Mintha megakadályozná őt az, hogy bezártam az ajtót.

Elérte a célját. Sikerült a küldetése, amiért idejött. Beleszerettem. Én hülye.

- Sutton, beszéljük meg, kérlek!

- Te magad mondtad, hogy meg foglak utálni. Felkészültél rá. Akkor miért ér ilyen váratlanul? Talán abban bíztál, hogy annyira beléd estem, hogy ez engem nem fog érdekelni, és úgy teszünk majd mintha minden rendben lenne? Mert akkor nagyon nagyot tévedtél.

- Csak szeretném, ha végighallgatnál.

- Csak tessék!

Úgy láttam meglepődött. Valószínűleg a vérig sértett, csalódott lányok már elküldték volna a francba, de én szeretném hallani a magyarázkodását.

- Igen, valóban az volt a legfőbb célom, hogy valaki belém szeressen. Akkor. Csak megláttalak, ahogy sétálsz fel az iskolába. Valami megfogott benned, és követtelek. Sokáig figyeltelek is. Mármint, csak mikor suliba mentél és onnan vissza. Soha nem a házból.

- És a képed a keretben?

- Azt én intéztem el. Csak egy hülyeség volt, hogy legyen valami magyarázatom az érkezésemre. Nézd, én nagyon sajnálom. Ha tehetném,  most azonnal visszacsinálnék mindent. Először úgy voltam vele, hogy mivel nincsenek barátaid, magányos vagy, könnyen manipulálható. Ugyanezt gondoltam az első pár hétben is. De mikor először megmosolyogtattalak, megváltozott minden. Már nem akartam, hogy szerelmes legyél belém, csak azt, hogy boldog légy. És már akkor utáltam magam, mivel tudtam, hogy meg foglak bántani vele. Hamarabb el kellett volna mondanom. De önző voltam, és csak magammal foglalkoztam.

Nem szóltam semmit, csak néztem rá.

- Nézd én nem kérem tőled, hogy bocsáss meg nekem, de szeretném, ha tudnád, hogy megbántam amit tettem. Sajnálom.

- Egy kérdésem van még.

Várakozóan méregetett.

- Ha tényleg úgy van, ahogy mondod, hogy már akkor utáltad magad amiért ezt csinálod velem, miért nem álltál le? Miért vártad meg míg jobban beléd esek?

- Már mondtam. Önző seggfej vagyok, és magamnak akartam jót.

Feltűnt, hogy eddig múlt időben beszélt arról, hogy mekkora barom, most pedig a jelenben mondja mindezt.

- Ilyenkor elgondolkodom, hogy vajon ilyen voltál mindig is? Mikor Kathy-vel együtt voltál is csak magaddal foglalkoztál?

- Tudom, hogy most becsapva érzed magad, de kérlek a barátnőmet hagyjuk.

Nem volt ilyen.

Eszembe jutott, mikor róla mesélt. Fogadni merek, hogy még mindig ugyanúgy szereti. Ő nem ilyen volt. Ettől függetlenül még mindig mérhetetlenül haragszom rá.

- Nos, köszönöm, hogy legalább most elmondtad nekem, tönkretéve ezzel a születésnapomat.

- Sajnálom.

- Kérlek most menj el.

- Sutton...

- Luke, menj el!

- Ne bántsd magad!

Megfordult és elsétált. Nem tudom ezt miért mondta. Tudja, hogy nem szoktam magamnak ártani. Mármint fizikailag. Öngyilkossághoz biztos nem fordulnék. A gyávák ölik meg magukat. Én pedig nem vagyok az.

Dühös vagyok rá. Nem csak azért, mert eddig várt vele, amíg ezt elmondja, hanem azért is, mert én voltam az az idióta, akit kiválasztott, hogy szívasson. Pedig ha visszagondolok elég sok mindenen mentünk keresztül. Sok mindent köszönhetek neki. Ha ő nincs, nem tudok elmenekülni apám elől, nem érettségizek le, nem találok állást, és nem lenne házam sem. Bár ez még édes kevés a megbocsátáshoz.

