- Most, hogy leérettségiztél, mik a terveid? - kérdezte Luke mosolyogva ahogy kiléptem az iskola kapuin

- Levenni ezt a szart. - utaltam arra az idétlen sapkára a fejemen

- Aztán?

- Fogalmam sincs.

- Szóval nem akarsz egyetemre menni. 

Közben sétáltunk vissza Luke régi házához.

- Nem tervezek. - néztem rá

- Rendben, de akkor legalább munkát kell találnod.

- Nagyon kedves tőled, hogy így gondoskodsz rólam, és figyelsz rám, de nem kell aggódnod. Majd találok egy munkát, keresek pénzt és lesz egy házam is.

- Csak segíteni akarok.

- Tudom, és köszönöm. De fogok boldogulni.

- Rendben, ahogy akarod.

A következő pár hét eléggé zűrösen telt. Csak fürödni jártam haza, és anya halála óta két szót nem váltottam apámmal. Próbáltam állást találni, de ez nem nagyon ment. A napjaim nagy részét Luke-kal töltöm, és ahhoz képest, mikor először találkoztunk, mintha rengeteget változott volna. Egyáltalán nem bunkó, segítőkész, és megértő. Bár az is lehet, hogy én változtam. Nem tudom.

Ma úgy döntöttünk,  körülnézünk egy kicsit  a városban, mert elég régen mozdultam ki a házból.

Megpillantottam egy újságárust egy emeletes ház előtt. A kis bódéja be volt építve az ajtó mellé, de még így is tökéletesen el lehetett férni mellette. Odamentem hozzá.

- Elnézést, nem tudja véletlenül, hogy van-e kiadó albérlet ebben a házban?

- Maga pont jókor jött! - mosolygott az idős férfi - Egy óra múlva vissza tud jönni? Akkor zárok be, és megmutathatnám önnek.

- Az jó lenne. Köszönöm. - elengedtem egy félmosolyt majd elindultam

- Ez könnyű volt.

- Persze, főleg ha valami koszfészket mutat majd neked.

- Hidd el, én ott is el tudnék élni.

- Nem kételkedem. - nevetett Luke

Végül egy közeli parkban üldögélve vártuk meg az egy órát. Délután van, és kezd kissé sötétedni, s a levegő is hűl le. Felálltunk a padról, amin eddig ücsörögtünk, és visszaindultunk a házhoz. Az úr már bezárt, ezért úgy döntöttem bemegyek és megkeresem.

Beléptem az ajtón, körülnéztem, majd mikor balra pillantottam megláttam a portást.

- Jó estét! Meg tudná nekem mondani, hol lakik a férfi, aki itt szokta árulni az újságot?

- Itt van a földszinten. A folyosó első lakása az övé.

- Köszönöm.

-És most be akarsz kopogni hozzá? - kérdezte Luke, amint megindultam

- Igen.

Mire ezt kimondtam, már emeltem is a kezem, s bekopogtam. Hamar kinyitotta az ajtót.

- Á, hát itt van! Jöjjön! - mondta majd bezárta az ajtót és már irányított is. - Egyébként Mr Mitchell vagyok. Enyém az épület. - nyújtotta a kezét

- Sutton.

- Örvendek, Sutton.

Végül csak az első emeletig kellett mennünk, és ott balról a harmadik lakásba vezetett be.

Belépve egy tágas kis lakás fogadott. Nem valami nagy, de én egyből beleszerettem. Kétszobás, nappalival, egy kisebb konyhával és fürdőszobával.

- Nos, mit gondol?

- Kiveszem.

- Ez nagyszerű! Mikor szeretne beköltözni?

- Amint lehetséges.

- A papírmunka elvégzése után akár már jöhet is. Ez körülbelül 5 napot vesz igénybe.

- Remek.

- Biztos vagy benne, Sutton?

Nem akartam, hogy Mr Mitchell őrültnek nézzen, ezért csak aprót bólintottam válaszul Luke kérdésére.

Egy hét múlva már be is költöztem. Azt hittem sokkal több lesz az ára, de kellemeset csalódtam. Így még maradt is egy kis pénzem.

- Hát, Sutton, gratulálok! - mosolygott szellemhaverom

- Mondtam, hogy találok egy lakást. Már csak munka kell, hogy itt is maradjak. Segítesz keresni?

- Felőlem.

Átlapozgattunk pár újságot állást keresve, és azzal töltöttük az egész napot, hogy ellátogattunk a helyszínekre. Természetesen vagy felvettek már valakit, vagy nagyobb végzettségre volt szükség.

- Mi a baj? - kérdezte Luke hazafelé sétálva

- Csalódott vagyok. És azt hiszem szükségem van egy tábla csokira.

Elnevette magát.

- Akkor vegyünk.

Bementünk egy boltba, fogtam egy kosarat és megtámadtam a csokipultot. Végül inkább úgy döntöttem, hogy jégkrémet jobban szeretnék enni, ezért kivettem egy csokisat a  hűtőből és siettem a kasszához. 

Egy fiatal, barna hajú és szemű srác állt a pult mögött.

- Szerelmi bánat?

- Tessék?

- Tudod este van, kissé hideg odakint, és te jégkrémet veszel. - mosolygott

- Állást kerestem egész nap, és azért vagyok csalódott, mert nem találtam.

- Hát, szerencsés napod van.

- Miért is?

- A főnök azon gondolkozik, hogy fel kellene vennie még egy embert. Rákérdezhetek, ha szeretnéd.

- Azt megköszönném.

- Akkor várj meg. - kacsintott majd elsietett

- Nem szeretném, ha lecserélnél engem rá. - nézett a szemembe Luke

- Miért tenném?

- Mert láthatóan bejössz neki, és nem rossz srác, szóval talán neked is tetszik. Azért majd szólj előre, ha tilos felmennem hozzád.

- Idióta. - nevettem el magam, majd a vállába bokszoltam

Pár perc múlva jött is vissza a srác egy idősebb férfival.

- Szóval ön szeretné az állást? - kérdezte az idősebb

- Igen.

- Milyen végzettsége van, és hány éves?

- 8 osztály és egy érettségi. Holnap töltöm a tizennyolcat.

- Volt már munkaviszonya? Esetleg van tapasztalata?

- Nincs.

- Rendben. Akkor holnapra hozza fel a bizonyítványát, lakcímkártya, személyi igazolvány, ilyenek. Nyolcra legyen itt. - mondta és meg is fordult s elsietett - Ne késsen! - fordult vissza

- Hát akkor, köszönöm.

- Holnap ugyanitt. - kacsintott

Kifizettem a jégkrémet majd távoztam.

- Akkor inkább ünnepelj, ne bánkódj.

- Remélem összejön.

- Szerencsés vagy. Csak úgy az öledbe pottyant egy ház, aztán egy munka.

- Igen, ezek után szoktak a rossz dolgok történni.

Közben egy kanállal a kanapén ülve faltam fel a doboz jégkrémet.

- Ne fesd az ördögöt a falra!

- Köszönöm, hogy mellettem vagy, Luke!

Sziasztok:)
Úgy terveztem, hogy nem írok majd a részek alá, de szerettem volna elnézést kérni azoktól, akik múlt héten várták az új fejezetet. Sajnálom, teljesen elfelejtettem, és ihletem sem volt.
És ha már itt tartunk, szeretném megköszönni, hogy ennyien szavaztok:D