- Jó reggelt szülinapos! - vigyorgott Luke ezer karátos mosolyával

- Jó reggelt neked is.

Keze a háta mögött volt, valami csörgött benne. Kíváncsian vártam, mikor mutatja meg, mi az.

- Most meg kell ígérned nekem valamit.

- Jaj ne.

- Nem lesz az olyan rossz. - mosolygott

- Rendben, megígérem. Akármi is legyen az.

Ekkor elővette a háta mögül azt a dolgot, amit eddig tartogatott. Egy koronát volt az, amin egy "Birthday Girl" felirat volt, és mindenféle csicsa volt rajta.

- Kizárt dolog, hogy az felkerül az én fejemre!

- De megígérted!

- Kapd be! - mondtam majd elvettem tőle a koronát - Honnan szerezted?

- Csináltam.

Kitört belőlem a nevetés. Láttam rajta, mintha kicsit bántaná, hogy kinevettem, ezért gyorsan abbahagytam.

- Bocs.

- Nem kell felvenned, ha nem akarod.

- Egész nap a fejemen lesz. - jelentettem ki - Mennyi az idő?

- Öt perc múlva nyolc.

- Basszus! El fogok késni.

Gyorsan felkaptam magamra egy nadrágot egy inggel, arra egy kardigánt, összefogtam a hajam, a hónom alá csaptam a tegnap összegyűjtött papírjaimat és már indultam is.

- Milyen pontos! - kiáltott fel a tulaj, amint beértem

Ekkor vettem észre, hogy Luke meglepetése még a fejemen van, ezért gyorsan lekaptam onnan és kínosan elnevettem magam. Közben a srác is megjött, aki tegnap a pénztár mögött állt.

- Mr Allen vagyok. - mutatkozott be a tulajdonos

- Sutton Shors.

Odaadtam neki minden papíromat, amiről úgy véltem hasznát veszi majd. Feltette a szemüvegét és elkezdte áttanulmányozni, de a rossz fényviszonyokra hivatkozva inkább elment máshová. Bár nem tudom mi gondja van velük, ő tudja.

- Egyébként Elliot Allen vagyok. - nyújtotta kezét a tegnapi srác

- Mr Allen az apád?

- Igen, ő az apám. - mosolygott

- Nem hasonlítasz rá.

- Igen, tudom. Sokan mondják.

Egész rendes srácnak tűnik. És gyönyörű mosolya van.

- Szép korona. - mutatott a kezemben lévő tárgyra

- Ja, uhm köszi.

Kissé kezdett kínossá válni. A cipőm orrát kezdtem el nézegetni. Törtem a fejem azon, hogy mit is mondhatnék, de semmi nem jutott eszembe, tehát némán vártunk, míg visszajött Mr Allen.

- Holnap kezdhet. Mivel hatkor nyitunk, jöjjön fél hatra, és majd Elliot megmutatja mi merre hány méter, rendben?

- Rendben. Köszönöm szépen.

Visszaadta a mappámat, majd el is viharzott. Spontán egy ember.

- Tudom egy fél napja sem ismerjük egymást, de tegnap említetted, most pedig a fejeden hordod, szóval csak annyi, hogy boldog tizennyolcat!

Hirtelen nem tudtam mit mondjak. Csak mosolyogtam, és teljesen elfeledkeztem mindenről.

- Köszönöm. - mondtam mikor már észhez tértem - Ha nem haragszol én most mennék. Örültem, és majd holnap jövök. Szia.

- Szia.

Amint kitettem a lábam a boltból, Luke már ott volt.

- Megszegted az ígéreted! - biggyesztette le ajkait

- Ne haragudj, de ha azt akarom, hogy komolyan vegyenek, akkor nem állíthatok be ezzel a fejemen. - magyaráztam majd feltettem a fejemre és elindultunk haza

- Ne aggódj, nem haragszom. Én ha a helyedben lennék, fel sem venném, még öt másodpercre sem. - nevetett

- De azért tőlem elvárod.

- Pontosan.

Végre hazaértünk. Lerúgtam a cipőt a lábamról és a kanapéra vetettem magam.

- Miért nem jöttél be?

- Nem akartalak zavarni Elliottal. - nevetett kajánul

- Honnan veszed, ho... Te ismered?

