miért rontanád el?Nem értem...-ráncolom szemöldököm
-Mert...hagyjuk hagyjuk!!-tápászkodik fel és hátulról megölel, majd fejét vállamra helyezi
-Hiányzik a szőke hajad...-borzolom meg sötét fürtjeit
-Igen?A sötét hajam nem tetszik?-biggyeszti le száját mire aprót megcsóválom a fejem
-Nem azt mondom hogy nem áll jól mert akkor hazudnék, de azt nem titkolom hogy nekem a szőke volt a kedvencem...-morfondírozok miközben tartom egyik kezemben a kanalat
-Hmm...-mondja majd mikor oda nézek a kanalam már üres
-Yá!!!-döbbenek le-Wonhoooo!!A pudingom...-nézem a kanalat, majd a párom
-Én még nem is ettem!!-háborog de közben mosolyog
-Joooo bocsánat...igazad van...-ölelem meg és bújok mellkasába amit nevetve fogad-Na akkor ideje enned a remekművedből!!!-csillannak fel szemeim és egyik kezembe veszem a kis tálat a másikba a kanalat
-Mire készülsz?-vonja fel egyik szemöldökét kérdőn
-Mondjuk adok enni?Te mondtad hogy nem ettél még...-billentem oldalra a fejem és nyújtom a kanalat felé, hezitál egy kicsit de megeszi igy arcomra egy elégedett vigyor ül ki
-Istenem de aranyosaaaaak!!!-hallok meg egy női hangot mire majdnem leesek a székről ha Wonho nem kap el
-Szívem...mondtam hogy csak menjünk fel az emeletre...-jelenik meg a látótérben Wonho apukája aki fejrázva néz feleségére
-De hát olyan édesek!!!Mondtam én hogy össze jönnek valamikor!!!-teszi csípőre a kezeit
-Szívem...mint ahogy te is látod megzavartuk őket szóval mi lenne ha mi mennénk aludni és őket hagynánk ki bontakozni...-győzködi Taeyang HyoRint
Már szólalt volna meg mikor egy ajtó csapódás hangja teríti be az egész teret így mind oda nézünk.
-HaYun...-néz rám anya és ismeretlen érzelmek szelik át arcát
-Anya?-lepődök meg-Te?Mit keresel itt?Törtent valami?-érdeklődöm
-Beszélhetnénk négyszemközt?-mondja monoton mire idegesen szorítom Wonho kezeit aki a derekam fogja
-Persze...-suttogom így egy pillantást vetek a fiúra aki aggódva néz rám, szülei előtt meghajolok akik még mindig le vannak sokkolodva a történtek miatt, haladok anya felé
Anya ki terelget majd meg sem állunk a házunkig, de a kertnél tovább nem megyünk.
-Ha az a baj hogy nem szóltam hogy ott alszom Wonhonál akkor sajnálom...kérlek..bocs...-kezdek mentegetőzni de közbe szakít
-Elköltözünk!-mondja ki kíméletlenül semmi érzelemmel a hangján
-Tessék?!Anya...mi folyik itt?!Miért?!-értetlenül és annál stresszesebben kérdezem hátha rosszul hallottam
-Pakolj.Reggel indulunk.-indul meg be az ajtón mikor megragadom a csuklóját de hátra sem néz rám
-Miért?!Anya...miért?!-erednek meg a könnyeim-Azért mert Wonhoval vagyok?-remeg meg a hangom
-Nem.Készülödj korán kelünk.-tépi ki szorításomból kezeit
Én csak nézem a becsukódó ajtót és könny áztatta tekintettel rogyok a fűbe.
Nem tudom mi folyik itt és a tehetetlenség érzése csak szorít és nem kimél.
Mikor már minden sínen volt...
