|HaYun szemszöge|
Csak néztem az önfeledt társaságot ahogy táncolnak és karaokeznak.Mosolyogtam a sötét hajú fiún ahogy néha felém kacsintott amire arcom pírben úszott.
-Aaaa...a fiatal szerelem...-huppan le mellém egy félig ki gombolt ingű Jiyong mire rá nézek-Nem láttam még Wonhot ilyennek...-nevet előlre nézve a társaságra-A tekintetével megöl mindenkit...-nevet és fejével az említett felé bök akinek szemei tűzben forranak és úgy néz az idősebbre-Birtokló...-nevet fejrázva-Őszintén örülök hogy te vagy neki a nagy ő...-néz rám most először a beszélgetésünk óta
-Én is örülök hogy van nekem...-tűrők el egy timcset fülem mögé
-Aranyos...-kuncog a mellettem ülő mikor egy kart érzek a vállamon így ránézek barátomra ahogy gyilkos tekintettel néz a férfira
-Hmmm...jó ez a zene...na én megyek akkor...-mosolyog majd feláll és odamegy a bandájához
Wonho közelebb hajol a fülemhez és bele suttog így kiráz a hideg.
-Szeretlek...-érzem meg meleg leheletét
-É...én is...-mondom zavartan de meg sem merek mozdulni
-Az enyém vagy senki másé...-harapja meg a fülcimpám mire szívem hevesen kezd dobogni és nehezen veszem a levegőt-Hmmm...-morog férfiasan így akaratlanul is egy halk sóhajt kicsalva belőlem
Annyira meglepődtem magamon hogy szám elé rajtam a kezem.
-Ideje mennünk vagy nem lesz jó vége...vagyis még nem állnál rá készen...-húzza egy féloldalas mosolyra száját majd megfogja kezem és húz a kijárat felé
-Találkozunk még!-int a többieknek de választ már nem várja meg csak ront kifelé egészen az ajtóig ahol szó szerint belök a hátsó ülésre és felém kerekedik

Ajkaink szinte súrolják egymást.Izmai megfeszültek ahogy támaszkodott mellettem.
A levegő csak úgy izzott körülöttünk.Vártam a pillanatot hogy eljöjjön az a bizonyos áram ütés de helyette csak rikácsolás hangja csapta meg az idilli pillanatot.
-Te szent ég!!!!!Meg akarja erőszakolni az ifjú hölgyet!!Mit képzel maga???!-akad ki egy idős hölgy és lendítette a táskáját-Hogy nevelték magát!!!Szégyellje magát!!!-csapkod tovább mire a fiú csak védekezik és próbál magyarázkodni
-Hölgyem Hölgyem...-fogom meg karját-Nem akart meg erőszakolni...-mosolygok rá kedvesen
Táskája még mindig támadásra készen állt kezei között de a szemeit rám vezette.
-Aranyom ne védd meg az ilyen perverz állatokat!!!-mosolyog de azonban ez lehervad és barátomra egy szúrós pillantást vetett és megint harcba lendült volna ha nem állítom meg
Hoseok csukott szemmel várta a női táska fájdalmait ami hála nekem nem jött össze.
-Mi most mennénk!!-ragadom meg a párom karját aki megszeppenve néz rám
Elráncigálom az autóig ahol belököm a volán mögé és én beülök mellé az anyós ülésre
-Wonho...-csettintgetek szeme előtt mire rémülten néz körbe de már be letaposott a gázba

Megérkezve az ismerős utcába kiszállok a járműből és már indulnék az ajtóhoz mikor egy erős kéz vissza ránt.
-Csak így itt hagysz?-keresi a szemkontaktust de annyira zavarban vagyok hogy csak a cipőmet tudom nézni-Nézz rám kérlek...-mondja lágy hangon de így csak még jobban zavarban vagyok-Szeretlek...-mondja mire felkapom a fejem-Erre persze reagálsz...-nevet és szemei csak úgy mosolyognak-De igen szeretlek...ezt jegyezd meg!-böki meg orrával játékosan az enyémet
-Miért hozol folyton zavarba?-suttogom piros arccal
-Szeretlek.-mondja mire bólintok-Szeretlek szeretlek szeretlek!!!!!-bújik nyakhajlatomba és apró puszikkal lepi el a területet amitől én csak mosolygok
-Aludj veleeeeem kérlek!!-búgja
-Anya tuti benézne és folyton zargatna...-mondom sóhajtva hisz ismerem anyát
-Hmm...-morog durcásan
-Holnap úgyis suli...-simogatom izmos vállát
-Ezzel azt akarod mondani hogy ott aludjunk?-nevet
-Neeeeem!!-csapom meg játékosan
-Ez erőszak!!!-mosolyog szélesen és felkap majd meg pörget a tengelye körül így eleresztek egy apró sikolyt
Nevetve válunk el egymástól.
-Köszönöm ezt az egész napot!-mosolygok rá szélesen
-Én köszönöm!-biccent-Na menjél mielőtt anyukád faggatni kezd!-bök a fejével mire megfordulok-Aludj jól Jagiya!!!-üvölti mire megállok és szívem hevesen kezd verni
Szemeibe nézek amik csak úgy csillognak.
-Te is Oppa!-mondom ki a bűvös szót mire látom arcán a döbbenetet és a meghatódottságot
-Na jó én ezt nem bírom...-morog és öles léptekkel közelít felém majd egy szenvedélyes csókkal pecsételi meg ajkaim
-Mostmár mehetsz!-ad még egy apró puszit
-Szeretlek...-mondom ki a való igazságot
-Én is...-mosolyog ellágyulva
Integetve csukom be az ajtót és lecsúszok rajta.
Kezeim mellkasomra teszem hisz a szívem majd kiugrik a helyéről.
-Ömm minden oké?-hallom meg öcsém hangját mire azonnal felpattanok
-P...perszeeee!!!-mondom zavartan de gondolom nem vette be
-Tiszta vörös vagy...-méri fel a arcom
-Ömmmmmmm nekem most...most mennem kell szia!!!-sprintelek be a szobámba és mosolyogva érintem meg ajkaim amit az ő ajkai érintettek meg már a gondolatától is kiráz a hideg

Vajon mostmár minden jól fog menni?

Sziasztok itt lenne a kövi rész😊Igyekeztem hogy ne legyen valami borzalmas rész csak éppen betegség miatt lábadozom😕De nem akartam kihagyni egy részt sem szóval itt van😊nézzétek el nekem ha nem jó🙏🏻Ha felépülök lehet átírom😶Jó olvasást és további jó hétvégét!Pihizzetek❤️Fighting!!!💖🙌🏻

💖:_YU_97