- Egy suliba jártunk. Rendes gyerek.  - vonta meg a vállát

- Miért nem lepődöm meg? - tettem fel a költői kérdést - Van egyáltalán olyan ember a földön akit Luke Hemmings nem ismer?

- Biztos akadnak páran. De nem sokan.

- Oké, én most nekiállok reggelizni. - jelentettem ki, mintha Luke-ot ez annyira foglalkoztatná

A tegnap meghagyott hamburgeremet ettem meg, majd nekiálltam elkészíteni magamnak az ebédet. Mivel egyedül eszek, nem nagy adagokat szoktam főzni, ez most nem történt másképp. Spagettit dobtam össze.

- Neked mikor van a születésnapod?

- Július 16. Az még odébb van.

Kész lettem a spagettivel, és leültem Luke mellé. Ő törökülésben ült, én pedig lehajtottam a fejem az ölébe.

- Hogyan tovább?

- Mi?

- Megkapom az állást és boldogan élem le az életemet veled ebben a házban? - pillantottam fel rá

- Azért nem egészen! - szünetet tartott, majd folytatta - Majd találsz egy jó fej srácot, elveszi végre a szüzességed... - egy oldalba bökéssel félbeszakítottam beszédét, de hamar túl lépett rajta, és folytatta tovább - lesznek gyerekeitek, és akkor boldogan fogtok élni. Mondjuk Elliot nem rossz parti.

Felültem az ágyon, és vele szemben ülve folytattuk a beszélgetést.

- Persze, majd odamegyek dolgozni, elkezdem csavargatni előtte a hajamat, véletlenül pont előtte ejtek le valamit, amiért le kell hajolnom, aztán nem tud ellenállni a seggemnek, letapiz, elmegyünk a raktárba dugni, aztán ez munka előtti rendszeres szokássá válik majd. Aztán egyszer elfelejtkezünk a védekezésről, becsúszik egy gyerek, ő nem akarja megtartani, én igen, követelem tőle a gyerektartást, és kénytelen lesz majd ideköltözni, felnevelni velem a gyereket, de közben egymásba szeretünk, és végül is örülünk neki, hogy megtartottuk a gyereket. Igazad van, bejöhet.

- Akkor én most félrevonulok, és feldolgozom azt az oltári nagy hülyeséget amit az előbb fél másodperc alatt ledaráltál.

- Konkrétan ezt mondtad. - merengtem el

- Konkrétan semmi ilyesmit nem mondtam.

Csak figyeltem, ahogy mozog a szája, de szinte nem is hallottam, mit mond. Nem tudom mi ütött belém, de azon vettem észre magam, hogy közelebb kerültem hozzá, kezemet az arcára helyeztem és lesmároltam. Mindezt alig egy másodperc alatt. Fölém tornyosult és ledöntött a kanapéra. Jéghideg ajkai pontosan az enyémbe illettek.

- Sutton... - hajolt el majd felült

Én is feltápászkodtam, és értetlenül néztem rá.

- Most nagyon ki fogsz rám akadni.

- Tessék?

- Mióta megjelentem, csak egy kérdés érdekelt téged: Miért jöttem?

- Most miről beszélsz? Kezdesz megrémíteni.

Tényleg kezdtem félni. Eddig olyan jó kedve volt, most hirtelen ez elmúlt. És el akarja mondani, hogy valójában miért jött.

- Figyelj, ha ennyire rossz, inkább ne mondd el.

- Épp elég ideig titkoltam. Sajnálom, hogy a születésnapodon, de úgy érzem most már tényleg tudnod kell.

- Huh, oké.

- Mivel tudom, hogy meg fogsz utálni, szeretném elmondani, hogy semmi másban nem hazudtam neked. Örültem minden egyes veled töltött percnek, és úgy vettem észre te is bírsz engem. Mint az előbb is kiderült. - egy kis szünet után folytatta - De ez így nem mehet tovább. Nem is élek! Ez sehogy sem jöhetne össze. És ha elmondom, hogy miért jöttem, valószínűleg az előbbit is egy életre megbánod. Ezért szeretném, ha letisztáznánk.

Persze, hogy az életemben a szép dolgok is túl szépek ahhoz, hogy igazak legyenek.

- Csak akkor találok megnyugvást, ha magamba bolondítottam egy lányt. - bökte ki végül

Először semmit nem értettem. De aztán összeállt a kép.

- Hát, akkor már megnyugodhatsz. - majd felpattantam és bementem a szobámba