Úgy döntöttem megpróbálom őt kiverni a fejemből, bár ez nem lesz könnyű.

Szedtem magamnak a spagettiből, leültem az asztalhoz és megettem. Elmostam a mosatlanokat, majd leültem tévézni. Váltogattam a csatornákat, de semmi normális műsort nem találtam. Végül inkább megfürödtem és lefeküdtem aludni. Remélem a holnapot túlélem.

- Jó reggelt! - köszöntem Elliotnak, ahogy megpillantottam

- Jó reggelt! - köszöntött mosollyal az arcán

- Szóval, mivel kell kezdenem?

- Először még nem tehetlek be a pénztár mögé, úgyhogy addig a polcokat kell feltöltened áruval, esetleg felsöpörni, beárazni az árut. Nem nagy dolgok.

- Értem. - biccentettem majd megindultam a raktár felé - Itt van az az izé?

Elnevette magát.

- Attól függ mire gondolsz.

- Hát az az akármi.

Még mindig összezavarodottan méregetett.

- Ahj, az árazógép, vagy mi.

- Ha a kezdetektől a nevét mondod, talán értettem volna. - csóválta meg a fejét, majd a kezembe nyomta a tárgyat

- Kösz. - nyögtem ki

- Minden rendben?

- Nem. - mondtam majd elkezdtem az áruk beárazását

Láttam, hogy Elliot még akart volna valamit mondani, de bejött a nap első vásárlója, szóval nem tudta elmondani. Ahhoz képest, hogy nem olyan hatalmas a bolt, elég sokan jönnek ide. Bár én is ezt tenném a helyükbe, ugyanis olcsó, és jó dolgok vannak itt.

Tényleg ki vagyok bukva, ha már azon gondolkodom, hogy hová járok szívesen vásárolni.

A félórás ebédszünetemet kihasználva hazamentem, majd megettem a maradék spagettit.

Itt minden rá emlékeztet. Ha érezné a fájdalmat, most tuti megkeresném és tökön rúgnám. Arra eszméltem fel, hogy lejárt az ebédszünetem, és el is késtem. Siettem be az üzletbe, és ahogy benyitottam, neki is csaptam az ajtót valakinek.

- Ne haragudj!

Mikor megfordult, rájöttem, hogy Elliot az.

- Nem akartam.

Becsukta az ajtót, majd mikor el akartam menni, visszahúzott, két kezét vállaimra tette.

- Jól vagy? - kérdezte aggódóan

- Aha. - mentem volna tovább, de nem engedett

- Sutton, látom, hogy valami nem gömbölyű. Családi ügy?

- Nincs is családom. - horkantam fel

Kissé meglepődött, de tovább kérdezősködött.

- Barátok?

- Na azok meg pláne nincsenek! - egyik lábamról a másikra álltam, majd feltűrtem a pulóverem ujját, mert kezdett meleg lenni

Elliot lepillantott a kezemre, majd barna szemeit rám szegezte. Végigsimított a hegeimen.

- Te v...

- Nem. Ez nem én voltam, oké?

- Akkor ki?

- Nem mindegy?

- Nem.

- Ugye nem hiszel nekem? Le akarod minden reggel ellenőrizni a karomat? Akkor megnyugszol?

- Ez egy jó ötlet. És ha újabb karcolást vélek felfedezni rajta, akkor... - de nem jutott eszébe semmi

Már azt hittem tényleg nem tud kitalálni semmit, mikor megszólalt.

- Akkor annyiszor kell eljönnöd velem valahová.

- Randi?

- Igen. - vakarta meg a tarkóját

- Mehetek dolgozni?

- Jó munkát! - mutatott előre, hogy mehetek is

Bocsánat az újabb késésért, egyszerűen nem volt ihletem. A "Stay Alive" címre keresztelt történetemet a nyári szünet eleje felé pedig már el fogom kezdeni írni. Na remélem tetszenek eddig a részek:)