- Te szégyentelen! Nem meg mondtam neked, hogy nem mész sehova? Mit képzelsz magadról? - ordított apám ahogy beléptem a házba

Azonnal hozzám sietett és jó erősen felpofozott. A fájó pontot tapogattam, s megfordult a fejemben, hogy tökön rúgom.

- Luke, kérlek menj el. - suttogtam, ahogy apám hátat fordított

- Ne pofázz nekem vissza mert kapod a következőt, te ribanc! Mégis hol voltál? Kivel basztattad meg magad, hmm?

Ekkor már Luke sehol sem volt. Legalább most hallgatott rám.

- Nem voltam senkinél. Sétálni voltam.

- Higgyem is el?

- Vigyél el akkor egy nőgyógyászhoz, basszameg!

- Ne feleselj nekem, kislányom!

- Nem vagy az apám!

- Takarodj fel a szobádba! - mutatott a lépcső irányába

Szó nélkül felmentem. Kurvára elegem van ebből a féregből.

A fürdőszobába siettem, hogy megnézzem, meglátszik-e a pofon helye.

- Nem muszáj ezt eltűrnöd. - jelent meg Luke

- Sajnos kénytelen vagyok.

- De ugye tudod, hogy 21 éves korodtól vagy nagykorú, és nem 18?

- Persze. De 18 éves kor alatt nem tudok házat venni. Még az albérlet sem jöhet szóba.

A bal arcomon egy nagy piros folt volt. Megmostam az arcom, és bevizeztem egy kisebb törölközőt amivel a fájdalmat próbáltam enyhíteni.

- Sutton, én annyira szeretnék segíteni, de nem tudok! Ez a romlott ember pedig megérdemelné a börtönt.

Leültem az ágyamra Luke-kal szemben.

- Mindketten megérdemelnék. Anyám sem jobb, egy fokkal sem.

Szólásra nyitotta a száját, de inkább visszazárta.

- Mi az?

- Van valami, amit tudnod kell. - tartott egy kis szünetet, majd folytatta - Anyád májbeteg.

- Ezt mondjuk gondoltam.

- Nem, ez súlyos. Láttam a kórházi lapot az asztalon, miközben jöttem fel.

- És?

- Sutton, anyukád meg fog halni.

Olyan komoly volt az arca, hogy majdnem el is hittem. Elnevettem magam.

- Ez nem vicc. Nézd meg a lapot, vagy kérdezd meg.

- Nem foglalkoztat annyira.

- Tudom, hogy kurva szar lehet ilyen szülők mellett felnőni, de...

- Te már csak tudod milyen érzés!

- Igazad van, én szerencsésnek mondhatom magam. Sosem volt baj a neveltetésemmel és a szüleimmel sem. 

- Akkor?

-Mégis csak az anyád! Ők etettek, ruháztattak, meg minden!

- Persze, azért hordom egy hétig ugyanazt a nadrágot, hogy hétfőn újra felehessem!

- Neked legalább van családod, basszameg! - pattant fel

- Nem tudom mit szólnál hozzá, ha téged ütnének 2 éve! Ha egy kibaszott barátod nem lenne!

- Reménytelen vagy, Sutton!

Oké, most már tényleg kezdtem berágni.

- Akkor talán el is mehetsz, nem kell velem tovább foglalkoznod!

- Ohh ne aggódj, már itt sem vagyok!

- Jó.

- Oké. - majd kimászott az ablakon és elviharzott.

Komolyan nem tudom mit képzel magáról. Utálom őt. Bárcsak még élne és soha nem találkoztunk volna!