-HaYun...-hallok meg egy halk hangot mire felkapom a fejem és letörlöm a könnyeim hogy lássak de nem nagyon segít-Itt fönt!!!-erősödik a hang így meglátom az öcsém az ablakban-Gyere fel!-csukja be a nagy üveg lapot és se szó se beszed össze szedem magam a földről és hangtalanul szedem a lépcső fokokat majd szó szerint be rontok az ajtón és az öcsém karjaiba tör rám a sírás
-Semmi baj HaYun...minden rendben lesz...-simogat óvatosan hisz nem szokásunk egymást ölelgeti
-Mi történik itt?Mi ez a hirtelen bejelentés?-szipogok rá nézve mikor már eléggé be vizesítettem a pólóját
-Gőzöm sincs de én biztos nem megyek sehova!És te sem!Itt maradsz Wonhoval együtt és boldog éltek míg meg nem haltok vagy nem tudom milyen lányos dolgot mondjak ilyen hirtelen!-darálja le
-Mi a terved?-kérdezem miközben nézem ahogy fel alá járkál
-Van néhány...-ül le ágyára és össze fonja ujjait-Dacolunk anyával vagy elszökünk...-von vállat
-Egyik sem túl kecsegtető...sem logikus...-szipogok
-Vagy elfogadjuk és megyünk Amerikába...-grimaszol mire nekem is hasonló reakcióval viszonoztam a tervet-Akkor?-néz rám értetlenül
-Én először az okot akarom tudni...csak így hirtelen az egész család ki Amerikába és itt hagyni mindent...ez annyira nem logikus...nem anyára vall az ilyen...-morfondírozok
-Apa nincs itthon vagyis nem láttam az autóját...lehet ő későn ér haza és akkor pakol...-dől el az ágyon
-Várj...akkor engem miért rángatott el ha apa is reggel fog pakolni hisz későn ér haza...-eszmélek fel és még jobban ráncolom a homlokom
-Nem tudom...ahhh...miért ilyen bonyolult??!!-szenved és ekkor megszólal a telefonom amin Wonho neve villog
-Ne vedd fel!!!-pattan fel az öcsém
-Miért?!-nézek rá dühösen
-Bele akarod rángatni ebbe az egészen?!-érvel
-Nem...de a barátom akitől pár perce elrángattak csak úgy és szerintem joga van tudni...-nézek szemeibe morcosan
-Te döntésed...-von vállat lezserül így bennem egy kisebb szorongást hagyva
Viaskodok magammal de mikor eldöntöttem nagy nehezen, hogy felveszem pont akkor merült le a telefonom.
-Nem!!!Ezt nem hiszem el!!-dobom messzire a telefonom-Beszélnem kell vele!!-pattanok fel és rohanok le a bejárati ajtóhoz
-HaYun várj!!!-jön utánam az öcsém
Idegesen ragadom meg a kilincset amit bármennyire is forgatok, nem nyílik ki.
-Miért van zárva??!!-dörömbölök az ajtón-Mi folyik itt??!!-sírom el magam és magamhoz húzva lábaim temetem bele arcom
Huuu Noss itt lenne a rész tudom a vége nem a legboldogabb de higyjétek el mindennek eljön az ideje😉😌Remélem azért tetszett😊És uram isten még egyszer köszönöm az 1K!!El sem hiszem a mai napig sem😅❤️Tényleg eszméletlenek vagytok!!Köszönöm köszönöm!!Nem lehetek elég hálás nektek és a voteoknak na meg a kommenteknek😊🙏🏻A továbbiakban is igyekezni fogok és még jobb részekkel előállni, nem szeretnék csalódást okozni nektek!💖További gyönyörű napot és fighting mindenkinek🙌🏻💕
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A végére meg egy kihívás amit nagyon szépen köszönök MinZsani -nak🙏🏻💕
1.)Nagyrészt kpopot
2.)Huuuu rengeteg van😅De most jelenleg a Rich man poor woman c.dorama amiben az Exo Suhoja szerepel és imádtam😊mindenkinek ajánlom^^
3.)Nincs nagyon kedvenc filmem🤔
4.)Akció
5.)Hmm elmegy😅
6.)Mert azt valamennyire értem meg érdekesebb számomra mint a fizika vagy a kémia😂
7.)Wp-n: Szolga c.könyv amit VictoriaStyles9707 ír, nagyon megszerettem és mindig izgatottan várom a folytatásokat😊🙏🏻
8.)Huuu rengeteget😅4 órát biztos
9.)Na azt keveset😕5 órát😖
10.)Jelenleg kettőt🤔Angolt és koreait^^
Kihívottak:
WritingbyAnki
Hopeworld16
NMikóettMici
lovedogsandwolves
Mochiintheair
💖:_YU_97
Bạn đang đọc truyện trên: Truyen247.Pro